A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-12-22 / 51-52. szám
mára e.r. r~i Nyugati világ mo 77Z Keleti világ • |~ fej lód ó országok t" L váltóid! ms&ss •»Sw ;:*:*:*:*íí ígíM? WA Nyugati világ j Keleti világ , • - Fejlődi országok-2- -2. változat 2000 fejfedő országok Nyugati világ | Keleti világ A világ népességének megoszlása politikai övezetek szerint 1960-ban és 2000-ben. däsa“ című munkámban az emberiség energiaszükségletét 2000-ben századunk szükségletéhez képest hét-nyolcszorosra becsültem. Meg kell azonban jegyezni, hogy az ilyen nagymértékben növekvő energiaszükséglet kielégítéséhez az elsődleges energiahordozók felhasználását csak négy-ötszörösére kell emelni, mert az eljövendő évtizedekben is tovább javul majd az elsődleges energiahordozók átalakításának hatásfoka. Ezeket a becsléseket már most, azaz mindössze hat év elteltével máris felfelé kell korrigálnunk, mert azon a feltételezésen alapultak, hogy az emberiség száma a 2000. évig csak 5 milliárdra nő, és hogy legfeljebb a teljes munkaeröszaporulatot állítják munkába a mezőgazdaságon kívül. Tekintetbe véve az emberiség számának most várható növekedését és az iparosítás várható fokát, fel kell tételeznünk, hogy 2000-ben a tízszeresét használják fel az 1950-ben termelt hasznos energiának, az elsődleges energiahordozók iránt mutatkozó előzetes becslés szerinti szükséglet változatlan szintje mellett. Abból a szempontból vizsgáljuk tehát a föld tartalékait elsődleges energiahordozókban, hogy képesek leszünk-e a 2000. esztendő összes vasparipáit és vasszolgáit ellátni „táplálékkal“. Klasszikus energiahordozók vagy atomenergia? Ha egységes egésznek tekintjük a világot, akkor megállapíthatjuk, hogy jelenleg fölös mértékben rendelkezünk energiahordozókkal. Ebben az értelemben semmi okunk sincs rá, hogy a század végéig a klaszszikus energiahordozókon felül az atomenergiát is szolgálatunkba állítsuk. Ahhoz, hogy a 6—6,5 milliárdra növekvő emberiség energiaszükségletét fedezzük és hogy abrakról gondoskodjunk azoknak a vasparipáknak, amelyek a felduzzadt emberiség rendelkezésére állnak majd, a klasszikus energiahordozók teljesen elégségesek. Ebből a szempontból nézve a dolgot, az atomenergia nem a jelen század utolsó évtizedeinek az energiaforrása. Nyilvánvaló azonban, hogy a jövő század döntő energiaforrása lesz. Vízépítési tervek a Szovjetunióban És mi lesz a világűr meghódításával? Még ma is, aki nem sokat tart a világűr meghódításának manapság annyit vitatott terveiről, ha le akarja írni a 2000-ig terjedő fejlődést, mindenképpen kénytelen azzal a kérdéssel foglalkozni, vajon a 2000 felé tartó út a világmindenség meghódításához, a Holdra, a Marsra, a Venus vagy naprendszerünk valamely más bolygólyára való utazáshoz vezet-e majd. A 2000. év felé tartó út a világmindenség meghódításához vezet-e? Feltárunk-e majd ott a Földről átköltöző emberek számára új, településre alkalmas területeket, sőt nem leszünk-e kénytelenek erre? A válasz erre a kérdésre világosan és egyértelműen: nem. A Föld semmiképpen sem válik túlnépesedetté: amint láttuk, annak a hat és félmilliárd embernek a számára, aki 2000-ben Földünkön él majd, „játszva“ szerezhetünk táplálékot, ha az éhség elleni közös harcra összpontosítjuk a népek erejét. A Föld tápláléktartalékainak csak egy kis részét kell ehhez igénybe venni. Még ha 2000 után kétszer meg is duplázódik a Föld lakossága, akkor is elégséges táplálékot termelhetünk, mégpedig a jelenleg művelhető területen és a jelenleg ismert módszerekkel. Talán egyáltalán nem is lehetséges, hogy bolygónk lakói számára más bolygókon teremtsünk letelepedésre alkalmas körülményeket, mert esetleg a szóban levő bolygókon nincs oxigén és víz, ezt legtöbbjükről máris biztosan tudjuk. De ha lehetséges is e feladat megoldása, a letelepedés feltételeinek megteremtése annyiba kerülne, hogy a költségek egy csekély töredéke árán a Szaharát öntözhetnénk sótartalmától megfosztott tengervízzel vagy az Antarktisz jéghegyeit olvaszthatnánk fel. A világűr meghódítása abban az értelemben, hogy más bolygókat hódítsunk meg, semmiképpen sem jelentene hozzájárulást a Föld lakosságának élelmezéséhez, sem ma, sem 2000-ben, de még 2500-ban sem. Feladatunk nem az, hogy más bolygókat hódítsunk meg, hanem az, hogy a saját bolygónkon teremtsünk rendet. Igaz, hogy ez a legnagyobb feladat, amely valaha is két vagy három emberi generáció osztályrésze lett. Ha ezt megoldottuk — de csak ebben az esetben —, lesz meg többé-kevésbé a szükséges erkölcsi bizonyítványunk, hogy * valamilyen Földön kívüli égitesthez és esetleg Holdunkhoz közeledjünk. Van azonban még egy erkölcsi képesítés, amely valamennyi, világűrrel kapcsolatos tervhez szükséges. Komolyan foglalkoznunk kell azzal a lehetőséggel, hogy a naprendszer Föld nevű bolygója nem az egyetlen égitest, amelyen értelmes lények laknak és amely űrhajózással foglalkozik. Lehetnek naprendszerünkön kívül számunkra idegen bolygókon is gondolkodó lények, mégpedig olyanok, amelyek lényegesen megelőzhették ami földi fejlődésünket. Vannak tudósok, akik azt hiszik, hogy Földünket ismeretlen repülő tárgyak megfigyelés és ellenőrzés alatt tartják és hogy ezek a tárgyak olyan égitestről származnak, amelyek a Földhöz képest sok ezer vagy tízezer évvel előbbre tartanak. Nem volna szabad kinevetni azokat, akik ebben hisznek. Minden valószínűség szerint sokkal nevetségesebb az a felfogás — amely ma általános —, hogy Földünknek központi jelentősége van a világegyetemben, hogy ml vagyunk a legmagasabb fokú haladást elért bolygó és hogy más égitesteket kényünk-kedvünk szerint meghódíthatunk vagy rakétával és hidrogéobombával lövöldözhetünk reájuk. Ebben a szemléleti módban a homo sapiens egyik legcsúnyább jellembeli gyengesége nyilvánul meg, az az egocentrikus fölényesség, amely a népek együttélésének kérdéseit egyszerűen bolygóközi méretekre vetíti. Mindenesetre azoknak, is akik abban hisznek, hogy Földünket ismeretlen repülő objektumok ellenőrzik, és azoknak is, akik ezt a felfogást agyrémnek tartják, el kell ismernünk, hogy Itt olyan kérdésekről van szó, amelyek jelenleg tárgyi tudomásunkon kívül esnek. Mindkét részről fikciókról, elképzelésekről van szó. Éppen ezért engedélyt kérek arra, hogy amit erről a kérdésről ennek a könyvnek a keretében el kell mondani, kitalált történet formájában adhassam elő, vagy amint az amerikaiak mondják, egy „fiction storyról“ tudósíthassak. * Részletek Fritz Baade nyugatnémet professzor könyvéből A mezőgazdasági müvelhetőség határa a Szovjetunióban 1916-ban da 1955-ben Myit it ntyy tlthrtt Hajíthat! eaatarait. HH Dmatttífftah la nlttfih Mezögazdasagi müvelhetőség északi hatéra 1955-ben tote-ban
