A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-07-21 / 29. szám
A betoncölöpökön nyugvó turistaházak Akik csónakkal „csurogtak le“ Pozsonyból a Dunán Petőfi útijegyzeteibe kellene most beleolvasni, vagy legalábbis a verseibe, s azokból erőt és Ihletet meríteni a csallóközi rónaság ecseteléséhez, leírásához. Persze, aki Ilyesmire vállalkozik, annak a Duna két ága között kell születnie, mert csak az tudja belülről, az emberek Ielkével-szemével szemlélni a tájat. Egyébként meg kellene másítani nagy nemzeti költőnk egyik leghíresebb, legközismertebb versét, hogy „mit nekem, te zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodállak, ámde nem szeretlek, s képzetem hegy-völgyedet nem járja“ ... valahogy úgy, hogy mit nekem, te zordon Csallóköz, nem Ismerlek, tehát nem Is szeretlek, képzeletem sem járja rónáidat, mit nyújthatsz te egyáltalán nekem? Ezt persze esetleg én fordíthatom meg így, a csallóközi ember bizonyára nem, mert elég hét végén felszálln a vicinálisra, s elég a fülkékben kdrülpillantanl, máris tapasztalni lehet, mennyi ember özönlik haza, szülőföldjére, falujába, családi körébe az ostraval bányákból és Szlovákia számos Ipartelepéről. — Itt ringat 'ák a bölcsőm, Itt születtem — mondja a csallóközi ember a költővel — Itt boruljon rám a szemfödél, itt domborodjék a sír Is fölöttem. S ha nem talál munkát szeretett otthona táján, ha nem bukkan a jobb kereseti lehetőség forrására, felkerekedik, nyakába veszi az országot, szerencsét próbál. Nehéz szívvel távozik s könynyű szívvel érkezik, mint minden ember, aki már egy hete, vagv már egy hónapja nem látta szépséges szülőföldjét, faluját, szomszédait, az Ismerősöket, a végtelen síkságot, a Dunát, vagy a Kis-Dunát, a kerekded erdőségeket, a füzeseket és nádasokat. Persze, ezek az emberek teszik ki a zömét azoknak, akik rendszeresen visszajárnak a Csallóközbe, honvággyal a szívükben-lelkűkben. De azoknak a száma sem kevés, akik nyaranta Ismerkednek a Kis- Alföldnek ezzel a részével: ezek a nap- és vízimádók, az égő. lángoló nyár szerelmesei, kirándulók, szabadságolók, látnlvágvók. Es itt adódik a kérdés, mit lehet látni a Csallóközben, ahol a kék ég boltozatába ütközik a tekintet? Belső területe vízben Is szegény, erdeje Is állandóan fogy, ma már csak a kírályfiakarcsal, nagvlégl és nagymegyeri erdők maradtak meg, parkjai azonban nagyon vonzók, szabadság eltöltésére nagyon alkalmasak, ezek közül is kiemelkedik a somorjai Pomlé és a bősl kastélyt ölelő park, ahol fürödni ugvan nem lehet, pihenni viszont annál Inkább. A kirándulókon, szabadságolókon kívül a halászok, a vadászok és a csónakázók Is szívesen felkeresik a Csallóközt. Vonzza őket a Duna partján található bősl csárda, melynek egvik falát a nagy folyó vize mossa. Innen 4—500 méterre van egy alkalmi kikötő, távolabb pedig, a Kósaréten kényelmes sátortábor, ahol a csónaktúrók résztvevői, halászok és vadászok szoktak pihenni. Az öreg Duna-ágnak ismertebb községei még Bodak és Süly. Bodakon szinte gombamódra szaporodnak a vlkendházak. Az e helyeket kedvelő kirándulók kitűnő ellátásban részesülnek a bősl Marlca, vagy a felbárl vendéglőben, de Baka sem megvetendő, ott még éjjeli szállás Is várja a vendéget tizenkét ággyal. Akik pedig a halféleségeket Imádják, azok a medve! hídhoz veszik az irányt, ugyanis ott van egy hajításnyira Szap község, a halgazdaságáról híres falu, csábító halászcsárdájával. A pozsonyeperjesl Alba Regia üdülőközpont Is egyedüállő a maga nemében. Nincs vetélytársa k TT- f 3 6 A pincér éppen azt kérdi, mit parancsolnak a vendégek