A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1968-12-08 / 49. szám

Mint minden fiú, reggel ő Is gyorsan bekapta a reggelijét és sietett a tanonciskolába. Amikor ezt elvégezte, munkája mellett a középiskolába Is beiratkozott. S mivel főként a matematika érde­kelte, nagyon sok matematikai szaklapot Is olvasott, hogy szak­mai téren tovébbképezze magát. Egyre azon töprengett, hogyan ké­szíthetne matematikailag egészen pontos speciális kulcsokat a tüz­­mentes páncélszekrények — szak­­nyelven mackók — kinyitására. Hosszú töprengés után elmem egy öcskavasbegyüjtő helyre és ott mintát vett a páncélszekré­nyek zárairól, hogy ezzel Is beha­tolhasson „mestersége“ titkaiba. Csak ezután látott hozzá az álkul­csok készítéséhez. Azt tervezte, hogy ezek segítségével felnyitja majd a tűzálló páncélszekrénye­ket. Különféle fűrészek, fúrók és reszelök segítségével dolgozott Amikor úgy érezte, hogy eléggé felkészült, elment Mezölaborcra. Ki akarta rabolni az Állami Takarék­pénztárt. munka. Csak azokon a helyeken csináltam lyukat az ígelltbe, ahol a páncélszekrényen nyílások vol­tak. S Itt ért az első kudarc. Ki­derült ugyanis, hogy ennek a páncélszekrénynek a nyílásába öt­­tlzed mm-rel vastagabb kulcs kell, mint amilyen az én 114 álkulcsom. Ez azután egyszeriben meghiúsítot­ta a tervem, és a terveim egész so­rút. Lemondó sóhajtással csoma­goltam össze a szerszámaimat, s mra gondoltam, hogy további hó napokat dolgozhatok a kulcsaim­mal. Amikor aztán már kifelé Indult, megnézte még azt Is, milyen na­pokon van legtöbb pénz a kasz­­szában, hogy pontos áttekintése le gyen. S ezt meg Is mondta a nyo­mozónak: — Ha a pénztárban 500 000 ko­ronánál kevesebb lett volna, nem nyúltam volna hozzá. Kivártam volna türelmesen a nagyobb zsák­mányt. Hiszen bármikor hozzáfér­hettem volna a pénzhez. Azonnal beismert mindent. Ügy látszik, teljesen mindegy neki, mi­lyen büntetést kap... De a párbe széde még folytatódik a nyomozó val: Éppen az a tény a legkomo­lyabb, hogy világhírű betörővé nő hétté volna ki magát. Igen köny­­nyen kinyithatott volna bármilyen páncélszekrényt, s közben csakis azok keveredtek volna gyanúba, akiknél a kulcsok voltak. Amikor a nyomozó megkérdezte, v'an-e még valami mondanivalója, így fe. Amikor az álkulcsaim segít ségével eljutottam a páncélszek az egészet Ígelltbe cső , hogy azután gumi vei "te*!1 dol*ozhassak Mi v így sokkal ügyesebben megy / fa ß o g S az ember Ilyenkor megvakar­ja a kobakját. Nem érti meg ezt a fiút. Mindenféle zárba képes kul csőt csinálnil Hiszen ez a jelen­téktelen külsejű fiatalember tisztá­ra „tudományos módszert“ hasz­nált. El tudják képzelni ügyessé­gének esetleges következményeit!' Ráadásul még naplót is vezetett. Különféle jegyzeteket készített. Né­melyikre még emlékszünk Is, mert amikor házkutatásnál megtaláltuk a naplót, átolvastuk. Lássuk csak: Aki mer, az nyeri Egyszer mindenkit elcsípnekI Vigyázz az idegetdrel A szerencse sem végtelen. Minden koronát becsülj megI A lelkiismeretnek nincs naptára. Minden nap új remény? Figyelemmel kísérte az újság cikkeket Is. Az őt érdekló írásokat kinyírta és eltette. Például Ilye­neket: Hogyan szökött meg a lon­doni Wandworht börtönből három társával együtt Ronald Arthur Biggs, akit harminc évre ítéltek, mivel egy több mint 7 millió dől láros rablásban vett részt. Továbbá Ilyen cikkeket Is találtak nála: Ml a sex? KI volt Charles Whitman, a tömeggyllkos? Futball a börtön ■udvaron. Ha nincs árfolyamod, ne­hezen nősülsz stb. 1982-tól írt naplójában a követ­kezőket olvashattuk: — Nem mentem volna ki a ten­gerszemhez, ha Vala nem lett vol na ott. Vala az én első szerel­mem. Nem mondhatnám, hogy nagy sikerem volt. Nagyon sok fiú bolondult utána. Es 6 tud erről. Imádom ezt a lányt. Megtudtam, hogy színésznő szeretne lenni. Fa­natikusan gyűjti a színészképeket. Ezért szántam rá magam arra, hogy kirabolom a mozik rekldmsiekré­­nyelt. A mai napig tizennyolc Ilyen szekrényt főttem fel, mindig más és más faluban. Szeretnék ve le találkát megbeszélni, de mindig kitalál valamit. Becsületes k... Egy másik naplórészlet: Csütörtök. Lámpákat szereltünk fel a munkahelyen. Ebéd után ta­lálkoztam Hónával. Még mindig tetszik. Ma elhozták a szenet. Nem is szén ez, hanem szemét: por és füld. Az anyu rettendö dühös volt, mert a pénze Is elfogyott. Apám zsebéből vett ki gubát. Amikor es te az apám hazahozta a fizetést, anyámtól visszakért 250 koronát.■ Az apám egy ... Sohasem leszek olyan, mint 0. Vagy: — Almantól szereztem hat po tendálmérőt egy vlzmértékért és öt almáért. Reggel keménypapírt tettem a cigaretta automatába,, mi­re az elromlott. Nem tudom, miért mondják, hogy huligán vagyok. A anltóm szememre vetette azt, hogy szélhámos hajlamaim vannak. Ma Holsteint tanultam. Amikor Mezölaborcon elfogták, megkérdezték tőle, mit csinált vol­na olyan sok pénzzel, így vála­szolt: — Ezen még nem is gondolkod­tam. Ebben az esetben nem is-any­­nyira a pénz érdekelt, mint In­kább maga a pénz megszerzésének a módja. A pénzről gondolkodhat­tam volna katonáskodásom alatt. Ugyanis 1988. augusztus 1-én kel lett volna berukkolnom. A közbiztonsági szervek nyomo­zási jegyzőkönyveiből megtudtuk azt, Is, hogy amikor a Chemkostav­­nál inaskodott, a tanonciskolában feltörte a pénztárat ás több mint 45 ezer koronát rabolt el belőle. Az épületbe a villámhárító segítségével jutott be. A pénzszekrény feltöré­se nem nagy fáradságába került. Mielőtt távozott volna a tett szín­­hülyéről, a helyiségben borsot és paprikát szórt szét. Miért? Hogy a nyomozókutyák minden Igyekezetét meghiúsítsa. A pénz egy részéi szerszámokra fordította, pár ezrest pedig Pozsonyban költött el, ami kor felvételizni ment a Képzőmű­vészeti Akadémiára. A kulcsokat teherautók rugóza­tából készítette, autogénnel dolgo­zott. Tehát így kezdődött a fiatal be­törő „karrlérje", akinek sohasem mondott csődöt a tudománya. Egy más után rabolta ki a posták, hiva­talok és Iskolák páncélszekrényeit. Találtak nála egy vattával kitö­mött szllon melltartót, barna női parókát. Ugyanis azt tervezte, hogy ezek és nővére útlevelének segítségével sikerül neki Bécsbe szöknie. ■ Ján Clnlula őrnagy mondja: — Alaposan megdolgoztatott bennünket. De ha jól vetik ki a há­lót, a csuka is belekerül. így volt ez az ő esetében is. Tudjuk, hogy minden tolvaj kidolgoz egy bizo­nyos „módszert“, ö — Igen agya­fúrtan — egyre változtatta a „stí­lusát“. Ezzel hátráltata a munkán­kat és elterelte magáról a figyel­münket. Egyszer közönséges betörd szerszámokat használt, máskor spe­ciális álkulcsokat. Éppen ezért csíptük el őt olyan nehezen, s mondhatom azt Is, hogy egészen véletlenül... P. K. Kurucz Sándor, archív és Z, Mtnáöová felvételei hét 21

Next

/
Thumbnails
Contents