A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-12-08 / 49. szám
Mint minden fiú, reggel ő Is gyorsan bekapta a reggelijét és sietett a tanonciskolába. Amikor ezt elvégezte, munkája mellett a középiskolába Is beiratkozott. S mivel főként a matematika érdekelte, nagyon sok matematikai szaklapot Is olvasott, hogy szakmai téren tovébbképezze magát. Egyre azon töprengett, hogyan készíthetne matematikailag egészen pontos speciális kulcsokat a tüzmentes páncélszekrények — szaknyelven mackók — kinyitására. Hosszú töprengés után elmem egy öcskavasbegyüjtő helyre és ott mintát vett a páncélszekrények zárairól, hogy ezzel Is behatolhasson „mestersége“ titkaiba. Csak ezután látott hozzá az álkulcsok készítéséhez. Azt tervezte, hogy ezek segítségével felnyitja majd a tűzálló páncélszekrényeket. Különféle fűrészek, fúrók és reszelök segítségével dolgozott Amikor úgy érezte, hogy eléggé felkészült, elment Mezölaborcra. Ki akarta rabolni az Állami Takarékpénztárt. munka. Csak azokon a helyeken csináltam lyukat az ígelltbe, ahol a páncélszekrényen nyílások voltak. S Itt ért az első kudarc. Kiderült ugyanis, hogy ennek a páncélszekrénynek a nyílásába öttlzed mm-rel vastagabb kulcs kell, mint amilyen az én 114 álkulcsom. Ez azután egyszeriben meghiúsította a tervem, és a terveim egész sorút. Lemondó sóhajtással csomagoltam össze a szerszámaimat, s mra gondoltam, hogy további hó napokat dolgozhatok a kulcsaimmal. Amikor aztán már kifelé Indult, megnézte még azt Is, milyen napokon van legtöbb pénz a kaszszában, hogy pontos áttekintése le gyen. S ezt meg Is mondta a nyomozónak: — Ha a pénztárban 500 000 koronánál kevesebb lett volna, nem nyúltam volna hozzá. Kivártam volna türelmesen a nagyobb zsákmányt. Hiszen bármikor hozzáférhettem volna a pénzhez. Azonnal beismert mindent. Ügy látszik, teljesen mindegy neki, milyen büntetést kap... De a párbe széde még folytatódik a nyomozó val: Éppen az a tény a legkomolyabb, hogy világhírű betörővé nő hétté volna ki magát. Igen könynyen kinyithatott volna bármilyen páncélszekrényt, s közben csakis azok keveredtek volna gyanúba, akiknél a kulcsok voltak. Amikor a nyomozó megkérdezte, v'an-e még valami mondanivalója, így fe. Amikor az álkulcsaim segít ségével eljutottam a páncélszek az egészet Ígelltbe cső , hogy azután gumi vei "te*!1 dol*ozhassak Mi v így sokkal ügyesebben megy / fa ß o g S az ember Ilyenkor megvakarja a kobakját. Nem érti meg ezt a fiút. Mindenféle zárba képes kul csőt csinálnil Hiszen ez a jelentéktelen külsejű fiatalember tisztára „tudományos módszert“ használt. El tudják képzelni ügyességének esetleges következményeit!' Ráadásul még naplót is vezetett. Különféle jegyzeteket készített. Némelyikre még emlékszünk Is, mert amikor házkutatásnál megtaláltuk a naplót, átolvastuk. Lássuk csak: Aki mer, az nyeri Egyszer mindenkit elcsípnekI Vigyázz az idegetdrel A szerencse sem végtelen. Minden koronát becsülj megI A lelkiismeretnek nincs naptára. Minden nap új remény? Figyelemmel kísérte az újság cikkeket Is. Az őt érdekló írásokat kinyírta és eltette. Például Ilyeneket: Hogyan szökött meg a londoni Wandworht börtönből három társával együtt Ronald Arthur Biggs, akit harminc évre ítéltek, mivel egy több mint 7 millió dől láros rablásban vett részt. Továbbá Ilyen cikkeket Is találtak nála: Ml a sex? KI volt Charles Whitman, a tömeggyllkos? Futball a börtön ■udvaron. Ha nincs árfolyamod, nehezen nősülsz stb. 1982-tól írt naplójában a következőket olvashattuk: — Nem mentem volna ki a tengerszemhez, ha Vala nem lett vol na ott. Vala az én első szerelmem. Nem mondhatnám, hogy nagy sikerem volt. Nagyon sok fiú bolondult utána. Es 6 tud erről. Imádom ezt a lányt. Megtudtam, hogy színésznő szeretne lenni. Fanatikusan gyűjti a színészképeket. Ezért szántam rá magam arra, hogy kirabolom a mozik rekldmsiekrényelt. A mai napig tizennyolc Ilyen szekrényt főttem fel, mindig más és más faluban. Szeretnék ve le találkát megbeszélni, de mindig kitalál valamit. Becsületes k... Egy másik naplórészlet: Csütörtök. Lámpákat szereltünk fel a munkahelyen. Ebéd után találkoztam Hónával. Még mindig tetszik. Ma elhozták a szenet. Nem is szén ez, hanem szemét: por és füld. Az anyu rettendö dühös volt, mert a pénze Is elfogyott. Apám zsebéből vett ki gubát. Amikor es te az apám hazahozta a fizetést, anyámtól visszakért 250 koronát.■ Az apám egy ... Sohasem leszek olyan, mint 0. Vagy: — Almantól szereztem hat po tendálmérőt egy vlzmértékért és öt almáért. Reggel keménypapírt tettem a cigaretta automatába,, mire az elromlott. Nem tudom, miért mondják, hogy huligán vagyok. A anltóm szememre vetette azt, hogy szélhámos hajlamaim vannak. Ma Holsteint tanultam. Amikor Mezölaborcon elfogták, megkérdezték tőle, mit csinált volna olyan sok pénzzel, így válaszolt: — Ezen még nem is gondolkodtam. Ebben az esetben nem is-anynyira a pénz érdekelt, mint Inkább maga a pénz megszerzésének a módja. A pénzről gondolkodhattam volna katonáskodásom alatt. Ugyanis 1988. augusztus 1-én kel lett volna berukkolnom. A közbiztonsági szervek nyomozási jegyzőkönyveiből megtudtuk azt, Is, hogy amikor a Chemkostavnál inaskodott, a tanonciskolában feltörte a pénztárat ás több mint 45 ezer koronát rabolt el belőle. Az épületbe a villámhárító segítségével jutott be. A pénzszekrény feltörése nem nagy fáradságába került. Mielőtt távozott volna a tett színhülyéről, a helyiségben borsot és paprikát szórt szét. Miért? Hogy a nyomozókutyák minden Igyekezetét meghiúsítsa. A pénz egy részéi szerszámokra fordította, pár ezrest pedig Pozsonyban költött el, ami kor felvételizni ment a Képzőművészeti Akadémiára. A kulcsokat teherautók rugózatából készítette, autogénnel dolgozott. Tehát így kezdődött a fiatal betörő „karrlérje", akinek sohasem mondott csődöt a tudománya. Egy más után rabolta ki a posták, hivatalok és Iskolák páncélszekrényeit. Találtak nála egy vattával kitömött szllon melltartót, barna női parókát. Ugyanis azt tervezte, hogy ezek és nővére útlevelének segítségével sikerül neki Bécsbe szöknie. ■ Ján Clnlula őrnagy mondja: — Alaposan megdolgoztatott bennünket. De ha jól vetik ki a hálót, a csuka is belekerül. így volt ez az ő esetében is. Tudjuk, hogy minden tolvaj kidolgoz egy bizonyos „módszert“, ö — Igen agyafúrtan — egyre változtatta a „stílusát“. Ezzel hátráltata a munkánkat és elterelte magáról a figyelmünket. Egyszer közönséges betörd szerszámokat használt, máskor speciális álkulcsokat. Éppen ezért csíptük el őt olyan nehezen, s mondhatom azt Is, hogy egészen véletlenül... P. K. Kurucz Sándor, archív és Z, Mtnáöová felvételei hét 21
