A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-12-08 / 49. szám
Erről a kérdésről hevesen vitelkosnak vilégsserte, mindenütt, ahol o motoriiéoió beteges méreteket Sít, ahol a gépkocsiáradat gyorsan és blstosan önti el as adott orsság lehetőségeit. A gépkocsik számának növekedése elképesstő, pedig mér hosséssokhattunk volna a mflssaki fejlődés hallatlan Utaméhes. As Egyesült Államok minden családjában van egy, két vagy három gépkoosi, Angliában, a Német Szövetségi Köztársaságban és másutt négy lakosra jut egy koosi A világon jelenleg tdbb, mint kélszás millié autó (ut az utakon. ban növekszik az autók számánál. Azt is tudjuk, hogy ezt a problémát nálunk nem Igyekeznek komplex módon, felelősségteljesen megoldani, s ami még fontosabb lenne, a baleseteket megelőzni. Nem teremtenek preventív eszközöket a balesetek elhárítására, egyszóval államunk még korántsem mozgósított minden erőt, hogy a motorizmusból eredő problémákat megoldja. Egységesen jajgatunk az áldozatok nagy száma fölött, sírunk az Idő előtt elhunytak miatt s közben nagy lelklnyugalommal nézzük, hogy gyermekolnk miként pusztulnak el a gépkocsik kerekei alatt. óvjuk gyermekeink«! Világviszonylatban Is nálunk a legkisebb a gyermekhalandóság. Államunk hatalmas pénzösszegeket fordít az egészségügyre, amely előtt ma már fejet halt sok, egyéb tekintetben, nálunk fejlettebb ország. Megmentjük a koraszülött, a halálosan beteg gyermekek életét, gyermekeinket beoltjuk minden elképzelhető betegség ellen, megtanítjuk a rendszeres fogápolásra (iskolában Is), s ezután nyugodtan engedjük őket meghalni az utón, hiszen kísérletet sem tettünk arra, hogy megtanítsuk őket közlekedni a forgalmas utcán, nem teremtettünk, nem teremtünk és a lakótelepek tervrajzai szerint, a jövőben sem igyekszünk elegendő játszóteret teremteni gyermekeink számára s Így tulajdonképpen az utcám kergetjük őket, az autók alá. Sokat beszélünk, keveset teszünk Az autóbalesetek elleni harcot a gyermekeknél kell elkezdeni Ez viszont nem csak a szülők ügye. Társadalmi ügy, vagy azzá kell válnia: Igen, a szülők, tanítók, nevelők, közbiztonsági szervek, az építészek, várostervezők ügyévé. Utóbbiak például nem tervezhetnének akkor játszótér nélküli lakótelepeket, Iskolákat, melyek kapui egyenesen a forgalmas utcára nyílnak Ha közös üggyé válik ez a harc, akkor kerül pénz balesetmegelőző Intézkedések foganatosítására is. A balesetmegelőzést korán keM kezdeni lói bevált tupasztalatox alapján, már az óvodákban. Okos tanrendet kell kidolgozni, olyan játékokat tervezni ős gyártani, amelyekkel a gyermekeket megtaníthatjuk, hogyan viselkedjenek az utcán. Es tanítsuk a közlekedési fegyelmet iskoláink valamennyi fokán. Sokat, nagyon sokat kell még tennünk. S főleg kevesebbet kell beszélni arról, hogy mit kéne tenni. Tenni kell végrel Gyermekeink a hibásak? Alapos statisztikák bizonygatják, hogy a balesetek túlnyomó tjobsógőt a gyermekek okozzák — főleg a kát Illetve tizenhárom év kízöttl gyermekek. Az összes baleset 78 százalékát. Egy haláleset tragédiát Jelent. Halottak százai és ezrei az országutakon és az utcákon — ez már statisztika. A statisztika jelen téktelen számhalmaz mindenki számára mindaddig, míg egy eset a sok közül éppen őt, vagy családját nem érinti, s akkor...? Ha másutt határozott, okos intézkedéseket tudtak hozni a balesetek megelőzésére, mi miért ne tehetnénk? Talán rosszabbak vagyunk másoknál? Nem, csakhogy másutt a problémával átfogóan foglalkoznak, társadalmi ügynek tekintik... és nem ott igyekeznek takarékoskodni, ahol ez egyenesen káro3. Hiszen, ha ma ezen a területen egy milliót megspórolunk, egy vagy két év múlva ez milliárdos károkat eredményezhet. keservei A zenekar nagybőgőse emelkedett szólásra: „Ellene vagyok mind az eredeti, mind a kiegészítő javaslatnak. Ha már veszünk pingponglabdát, akkor azért vegyünk, hogy pingpongozhassunk úgy, mint valamikor a klubban. Emlékeznek, micsoda pingpong-csatákat vívtunk. Tehát a pingponglabda mellett szavazok, de tiltakozók az ellen, hogy négyszögletű legyen, vagy, hegy elefántot dugjanak bele, htszen a többmázsás labdával nem lehetne pingpongozni. Pedig ml azt szeretnénk/“ (Rengeteg taps) Még szerencsém volt, hogy az Igazgató úr mellém állt. Az ügyet szavazásra bocsájtották, hetvenen a labda megvétele mellett, öten ellene szavazták. Tizenkétten tartózkodtak a szavazástól. Boldog voltam: a labdát megvették a szakszervezet pénzén. Sajnos a trükköt a mai, napig sem mutathattam be. Cirkuszunknak ugyanis nincs elefántja. ZS. NAGY LAJOS Még egyszer ú Megnyílt a várva-várt nagy PRIOR áruház. Érdekes lenne írni róla, hiszen nemcsak a város volt lázban a megnyitás előtti Időkben, de még a messze vidékről Is a Priorra gondolnak, ha a nagy karácsonyi bevásárlások alkalmával beterveznek egy pozsonyi utat. Hogy mégsem az áruházról Írok, annak a mi kedves vevőközönségünk az oka. Róluk vagyok kénytelen Imi, akik már a megnyitás előtti órákban olyan tömegben tolongtak az épület körül, hogy a rendőrségnek kellett kordont vonni, teherautókkal barikádokat emelni, hogy ostromlott várként romba ne dőljön. Ha az ostromlók kívül nem Is igen tehettek kárt benne, bejutván ezt alaposan kipótolták. Összettört pultok, más berendezési tárgyak mindennél ékesebben beszélnek „kedves vevőink“ kulturáltságáról, no és nem utolsó sorban az a százezer koronát jóval meghaladó kár, amely arra vezethető vissza, hogy a nagy tumultusban egyesek káptelenk voltak eljutni a kasszához, hogy a megmarkolt zsákmány ellentértékét kifizessék. Különben Is eleget szenvedtek már, PRIOR- ró! míg testi épségük veszélyeztetésével megkaparintották, így hát ki merné kétségbe vonni, hogy megérdemelt tulajdonukat képezik? A nagy érdeklődés már harmadik napja tart, anélkül, hogy csökkenő tendenciát mutatna. Pedig értesüléseim szerint sőt például egyáltalán nem kapni ott. De jó a számológép, a lúdtalpbetét és mit tudom én még mi Is, fontos, hogy vésárolunkl Azért hát állnak a PRIOR előtt hosszú, hatos-nyolcas sorokban és várják a bebocsájtást. Topognak, előrenyomakodnak, könyökkel segítenek, egymás hátára másznak, csak hozzá Jussanak még valamihez, mindegy, hogy ml az. Erre a Jelenségre sajnos a gyülekezési szabadság korlátozása nem vonatkozik. Persze akadnak azért még más emberek Is, nem tolong az egész város és vidéke a PRIOR előtt, vannak, akik az utcán sietnek a dolguk után, akik munkahelyükön végzik a kötelességüket, és legfeljebb bosszankodnak, szégyenkeznek a kulturélatlanség, a csordaösztön ragyogó példája fölött. ORDŰDY KATALIN
