A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-12-01 / 48. szám
Koííko Margit 50. évfordulójára halálának Kaffka Margit még ma is a legjelentősebb magyar írónő. Tehetségével messze kimagaslik nőíróink közül. Ady Endrével és Móricz Zslgmonddal állítják egy sorba. Az igazi értékek kedvelői, főként a haladó gondolkodású írók és olvasók, boldog büszkeséggel tekintenek alkotásaira. A Nyugat nagy nemzedékéhez tartozott. A huszadik század elején — az irodalom magasabb eszményeinek szeretetétől hajtva — fölismerte és vállalta hivatását. 1880-ban született Nagykárolyban. Apja ügyvéd, majd vármegyei főügyész volt. Anyja elszegényedett dzsentricsaládból származott. Az apa korai halála szegénységbe döntötte a családot. Ennek következtében került Kaffka Margit szegény leányként a szatmári irgalmasrendi apácák zárdájába, ingyenes helyre. Itt szerzett tanítónői oklevelet, később pedig — szívós munkával — Budapesten polgári iskolai tanári képesítést. Gyermekszeretete és az ifjúsággal kapcsolatos felelősségérzete példamutató lehet a ma pedagógusa számára is. Tizenöt évig működött vidéki és főorvosi iskolákban, szabad idejében írogatott, aztán teljesen az irodalomnak szentelte életét. Kétszer kötött házasságot. Első férjével, egy erdőmérnökkel nem volt boldog. Nem volt közöttük harmónia, mert a férje rossz szemmel nézte írói működését. Második férje orvos volt, Balázs Béla öccse. Vele tökéletes boldogságban élt korán bekövetkezett haláláig, 1918. december 1-ig, amikor első házasságából született egyetlen kisfiával együtt az országban dúlós spanyolnátha áldozata lett. Emberi és írói nagyságát élete és munkássága igazolja. Kaffka Margit küzdelmes életével is példát mutatott: a megélhetésért folytatott kemény robot mellett áldozatos szeretettel nevelte gyermekét, előadásokat tartott, színjátszócsoportokat szervezett, tankönyveket szerkesztett, írt és olvasott, és a maga módján szívósan harcolt a társadalmi fonákságok ellen. Művelődési lehetőséget, egyenjogúságot, szabadságot, emberi méltóságot követelt a nőknek. Különösen nagy szeretettel foglalkozott a dolgozó nő társadalmi helyzetével, a polgári fejlődés kérdéseivel. Írásaiban fájó problémák kerültek felszínre. A Világban és a Pesti Naplóban megjelentetett cikkeiben nyíltan, szenvedélyes, lázadó hangon küzdött a háború ellen (a háborút „világbutaságnak“ tartotta), s a szocializmus gondolatát elemezve a nép iránti szeretet hangján tiltakozott mindennemű kizsákmányolás és elnyomás ellen. Ojságcikkeiben meggyőző erővel ábrázolta a háború pusztításait és az egyszerű emberek békevágyát. A konzervatívok elleni harcban egy fronton küzdött Ady Endrével, Móricz Zsigmonddal, Babits Mihállyal, 1918-ban lelkesen üdvözölte az őszirózsás forradalmat. Ekkor már szocialistának vallotta magát. Tisztult életszemléletét leghívebben tükrözi a Két nyár és az összegyűjtött cikkeit tartalmazó Hullámzó élet című kötete. Pályafutását versírással kezdi. Első versei után szakít az epigonköltészettel, és Adynak vagy Babitsnak sem lesz követője. Költészetében a mondanivalót tartja fontosnak. Úttörőként új formában: a szabad versben halk, finom hangon, a líra nyelvén fejezi ki a kor asszonyának érzelmi világát: az anyai szeretetet, a tiszta szerelmet, a meleg családi fészek meghitt boldogságát, a szenvedő emberrel való együttérzést, a megbocsátás keresését, a békesség, a béke akaratát. Új hangulatú képeket jelenít meig, nagy együttérzéssel asszonysorsokat rajzol rész: letesen, finoman, hűen. Verseiből az őszinte emberi érzés melege árad az olvasó felé. Az érzelmeknek ez a gazdagsága harmóniát keresve tör át a költészetében fellelhető fáradtságon, kiábrándultságon, pesszimizmuson. Verseinél sokkal értékesebbet alkotott elbeszélő művészetében. Novelláiban gyermekkori élménye- # it és az elnyomottak sorsát, a tár- ‘ sadalmi helyzetük ellen lázadó asszonyok boldogságkeresését, sivár életük örökös gondjait ábrázolja — sokszor drámai párbeszédekben. Elbeszéléseinek hősei új rendet, új erkölcsöt keresnek, [ s Kaffka írásaiban segít számukra megtalálni a tartalmas, értékes, igazi életet. Bár együttérez a vergődő asszonyokkal — mégis elítéli a léhaságot. (Novellái francia, német, orosz és olasz folyóiratokban is megjelentek). Az olvasóközönség azonban elsősorban mint regényírót ismeri Kaffkát. Regényírói munkássága jelentős helyet foglal el a magyar kritikai realizmus fejlődésében. Leghíresebb és legszebb regénye a Színek és évek. Témáját anyja életéből merítette. Ez az alkotása minden szépítés nélküli társadalombírálat: az elszegényedett, az ország romlását-bomlását siettető dzsentriréteg pusztulásának ábrázolása — olykor együttérző sajnálkozással. A századforduló társadalmi feszültsége végigvonul a regényen. Az író tükrében látható a megye urainak basáskodása, érdekházassága, híres családi összetartása sógorság-komaság kapcsán,- látható a komor színekkel festett züllés, pusztulás, de már halványan feltűnik az elkesere>dett, lázadó paraszt kemény, dacos arca is. Megkapó erővel, néhol a külső szemlélő enyhe iróniájával egy kálváriát járó dzsentriasszony sorsát tárja az író az olvasó elé. A múlt emlékeinek idézése közben könyörtelen igazmondással, friss realizmussal rajzolja meg a kisvárosi élet kicsinyes életformáit. (Ez a regénye csehül is megjelent.) A Színek és évekhez szervesen kapcsolódik a kisebb sikert elért másik két regénye: a Mária évei és az Állomások. A Mária éveiben a modern lélektan módszere és hatása mutatkozik meg, Az Állomások című korfajzregényében a Nyugat hőskorát, a világháború előtti Budapest szellemi forradalmát, kulturális képét, művészeti törekvéseit ábrázolja. Társadalomrajza már érzékelteti a demokratikus népforradalomra való készülődést. Hangyaboly című regényében egy zárda nevelési módszerével foglalkozik, bemutatja a nevelőintézet egész berendezését, életformáját, törekvéseit. Nem kétséges, hogy mondanivalója visszaemlékezésből, személyes élményekből fakad. Ebben a könyvében nemcsak a zárda „magasztos“ világát mutatja be, hanem a pénz szerepét is ebben a világban. Ennek a kisregénynek is — az általános társadalomkritika keretében — a vergődő, gyötrődő nő a főhőse. Itt is föl-fölbukkan az író szociális szemlélete. Kaffka nem nyitott új korszakot Irodalmunkban, de tehetséges íróegyéniség volt. Egy haldokló világot festett meg lágy líraisággal, s munkásságával mindig a jövendőt szolgálta. írásaiban a kor szólalt meg: a századforduló, a polgári demokratikus forradalqm célját szolgáló megújhődási törekvések. De műveiben tekintélyes helyet kap a legszebb emberi érzések egyike, a szerelem is. Művészeti vonása, hogy líraisággal átszőtt szóbőséggel, a jelzők és mondatok halmozásával, apró megfigyelések részletes, pontos kifejezés sével, sok széppel és értékessel még ma Is gyönyörködteti az olvasót. OZORAI FERENC Kutya úr a kocsiban A város egyik forgalmas útkereszteződésénél pompás személyautó fékezett le, közvetlen az orrom előtt. Az autót csinos hölgy vezette. A kocsi hátsó ülésén lógó fülű, hosszú szőrű szobakutya ül. Azazhogy állt, s elábrándozva nézett ki az ablakon. Amikor tekintetünk találkozott, hirtelen elvicsorította magát s dühös ugatásba kezdett. Fehér fogai rémítően villogtak, amint ugatott. Ha nem lett volna köztünk az ablak_ üvege, bizonyára leharapta volna az orrom. Én persze értetlenül bámultam rá, hiszen fogalmam se volt, mi kifogása van ellenem. Talán megsértődött? De vajon miért? Nem, sértődésről szó sem lehet. Erre igazán semmi okot nem szolgáltattam. Talán csak figyelmeztetni akart, hogy vegyem őt észre. Kérkedni a kocsijával, meg azzal, hogy külön sofőrje van: Méghozzá nem is akármilyen! Igen, dicsekvésből tette. Es persze lenézésből is. Megvetésből. A szemembe ugatta, hogy látni sem akar. Szemrehányást tett, mert nem kerülöm el. Mert kimerészkedtem a „bódémból“. Vagy azért ugatott meg, mert nem viselek szájkosarat? Az is lehet, hogy egyszerűen a csodálkozásom hozta ki a sodrából. Az, hogy nem találom a világ legtermészetesebb jelenségének, hogy ott ül az autójában, én meg kutyagolok. Nyilván mindenkit megugat, aki megbámulja őt. Talán azért is kocsikázza körül a várost, hogy az emberek megszokják: így van ez rendjén, egyeseknek ilyen sors jutott osztályrészül... De persze, olyanok is akadnak, akik olykor kutyaszorítóba jutnák. Igen, a sors nem mindenkihez egyforma. Van, akit szép, formás füllel, díszes szőrzettel vagy fürge farokkal adományoz meg. Mint itt ezt a kutyát. De van, aki kutyagumit sem kap. Az ilyen aztán járjon gyalog. De eszébe ne jusson megbámulni a dédelgetett, kocsikázó kutyusokat. S ha mégis akad ilyen, azt figyelmeztetni kell. A szemébe kell ugatni. És ha ez sem segít, meg kell harapni. Vagy azért ugatott meg, mert... ? De nem találgatok tovább, hiszen ezt pontosan úgysem tudhatom meg soha. Meg aztán nem minden kutya egyforma — az egyik kutya, a másik eb. FÜLÖP IMRE Röviden ■ Kiosztották a szovjet állami díjakat. A tizenhét kitüntetett között van Csingiz Ajtmanov, aki Eg veled Huiszári! című regényért kapta a díjat, Dmitrij Sosztakovics és Georgij Szviridov zeneszerzők, valamint a népszerű észt énekes, Georg Otsz. Mark Donszkij rendező Anyai szív című filmjéért kapott díjat. Egy litván építészcsoportot Vilnius egyik új lakónegyedének tervezéséért tüntették ki. ■ Tóm Steppard „Rosenkrantz és Guildenstern halála“ című drámájából film készül Hollywoodban, John Bormann rendezi. ■ Erotikus témájú művészeti alkotásokból a nyáron kiállítást rendeztek a svédországi bunda városban, persze sikerrel. Ügy, hogy a kiállítás anyagát most a dániai Aarhus városban is bemutatják. ■ Alfred Weidenman nyugatnémet rendező Thomas Mann „Felix Krull“ című regénye új filmváltozatának forgatásába kezdett. A rendező tervezi Frank Wedekind A Tavasz ébredése című színművének megfilmesítését is. ■ Európa egyik legszebb székesegyházát, a strassbourgit, restaurálják, s visszaállítják olyanná, amilyen a XV. században volt. ■ A Katonák-at, Hochhuth sokat vitatott drámáját decemberben bemutatja a londoni Royal Shakespeare Company. 14
