A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-11-17 / 46. szám
A Csemadok Nagy megelégedéssel fogadtuk az új programtervezetet, amely remélhetőleg friss vért ömleszt a már-már elhaló Csemadokszervezetbe. A sajtóban közölt tervezet eszmei keret, amelyet meg kell tölteni gyakorlati tevékenységgel. A most lezárult korszak utolsó éveiben társadalmi szervezeteink tevékenységének nagy részére a mindent elpusztító formalizmus és bürokratizmus nyomta rá a bélyegét, s ezáltal elvesztették vonzóerejüket a tömegek szemében. Ezt tudva most egy olyan építményt kell szerkesztenünk, amely mentes lesz ezektől az elemektől. Ezt a célt szolgálja a problémák széles körű megvitatása. Mi is a meglévő eszmei kerethez szeretnénk néhány gondolatot hozzá fűzni, hogy ezáltal elősegítsük a megújhódás folyamatát. A Csemadok — megalakulásától számítva — tíz-tizenöt éven át igen eredményes és hasznos kulturális munkát végzett. A helyi szervezetek sorra tűztek műsorukra régi és ój színműveket, szóló és csoportos táncokat, énekszámokat, sót nem egyszer az operett műfajához is ügyesen nyúltak hozzá. A tagság soraiból sok született tehetség kapcsolódott bele a tevékeny kulturmunkába és vitte sikerre a szebbnél-szebb népművészeti értékeket. A kulturális munka s ezen belül az öntevékeny színjátszás tulajdonképken ott folytatódott 1948 után, ahol a háború előtt abbamaradt. Ezzel párhuzamban volt a közönség ízlése is. A szocialista társadalmi rend megszilárdulásával emelkedett a dolgozók anyagi jóléte és természetesen kulturális igényük Is. A rádió és a televízió gyors elterjedése csak növelte az igényeket. Mivel a csehszlovákiai magyarság 1968 januárjáig elszigetelt népcsoport volt, kevés sajtótermékkel rendelkezett, rádióműsora csak kialakulóban volt, a hazai televízió pedig egyáltalán nem adott számára műsort, a Csemadokra hárult a megnövekedett kulturális igény kielégítése. Ez a feladat viszont magasabb műveltségi átlagszínvonalat, szervezés! adottságot és technikai ismereteket követel. Ezeket a fontos tényezőket az adott lehetőségek mellett a helyi szervezetek nera tudták biztosítani, kiváltképp ha figyelembe vesszük az értelmiség mellőzését vagy távolmaradását a Csemadok munkájától. A nagyobb helyi szervezetek tevékenysége iránti követelmények túlnőttek a lehetőségeken, s ennek következtében megnőtt a sikertelen próbálkozások száma mind a szervezés, mind az előadások terén. A lelkes műkedvelők sorra elkedvetlenedtek, a vezetők nem érezték, hogy támogatást kapnak a tagságtól, gyakoriakká váltak az egyes személyek közötti konfliktusok, melyek végül a Csemadok munkájának megrekedéséhez vezettek. A kulturális tevékenység egyre szűkebb területre korlátozódott. Ismerve a hibák okait, keresnünk kell a kivezető utat. Oj elgondolások alapját kell lerakni, s közben figyelembe kell vennünk a Csemadok jövőbeni szerepét, amely a magyarság érdekvédelmével még bővülni fog. Fel kell tehát készülni az új feladatokra. A kultúra terén bővíteni kell tevékenységét, s az egész' szervezetet be kell kapcsolni az érdekvédelmi munkába. Ezért javasoljuk: A Csemadoknak mint tömegszervezetnek ki kell terjesztenie hatását a szocialista társadalom minden rétegére. Meg kell nyernie tagnak a haladó értelmiséget és a fiatalokat. Az eddigiektől eltérően minden tehetséges tagnak lehetőséget kell adni arra, hogy részt vegyen a kulturális munka irá-1 nyitásában. Nem szabad megengedni, hogy hiúságból vagy anyagi érdekből a vezetés 1—2 ember kezében maradjon. A tisztségviselőket műveltségüknek és adottságaiknak figyelembe vételével kell megválasztani. A nagyobb helyi szervezetek tevékenységét szakosítani kell. Az egyes szakágazatok működjenek önállóan, meghatározott gazdasági keretek között. Legyen a szakkörnek külön vezetősége, mely a vezetőből, művészeti vezetőből, kellékesből és — szükség szerint — más segítőkből tevődik össze. A szakkörök vezetői legyenek tagjai a helyi szervezet bővebb vezetőségének. Minden szakkör egész estét betöltő önálló műsorral Igyekezzék gazdagítani repertoárját, s azt a lehetőségekhez mérten fokozatosan bővítse. Az így kialakult műsorokból az esetleges rendezvények szervező-bizottsága a Válaszúton a civilizáció szükségnek megfelelően állíthatná össze a programot. Tekintettel arra, hogy nem minden helyi szervezet rendelkezik saját székházzal, az egyes szakkörök egyelőre a lehetőségek szerint választanák ki működési helyüket (pl. iskolában, üzemi klubteremben stb.) A művészeti vezetők nem foglalkoznának szervezési munkával, hanem kizárólag csak a műsor szerkesztésével, betanításával és az előadások művészeti részének levezetésével. Szoros kapcsolatban lennének a szakkör vezetőjével, Ideológiai Irányítóival. Szakkörök tetszés szerint alakulhatnának, pl. színjátszó-kör, tánccsoport, irodalmi kör, zenei kör, énekkar, honismereti kör, néprajzosok csoportja, regionális történelemmel foglalkozó csoport stb. Az utóbbi három csoport gyűjtés, szakelőadások, kiállítások szervezésével foglalkozna elsősorban. Ideális lenne, ha a legfejlettebb szakcsoportokat vállalatok, üzemek, földmüvesszövetkezetek patronálnák. A sok irányba szerteágazó szakköröket a helyi szervezet vezetősége irányítaná, mely szűkebb és bővebb öszszetételben működne. A szűkebb vezetőség az egyes szakkörök technikai vezetőivel bővülne ki. A fenti elképzelések megvalósítása érdekében szükséges néhány gyakorlati, szervezeti átalakítást eszközölni. 1. A Csemadok valamennyi járási bizottsága mellett egy elég nagy létszámú javasló ill. tanácsadó csoportot kell alakítani, melynek vezetőségében legyen néhány elnökségi tag, és tagjai közé vegyenek fel néhány választmányi tagot. Ennek a szervnek a „népművelési szakbizottság“ helyett a „kulturális és politikai bizottság“ elnevezést javasoljuk. E bizottság élén lehetőleg a járási bizottság egyik alelnöke álljon. A bizottság alakítson néhány munkacsoportot a fennálló problémáknak megfelelően, pl. 1. jogi csoport, 2. közgazdasági csoport, 3. iskolaügyi csoport, 4. népműveléssel foglalkozó csoport, 5. klubok és rendezvények Csoportja. Ez a bizottság támaszkodjon munkájában a fontosabb helyi szervezetek aktivistáira. Annyi aktivistára van szükség, E címen jelent meg már harmadik kiadásban Dr. Radovan Richta és kutató csoportja tanulmánya a tudományos-műszaki forradalom társadalmi és emberi összefüggéseiről. Bár mind a CSKP XIII. kongresszusa, mind maga a Csehszlovák Tudományos Akadémia is elismerően nyilatkozott e műről, azért akadtak bírálói Is. A mű sok új gondolatot és nézetet vet fel, amelyek közül legalább néhányat szeretnék ízelítőül Idézni. Az utolsó időben a tudományos felfedezések, műszaki és gyártási •újítások annyira felgyorsították a fejlődést, hogy amíg a múltban több egymás utáni nemzedék élt azonos életfeltételek között, addig a jövőben egyetlen nemzedék életében is bekövetkezhet többszörös ‘változás. Az eddigi ipari termelési folyamat bizonyos módon alárendeli az embert a gépnek, az ember szolgálja ki és kezeli a gépet (pl. esztergályozás), vagy majdnem maga is „gépként“ dolgozik (pl. szerelés és futószalagoknál). A jövőben a termelési folyamat az „automatizácló elve“ alapján fog történni. Ez irányban a „kibernetikai gépek“ (elektronikus agyak) széleskörű felhasználása várható, amelyek képesek lesznek arra, hogy a gyártási folyamatok vezérlését ős ellenőrzését az adott program (utasítások) alapján végezzék. A vegyipar gyors fellendülése egyre újabb lehetőségeket nyújt a tudományos kutatás eredményeinek gyors felhasználására, a gyártási folyamatok további automatizálására. A természetben nem lelhető plasztik műanyagokat ad nyersanyagként a többi iparágnak. Jelenleg még nehezen felmérhető lehetőségeket nyújt a biológiai folyamatok bekapcsolása a termelési folyamatokba (pl. vegyszeres gyomirtás, plankton-takarmány, stb.). A felvázolt változások egyre nagyobb követelményeket támasztanak az energia forrásokra is, amelyek az atomenergia széleskörű felhasználásával oldhatók meg. Az ember helyzete is lényegesen megváltozik a termelési folyamatban. Szükségtelenné válnak a képesítés nélküli segédmunkások, a betanított gépkezelők és a hagyományos hivatalnokok 80 —90 %-a. Helyüket a magasképzettségű karbantartók, a műszaki és mérnöki személyzet veszi át. Bár a termelés növekedni fog, a termelésben foglalkoztatott munkaerők száma egyre csökken. Az így felszabadult munkaerők egy része elsősorban a szelgáltatásokhan nyer elhelyezést. A tanulmány több helyen bizonyítja, hogy a tudományos-műszaki forradalom megvalósítására a szocialista társadalmi rendnek vannak a legjobb lehetőségei. E lehetőségek valóra váltásához azonban meg kell teremteni a kellő feltételeket. A tanulmány nyíltan rámutat a szocializmus fejlődésében tapasztalható eddigi hiányosságokra és ferdülésekre és eltávolításuk lehetőségére. A cikk nem a síocíalizmust tartja helytelennek, ahogy azt a tanulmány egyes bírálói vélik, hanem az eddig felmerült hiányosságok megoldását szorgalmazza a szocializmus további építése érdekében. Helytelennek tartja például az Ipar eddigi külterjes fejlődését, minek következtében a termelés mennyisége gyakran a minőség és a műszaki haladás rovására ment. A műszaki lemaradás á munkaerő pazarlását vonja maga után, főleg sok kevésbé képzett munkaerő alkalmazásával, ami viszont az általános szakképzettség színvonalát rontja, ez pedig ismét tovább gátolja a műszaki haladást. A nagy munkaerőigény lehetetlenné teszi a munkaidő rövidítését a dolgozók szabadideje jelentős részét pedig az üzleti hálózat hiányosságai, a közszolgáltatások lemaradása, valamint a nehézkes személyforgalom őrll fel. E hiányosságok nagyban fékezik a dolgozók alkotókészségei kibontakozását és képességűk továbbfejlesztését. Az új gazdasági rendszer hivatott e problémák fokozatos megoldására. A tanulmány részletesmi foglalkozik a közoktatási rendszerben beálló változásokkal is. Az oktatási rendszernek kell majd biztosítani mind a magas képesítéssel rendelkező szakmunkásokat, mind a tudományos és műszaki dolgozók képzését. Illetve továbbképzését. E komoly feladatot csak a modern technikának az oktatásban való széleskörű felhasználásável lehet megoldani. A tanulmány az életszínvonal és a társadalmi életben várható változásokkal Is foglalkozik. Az egész tanulmányon végig követhető a kutatócsoport azon igyekezete, hogy az eddigi társadalmi fejlődés tudományos elemzése alapján megkísérelje körvonalazni a várható további fejlődést. Bár a mű kimondottan elméleti, mégis számtalan gyakorlati következtetést lehet levonni belőle főleg a mindennapi közéleti tevékenység számára. SARKŰZY DÉNES
