A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-07-14 / 28. szám
Az őszi nevezetes évfordulóra — Csehszlovákia megalakulásának ötvenedik évfordulójára készülve, az ünnepi rendezvények sorában elsőnek a képzőművészet képviselői Jelentkeztek. A gondolat és tett igazán méltó az ünnepi eseményhez, mert hiszen nem kisebb dologról van szó, mint a képzőművészet tükrében összefoglalni az elmúlt ötven évet. A pozsonyi és a prágai Nemzeti Galéria, valamint a cseh- és morvaországi vidéki múzeumok képeiből olyan nagyarányú kiállítás anyagát válogatták össze, mely hű keresztmetszetét adja a hazai művészet utóbbi ötven évének. Az anyag terjedelmére való tekintettel a kiállítást két helyen kellett elhelyezni Pozsonyban, éspedig a Művészetek Házában és a Szlovák Nemzeti Galéria első emeleti termeiben. A festészet művészettörténeti fejlődésének vetületeként előttünk áll tehát egy hatalmas körkép, mely híven mutatja, miképpen tükröződnek a közép-európai művészeti áramlatok a specifikus cseh és szlovák környezetben. A kiinduló pont: a modern izmusok legvirágzóbb korszakával egybeeső világháború körüli évek. A művészetek Mekkáját, Párizst ekkor már meghódította Picasso és Braque, és általánosan elfogadott irányzattá vélt a kubizmus. Ebbe a kubista áramlatba kapcsolódnak be a fiatal cseh festők és megteremtik a „cseh kubista iskolát“. Ez idővel méltó párja lesz párizsi elődjének, annak ellenére, hogy a háború utáni prágai kispolgári ízlésvilágban inkább negatív visszhangra talál. A sor megindítója Emil Filla, a cseh kubizmus legkorábbi képviselője, őt az ünnepi kiállításon főképp tragikus feszültségű csendéletei képviselik. Hozzá kapcsolódik Václav Spála, aki balladlkus és szinte romantikus színezettel festi a természetet, és a vele rokon Václav Rabas, akinek tájképeiből szinte érezni a föld szagát. Majd Josef Capek következik, ő emberibbé teszi a kubizmus geometriai alakzatait, valamint a szürrealizmus határát súroló, mágikus erejű Jan Zrzav^. Rudolf Kremliéka egyéni utakon jár, elkülönül az irányzattól és visszahajlik a századvég stílusába, míg a szürrealizmusba való átmenetet a lírai kubista Jindfich Styrskf képviseli. Ennek a generációnak a kezéből veszik át a stafétabotot Szlovákia fiatal festői, ők Pest és Bécs után Prágába mennek tanulmányaikat befejezni. Az új fakadó szlovák festészetnek legegyénibb képviselője Mlloá Bazovsk^; képein a népdalokból táplálkozó balladlkus szlovák valóságot örökíti meg. Kevés alakot mutató életképeit — ezek egyik jellegzetes képviselője a „Korsót tartó asszony“ — drámai erő és mély tüzű kolorit jellemzi. A tulajdonképpeni modern szlovák festészet azonban a fiatalabb Mlkuláá Galandával kezdődik, öt tekintik a mai haladó szellemű fiatalok előfutáruknak. Képeinek jellemző vonása a hagyományos falusi életképektől való radikális elhajlás. Eudo Fulla is ezen az úton halad és így lesz belőle a modern népi mesélő, akinek jólismert képei a karakterisztikus sárga-piros tónusokban tombolnak. Ezek után fokozatosan lép színre a nagy 909-es generáció: Nemes Endre, a fantasztikus motívumokkal átszőtt kompozíciók alkotója, Július Nemölk, a tájképfestő, a cirkusz világából merítő Cyprian Majerník, a realista Ján Mudroch, Lehotsk?, Bednár, valamint a Liptó hegyeit és dombjait oly megkapó poézissel megörökítő Czemícky László. De ott van a tragikus sorsú Eugen Nevan, a külföldön élő Koloman Sokol, a rajzos elemeket kidomborító Aba-Novák növendék, Emest Zmeták, Ján 2elibskf, valamint a Vágvölgy híres festője, Weiner-Král Imre. Végezetül a legfiatalabbak — Jaroslav Voáníak, Milan Laluha, Rudolf Krivoä, Milan Paäteka, Frantiäek Rounovsky, akik már önálló tárlataikkal bizonyították, hogy jogosan foglalnak helyet az ötvenéves pantheonban. A nem mindennapi kiállítás Pozsonyból a hlubokáí kastélyba, s onnan Prágába, majd Brünnbe kerül. Rövid beszámolónk célja, hogy felkeltse az érdeklődést, hiszen ritka alkalom ez, hogy megismerkedjünk a cseh és a morva festészet eddig számunkra ismeretlen alkotásaival. VARGA JÖZSEF M A Pozsonyi Általános Középiskola leánykórusa. Jól szerepeltek a Jeliek. ► ÉBERHARDI TALÁLKOZÓ A csehszlovák-brazil nemzetközi mérkőzés rányomta bélyegét a Csemadok Bratislavai Járási Bizottsága által rendezett dal- és táncünnepélyre. A zöld lombokkal koszorúzott éberhardi természetes „amfiteátrumban" a mérkőzés és a tévé jóvoltából csak mintegy másfél ezer néző vett részt az ünnepélyen. Pedig aki rászánta a verőfényes vasárnap délutánt, nem bánta meg, mert valóban színvonalas műsort láthatott. Sajnos igaz és tény, hogy a műsor legnagyobb részét más járások együttesei és magyarországi művészek adták. Ez a tény természetesen nem érdekelte a közönséget, hanem inkább az, hogy igazi ízelítőt kaptak a magyar és a szlovák népművészet gyöngyszemeiből. Bár a pozsonyi járásból kevés együttes lépett fel, mégis volt valami, aminek örültünk. Elsősorban is a Pozsonyi Általános Középiskola leánykórusa kitűnő szereplésének. De dicsérni lehet a féli tánccsoport fellépését is. S ami a legörvendetesebb volt, hogy jónéhány éves kihagyás után Szabó Franciska vezetésével újból szerepeltek a magyarbéliek. A kapuváriak, deákiak és a Veiké Oresany-i együttes műsoráról a legnagyobb elismerés hangján beszélt a közönség, Gencsi Sári és Puskás Sándor fellépése pedig sokaknak felejthetetlen élmény marad. Tény, hogy nagyon színes, színvonalas műsornak tapsolhatott a közönség. TÓTH DEZSŐ 17 )ÁN 2ELIBSKÍ: Pásztorok 4 JOSEF CAPEK: Férfi gyermekkel BAZOVSKÍ: Korsót tartó asszony
