A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-10-20 / 42. szám
Inkban Is a tüdővész, a csonttuberkulózis és az egyéb tuberkulotlkus betegségek — kezdte magyarázatát az intézet főorvosa. — Ezeknek a betegségeknek a likvidálása nemcsak a korszerű gyógymódoktól, nemcsak a megelőzés tökéletességétől függ, hanem elsősorban attól, mennyire Ismerkedünk meg e betegségek kórokozóinak, a tbc-bacllusoknak a tulajdonságaival. — Nos, a ml Intézetünkben ezekkel a szabadszemmel láthatatlan „ellenségekkel“ foglalkozunk. Figyeljük tulajdonságaikat, romboló munkájukat a szervezetben, és meg akarjuk ismerni azokat a „rokon bacilusokat“ is, amelyek különböznek ugyan a „klasszikus“ tbcbacilusoktól, de éppen olyan ve szedelmesek, ha az ember szervezetébe jutnak. — Szóval nemcsak egyféle bacilus okozhat tuberkulotlkus megbetegedést? — vetem közbe kíváncsian. vadászt Kellemes meglepetés volt az Is, hogy ennek a tudományos Intézetnek a vezető dolgozói mennyire kedves, mennyire előzékeny emberek. Amikor ugyanis néhány percnyi várakozás után kitárult a könyvtárterem ajtaja, nem egy, de öt „szakember“ lépett be egy kis tájékoztató beszélgetésre. Így aztán dr. Ladislav Dornetzhuber kandidátus, főorvos, dr. RuZena Grlgelová, dr. Blanka Burianova, Irena DrobnlCová mérnök és dr. Alice Salcova olyan „lnstruktázst“ adtak, hogy valósággal magam is szakembernek kezdtem érezni magamat. így tudtam meg, hogy ebben az intézetben (a Vődcölöpútl munkahely csupán részlege a pozsonyi központnak, s hasonló Intézet csupán Prágában található Csehszlovákiában) olyan áldozatos, veszélyes és nagyjelentőségű tudományos munkát végeznek, amely az emberiség egyik legszörnyűbb betegségének, a gümőkómak a kiküszöbölését célozza. — Az emberi szervezet egyik legnagyobb ellensége még napja-Sárköil Irán kísérleti illatéival — De nem áml — mosolyodik el a főorvos. — Az embereken élősködő, úgynevezett humán bacilusokon kívül sok egyéb féle tbcbacllust ismerünk még, amelyek különböznek ugyan a klasszikus fajtától, mégis ártalmasak. Ilyenek például az úgynevezett „bovin“ típusúak, amelyek a szarvasmarhákat támadják meg, de roppant veszedelmesek az emberi szervezet re is. Ezeknek pontos felismerése sz^^n a ml tevékenységünkhöz taBfclk. Jellemző erre a követilda: Nyugat-Szlovákiában llyan régen rengeteg olyan •m^kmegbetegedés törtéin, íasonUtott ugyan a tbc fedésekhez, de a klasszifkozót sehogy sem találták. Dr. Ruíena Grlgelová, intézetünk mikrobiológiai osztályának vezetője, kezdett kutatni aztán ebben az ügyben. S Íme, mit eredményezett ez a gondos kutatómunka? A doktornő megállapította, hogy igen sok tbc-s szarvasmarha van ezen a vidéken, azok bovintlpusú bacilusai okozták a megbetegedéseket. Természetesen azonnal likvidálták ezeket a fertőzött szarvasmarhákat, s ezzel sikerült meggátolni egy tömeges megbetegedést. Gyakran előfordul — fejezte be szavait a főorvos —, hogy Szlovákia különböző tüdőgyógyintézeteiből küldenek hozzánk felismerésre váró, „ismeretlen bacilust“ tartalmazó köpetet! Nem tudom, kellően érzékeltettem-e a szürke villában folyó kutatómunka roppant jelentőségét? De ha valaki az elmondottakból mégsem értené meg, hogy milyen fontos, ha megismeri az orvosi tudomány, hogyan viselkedik a bacilus a szervezetben, hogyan reagál támadásaira a tüdő és más szerveink, és melyek azok a vegyszerek, amelyek hatékonyan pusztft|ák e millió és millió élősdít, hadd mondjak el még egy érdekességet. Éspedig azt, hogy hasonló kutatómunkával sikerült kitenyészteni azt a „szelíd“ bacilusfajtát, amely nemcsak hogy nem árt az ember szervezetének, de egyenesen pusztítja a tbc-bacilusokat. Calmette francia professzor és Guerin nevű társa tenyésztette ki ezt a bacílusfajtát, s az ezekből gyártott védőoltás sok-sok ezer „sérgahalálnak“ ütötte már ki kezéből a kasszát. S hogy miért nevezem én „szelídített bacilusoknak“ ezt a felfedezőiről BCG baktériumoknak hívott bacllusesaládot? Mert addig „szaporítottak" egy bizonyos baktériumcsoportot, amíg valamelyik „Ükunokáikban“ kifejlődött e hasznos tulajdonsági Dr. Dornetzhuber tadlslev kandidátus, főorvos ás Doóoloroanská Alice laboráns elektronikus mikroszkóppal bacllusokra „vadásznak“ És most tegyünk egy sétát ebben, a kőműves barátunk által kísértetek házának nevezett szürke villában. Hát bizony majdnem úgy igaz az, ahogyan társának mesélte. Mert van-e rejtelmesebb, csodálatosabb látvány az egyszerű ember szemében, mint azok a górcsövekkel, lomblkokkal és mindenféle műszerekkel felszerelt szobák, amelyekkel e házban találkozunk? Nem is beszélve azokról a helyiségekről, amelyekben például tápanyagokban „hizlalják1' a baktériumokat, vagy amelyikben egész garmadával őrzik a tbc-bacilusokkal beoltott kísérleti állatokat. — És létezik-e az az ablaknélküli helyiség, amelyekben milliárd számra őrzik a baktériumokat? — kérdeztem kíváncsian vezetőim egyikétől. — Persze, hogy létezik! — mondotta az egyik csinos doktornő mosolyogva. — Itt tároljuk a tápanyagba oltott bacilusokat. — Nem akarja megnézni? Hát én bizony nem nagyon akartam, de mire kimondtam volna a nemet, már nyílt is a jó 10 centiméter vastagságú ajtó s egy igen meleg tágas spájzfélében találtam magam. No, mondhatom, ideális „éléskamra“ volt. A polcokon százszámra feküdtek a lezárt tápanyagokkal telt üvegcsövecskék, s minden csövecskében — millió bacllus. Annyian voltak itt, hogy mivel csomókba állottak össze, még szabadszemmel is meg lehetett látni őket. — No itt is jól megjárná az a betörő, aki ide jönne lopni — sóhajtottam fel arra a .motortolvajra gondolva, amelyik egy óriáskígyót talált az elemeit utánfutóban. Az orvosok azonban megnyugtattak, hogy itt ez lehetetlen. — Véreb őrzi a kertet, éjjeliőr vigyáz a termekre, emellett a szembenlevő házból is vigyázzák a villát! A vastag ajtajú szobát ezenkívül még olyan biztonsági zár is őrzi, amelyet művészet lenne felnyitnia bármelyik betörőnek! Hát ilyennek ismertem én meg azt a „kísérteties házat“, amelynek lakói nem mindennapi veszélyek közt küzdenek az élet legdrágább kincséért — egészségünkért! NEÜMANN JÁNOS Egy tbc-bacilua elektronikus mikroszkóppal hűazezerszereióre nagyítva <»4
