A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-10-20 / 42. szám
szkóp Elégedettek vagyunk? Ggy látszik! Az ntúbbi hat bét alatt nem panaszkodunk az üzletek kiszolgáló személyzetére, a vásárlókra, az ügyfelekre ... Nem mondjuk el százszor, hogy mennyire fuser egyik-másik szerelő, nagyképü sok hivatalnok, szemtelen a kiszolgáló, mennyivel csap be bennünket a főpincér vagy a borbély ... Mintha egy idő óta nem is ázna be a panel házak mennyezete, nem késnének a vonatok és az üzletekben csupa kifogástalan árut találna a vásárlóközönség... Mert semmi ilyesféle panasz nincs az utóbbi időben, s ba mégis — sokkal kevesebb. Egyesek azt gondolhatnák: ha valami rossz, az emberek panaszkodnak, ágálnak, követelődznek, mérgelődnek és dühöngenek, minél több a hiba, annál inkább, annál többet, annál hevesebben. Ha azután javulás áll be, kevesebb a panasz. Tehát akkor vigadjunk, örvendezzünk, mert nálunk jelenleg nagyon kevesen panaszkodnak a főpincérekre, ami annyit jelent, hogy a kiszolgálás színvonala rohamosan emelkedő tendenciát mutat az éttermekben, vendéglőkben, borozókban, sörözőkben és az éjszakai mulatókban. Es így sorolhatnám a végtelenségig. Ennek a jelenlegi ,, elégedettségnek“ az okait csaknem mindenki ismeri. Azt hiszem, nagyon kevés olyan ember van, aki ebből a látszólagos nyugalomból arra következtet, bogy ezekben a hétköznapi dolgokban rohamos javulás állt be. Bár: ahány ember, annyi vélemény... Es ki tudja? Egyeseket a felvázolt gondolatmenet érdekes következtetésekhez vezethet: — Mit csinál az elégedetlen, nyugtalan ember? — Panaszkodik, Idegeskedik, mindent kifogásol. — Es mit csinál, ha elégedett, nyugodt? — Akkor nem panaszkodik, nem idegeskedikt Akkor ne adjunk okot a panaszkodásra és mindenki nyugodt, elégedett lesz. A modern ideggyógyászat azonban nagyon jó magyarázatot ad az ilyen és hasonló jelenségekre. Hogy kevesebben panaszkodnak a csöpögő vízcsapra és hasonló dühítő apróságokra? Hogy az emberek ritkábban kérik a panaszkönyvet és nem vesznek össze olyan gyakran a villamoson vagy a trolin? .. . Ennek a magyarázata egészen más! A komoly bajoknak ugyanis van egyetlen egy hasznuk — feledtetik velünk apró-cseprő bajainkat! Ez ugyan már frázisnak tűnő népi mondás, de azért fokozott mértékben igaz. S mire következtethetünk ebből? Ha nálunk végképpen normalizálódik és konszolidálódik a helyzet, akkor a lapjainkban újra megjelennek a levesbe pottyant legyek és hajszálak ... Akkor valaki majd lírai hangvételű mondatokkal ecseteli a fecskék távozását. Tehát, ha már majd nem lesznek komoly gondjaink, újra észrevesszük a kis, hétköznapi dolgokat is. amelyek — egyéb híján — alaposan fel tudják dühíteni az embert — Reméljük, hogy nemsokára! Biz az nem ártana Nemrégiben elég érdekes összetételű tömeg gyűlt össze a carrarai színházban. 1958 óta most először jött össze az anarchisták kongresszusa és — a Spiegel szerint — sohasem vett rajta részt annyi fiatal ember, mint mostan. Guy Malourier francia anarchista két éven keresztül készítette elő ezt a kongresszust, több mint kétezer levelet írt. Így azután húsz ország anarchistái jöttek össze Carrarában. A spanyol polgárháború veterán anarchistái a fehérhajú Federica Montseny vezetése alatt jöttek, azután még sok fiatal spanyol és francia érkezett, akik Európa csaknem minden országában merényletek egész sorozatát hajtották végre a spanyol követségek vezetői ellen. Sok-sok öreg ember, akik még nagyon jól emlékeztek azokra az időkre, amikor tőrrel és revolverrel számoltak le ellenségeikkel századunk elején és — természetesen — Daniel Cohn- Bendit is megérkezett. „Nélküle tehetetlenek lennénk Európában!“ — jelentette ki egy őszhajú, Münchenből érkező anarchista. Az egyik anarchista kijelentette, hogy csak a főiskolások és egyetemi hallgatók segítségével kerülhettek újra az érdeklődés középpontjába. S ebben van is valami igazság. Az anarchizmus fekete zászlaja lengett ebben az évben a Sorbonne, Berlin, Hamburg és Koppenhága felett is. Az egyetemi hallgatók újra a már elévültnek tartott jelszavakat hangoztatják: „Kormány nélküli társadalmat!“ „Minden hatalmat a tanácsoknak!“ „Egyenes akciókat akarunk!“ „Ideálunk a reális demokrácia!“ No de Carrarában is csődöt mondott az anarchizmus, mint már olyan sokszor. S ennek okozója éppen Cohn Bendit volt. Esti hat óra. A kongresszus első napja. Ezerötszáz kíváncsi, nyolcvan újságíró, nyolc tévéstáb leste visszafojtott lélegzettel, mi lesz. Ekkor a szónoki emelvényre lépett Dany és kijelentette, hogy itt semmi sem történik és úgy érzi magát, mintha elaggott hadirokkantak közé került volna, hogy azonnal valamilyen akcióba kell lépni. Utána egy mexikói Fidél Castro ellen lázított, mire lett azután oagy zűrzavar Egy francia anarchista, joyeux azt kiabálta, hogy semmi szükség sincs a fiatal bolondok akcióira, mire Cohn-Bendit így hurrogta le: „Araikor mi Párizsban forradalmat csináltunk, te az ágyadban feküdtél!“ Azután megkaparintotta a mikrofont és bele sza valta: „Forradalmat kell csinálni minden nap, állandóan, evés közben, beszéd közben, szeretkezés közben . ..“ Másnap a tengerpartra ment körülbelül száz ifjú rajongójával, akik állandóan azt üvöltözték, hogy: „Harcolni akarunk, de azonnal!“ Következő nap pedig Brigitte Bardot unokanővérével Szardínia szigetére utazott a nagy anarchista. Közben az anarchisták elemezték a jelenlegi politikai helyzetet, könyörtelen harcot hirdettek meg a három imperialista blokk (az orosz, az amerikai és a kínai) ellen és így elemezték a Cohn- Bendit-tel való találkozásukat: „Az egyetemi lázongásnak formáit nem hagyhatjuk figyelmen kívül“. Federica Montseny sokkal rövidebben fogalmazta meg mondanivalóját a kelekótya fiatalokkal kapcsolatban: — Pár jó nyakleves kellene csak nekik! S ezzel azután véget is ért a fekete zászlós lovagok dicső kongresszusa. „Gondolnunk Ezt dr. Gustáv Husák elvtárs, az SZLKP KB első titkára mondotta a Csemadok Központi Bizottsága ttlésán, amikor azt a gondolatot fejtegette, hogy keresni kell a kezesség rendszerét a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítására. A széles néptömegek bevonása állami életünk tevékeny intézésébe sajátságos és bonyolult feladat. Úgy véljük, hogy nem volna érdektelen kimutatni és felhasználni azokat a gazdag tapasztalatokat, amelyek eddig felhalmozódtak és alkalmasak a tömegek törekvéseit öntudatos és szervezett politikai tevékenységgé emelni. Amikor arról volt szó, hogy a kommunista párt megszerzi a hatalmat és megkezdi a szocializmus építését, a tömegszervezetek alkotó elemeit képezték a proletárdiktatúra rendszerének, anélkül, hogy az államgépezettel azonosultak volna. Ezek a szervezetek a tömegeket a szocialista építés kérdéseinek megtárgyalására és megoldására, a közügyek vezetésére és ellenőrzésére mozgósították. Ezért tekintjük ma is a dolgozó tömegek kezdeményező kedvének és alkotó erejének kibontakozását a legbiztosabb alapnak fennálló nehézségeink leküzdése és további szocialista fejlődésünk biztosítása számára. A szocialista demokrácia valóságos élettörvénye államunknak. Az emberek tudatosan lépnek bizonyos társadalmi, politikai, jogi, erkölcsi és egyéb kapcsolatokba egymással. Az eszmék, a nézetek így megelőzik az Intézményeket. Az eszmék, a nézetek, az elgondolások megjelenési formája az intézmény. Feltehetjük a kérdést: Érzi, tudja, akarja a csehszlovákiai magyarság, hogy helyzete, joga, nemzeti élete és fejlődése, valamint nemzeti sajátossága biztosítva legyen? A kérdés naivnak tűnik, mert ennek fontosságát a CSKP Akcióprogramja már aláhúzta, bizonyította. A kérdésre megfelelni csak azért kell, hogy tudatában legyünk, mennyire fontos, mennyire következetes lépés az intézmények létrehozása. Szó sincs követelődzésről, demagógiáról, gyűlölködésről. Egyszerűen a szocialista demokrácia kiteljesedéséről van sző a politikai, gazdasági, kulturális és közéletben. Azokról a bizonyos „biztosítékokról“ van szó. Ha a politikai viszonyok, intézmények kialakulnak, már kialakulásuk pillanatában viszonylagos függetlenségre tesznek szert, és maguk is hatnak az emberek politikai nézeteire. Itt tehát csak arról van szó, hogy biztosítva legyen az Intézmények szocialista jellege s akkor minden rendben van. Nem akarunk mi az abszurditásba torkolló és mélyen reakciós jellegű, integrálisnak és tisztának mondott demokrácia alapján meghatá-A programtervezet Az elmúlt hetekben ismerkedett meg a Csemadok tagsága a Csemadok programtervezetének javaslatával. Az aránylag rövid tízoldalas írásmű vitaanyagként került a nagy nyilvánosság elé. Olyan anyagot tartunk tehát a kezünkben, amely alapos boncolgatás után helyesbítésekre, kiegészítésekre szorul. Ennek a ténynek tudatában vannak a programtervezet javaslatának elkészítői is. Szükséges azonban meghatároznunk, hogy a programtervezetnek mely részei szorulnak kiegészítésre. Az első két fejezet, az Indoklás és A húszéves munka értékelése a maga nemében megállja a helyét. Nagy vonalakban igyekszik objektív képet rajzolni a Csemadok húsz évéről. Természetesen nem komplex értékelésről van szó (három és fél oldalon ezt nem lehet elvégezni), hanem a Csemadok egyes fejlődési szakaszainak és az elmúlt húsz év alatt tanúsított eszmei és politikai magatartásának jellemzéséről. Ebben a minőségben az első két fejezet elfogadható. A programtervezet harmadik s egyben utolsó fejezete már tartalmaz vitás, problematikus kérdéseket, elképzeléseket. A lapokban most megindult széleskörű vitában, a Csemadok taggyűlésein, járási konferenciáin kell kikristályosodni annak a programnak, annak az elképzelésnek, amely a jövőben megszabja majd a Csemadok működési terét, munkaformáit, eszmei beállítottságát. A Csemadok húsz éven keresztül szigorúan kulturális szervezet volt. A hatvanas évektől kezdve azonban a csehszlovákiai magyar nemzeti kisebbség szószólójaként Igyekzett fellépni. Beadványokban foglalkozott a nemzetiségi kérdéssel, javaslatokat tett, kereste a megoldásokat, s mindjárt mondjuk meg, vajmi kevés sikerrel. A Csemadok beadványainak csak 1968. januárja óta van politikai súlyuk, és merjük kimondani, bizonyos értelemben foganatjuk Is. A szigorúan kulturális szervezetből szükségszerűen érdekvédelmi, politikai célok megvalósításáért küzdő szervezet lett. A kultúrából kinőtt a politika. Annál Is inkább szükségszerű volt ez a folyamat, mert a nemzetiségi kérdésben az egész csehszlovákiai magyarságot képviseli és képviselte, tagja a Nemzeti Frontnak, amelynek szintén van politikai programja. 10
