A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-10-13 / 41. szám
A szakszervezetek és a szocialista demokrácia Szocialista társadalmunk további sikeres fejlődésének döntő tényezője a párt vezető szerepe. A párt irányító tevékenysége biztosítja mindazoknak a helytelen, szocializmustól idegen tendenciáknak a leküzdését, amelyek káros melléktermékként kísérik a társadalom tudományos irányítására és a szocialista demokrácia továbbfejlesztésére kifejtett jelenlegi erőfeszítéseinket. A párt vezető szerepe egyúttal alapvető feltétele annak, hogy a dolgozók aktivitása termékeny, alkotó irányban fejlődjék és reális össztársadalmi célokra öszpontosuljon. A párt vezető szerepe biztosítja, hogy a szocialista demokrácia rendszerét képező intézmények, szervezetek stb. tevékenysége egyre inkább szocialista tartalmat nyer. A párt a szocialista demokrácia különböző formáival hat a tömegekre, ugyanakkor azonban a tömegek saját tapasztalatai és munkája alapján a szocialista öntudatnak és a szocialista fejlődés ismeretének magasabb fokára emeli. A szocialista demokrácia egyik fontos funkciója tehát az, hogy a szocialista országépítés feladataira összpontosítja a dolgozók kezdeményezését és energiáját, megnyert őket a párt politikai céljai gyakorlati megvalósításának. E célok megvalósítása nem egyenes vonalú folyamat, mivel a szocialista fejlődés objektív törvényszerűségeire, a tudományos szocializmusra vonatkozó ismeretek színvonala igen eltérő a széleskörűen diferenciált szocialista társadalmon belül. A dolgozók szocialista aktivitásának demokratikus formáiban megnyilvánulhatnak és e demokratikus megoldást nyerhetnek az egyes szociális csoportok különféle érdekei. E szociális csoportok (alkalmazottak, szakmunkások) speciális érdekeit védik a tömegszervezetek, de különösen a szakszervezetek. A párt vezető szerepe révén biztosítja nemcsak az össztársadalmi érdek védelmét, nemcsak a különféle csoport- stb. érdekek alárendelését, hanem mindenekelőtt demokratikus úton való alárendelésüket a társadalom érdekeinek. Vagyis a szocialista demokrácia fejlesztésében a párt játssza a döntő szerepet azért is, mert a párt demokratikus centralizmuson alapuló szervezeti felépítésével maga is demokratikus fejlődő szervezet példáját nyújtja, amely kedvezően befolyásolhatja az össztársadalmi ős az állami élet demokratikus jellegének elmélyítését. Lenin így jellemezte a demokratikus centralizmus jelentőségét: „Mi a demokratikus centralizmus mellett vagyunk. És jól meg kell érteni, milyen messzemenően különbözik a demokratikus centralizmus egyrészt a A Hét társadalompolitikai melléklete 41. 9 Felelős szerkesztő: M á c s [ózsel bürokratikus centralizmustól, másrészt az anarchizmustól... A valóságban a demokratikus centralizmus egyáltalán nem zárja ki az autonómiát, hanem ellenkezőleg feltételezi annak szükségességét. A valóságban még a föderációt is a gazdasági szempontból ésszerű határok között valósítják meg, ha komoly nemzeti különbségeken alapszik, amelyek valóban szükségessé tesznek bizonyos állami elkülönülést, — még a föderáció sem mond ellent a demokratikus centralizmusnak ... a demokratikus centralizmus egyáltalán nem zárja ki az autonómiát, és a föderációt éppúgy a legkevésbé sem zárja ki, hanem ellenkezőleg feltételezi a különböző vidékeknek, sőt az állam különböző közösségeinek legteljesebb szabadságát mind az állami, mind a társadalmi, mind a gazdasági élet különféle formáinak kidolgozásában“ ... (Marx, Engels, Lenin: A nemzeti kérdésről, 443. oldal) A szlovákiai magyar közvélemény örömmel nyugtázhatja azt, hogy a társadalom fejlődésének fokozatos átalakulása után a társadalmi tömegszervezetek (CS1SZ, forradalmi szakszervezetek) felépítésében is az új demokratikus szempontok valósulnak meg. A tömegszervezetek föderatív átszervezése objktíve szükséges a nemzeti szempontok figyelembe vétele mellett. Erre vonatkozólag különböző javaslatok láttak napvilágot a szakszervezetekről a sajtóban. Legutóbb a munkabizottság javaslata a szakszervezetek országos struktúrájának átszervezéséről és a Magyar Iskolai és Tudományos Dolgozók Szlovákiai Szakszervezeti Szövetségéről. Feltételezzük, hogy a magyar dolgozók, pedagógusok, alkalmazottak örömmel fogják támogatni a javaslat gyakorlati megvalósítását hogy egy külön szakszervezet az országos szövetségen belül mint érdekvédelmi szervezet alakuljon meg, amely képviselné a magyar dolgozók szervezeti, szakmai, gazdasági, kulturális, anyagi jogait. A javaslattal egészében egyet érthetünk, annak ellenére, hogy néhány pontja vitatható.\A javaslat a szakbizottságok, alapszervezeték szerkezeti felépítésében nem javasolja a nemzeti struktúra érvényesítését; ez az álláspont érthető a kis létszámú munkahelyeken. De ennek az elvnek a megvalósítása, vagyis a jelenlegi állapot konzerválása alsóbb szinten a szakszervezeti mozgalomban, a nagyüzemekben továbbra is passzivitásra ítéli a magyar dolgozók ezreit. Gyakorlatilag nem jelentene előrehaladást a kérdés megoldásában. Nem tartjuk célszerűnek a javaslat azon pontján sem, amelyben a Magyar Iskolai és Tudományos Dolgozók Szlovákiai Szakszervezeti Szövetsége csak a „magyar jellegű oktatási intézmények és a magyar tudományos intézet szakszervezeti tagjait szervezné... viszont kirekesztené az qrszág más tudományos intézeteiben működő magyar dolgozókat“. Ez a határozat megosztaná a magyar szakszervezeti tagság egységét és a magyar dolgozók, szakszervezeti tagok százait illetve ezreit, akik családi okok, munkahelyük jellege miatt nem dolgoznak „magyar jellegű“ intézményekben, kívülmaradnának a szakszervezeti szövetség tevékenységén, ami csak gyöngítené a szövetség hatását a magyar dolgozók között. A szocialista demokráciának tehát tükröződnie kell életünk minden szakaszán a munkahely viszonyaiban, a lakóhelyen kialakuló kapcsolatokban, főleg pedig a lakosság és a szocialista intézmények viszonyában. Érvényesülnie kell a termelésben is, például olyan formában, hogy az ipari dolgozók résztvesznek gazdasági szervezetük kérdésének megoldásában, a mezőgazdasági dolgozók pedig a szövetkezeti demokrácia keretében érvényesítik kezdeményezésüket. A szocialista demokrácia érvényesülését számos szervezeti, politikai és jogi biztosíték mellett, amilyenek például a választójogi rendelkezések, a választások megszervezésének szabályai stb., a szervek és szervezetek egész rendszere segíti elő. Ide tartoznak nemcsak a nemzeti bizottságok, a népi ellenőrző szervek, hanem a dolgozók önkéntes társadalmi szervezetei (szakszervezetek) és a dolgozók közéleti aktivitásának egyéb szervezeti formái is. A szocialista demokrácia szétágazó rendszere biztosítja a dolgozók aktív részvételét a szocialista társadalomnak mint egésznek az életében, ugyanakkor azonban lehetővé teszi azt is, hogy mindenki maximális mértékben érvényesíthesse egyéni vagy csoportjellegű érdeklődési körét. Főleg pedig a demokrácia hatékonyságára törekszik azzal, hogy a lakosság aktivitását és kezdeményezését nagy szakmai igényességgel köti egybe. A népgazdaság új irányítási rendszerére való áttérés a demokratizálódás szempontjából mélyreható következményeket von maga után. Az új rendszer egyik fontos jellemzője, hogy gyakorlati érvényesítése egymaga is megköveteli a dolgozók aktívabb bevonását a vállalatok irányításába. Az elmúlt évek dogmatikus politikai gyakorlata következtében számos tömegszervezetünk szerkezeti felépítése kizárta vagy csak nagyon kis mértékben tette lehetővé a magyar dolgozók nagyobb méretű bekapcsolását a tömegszervezetek, de különösen a szakszervezetek és a vállalatok irányításába. Ugyanakkor pedig az új rendszer az eddiginél kedvezőbb feltételeket teremt a dolgozók részvétele számára. A dolgozóknak az irányításban és igazgatásban való részvételét, mint a szocialista társadalom objektív törvényszerűségét, az új rendszer sokkal szervesebben egybeköti a szükséges lehetőségek megteremtésével és az aktivitásnak, a kezdeményezésnek társadalmilag szükséges és kedvező irányba terelésével. A szakszervezetek továbbra is a dolgozó kollektívák képviselői maradnak. Amit a vállalati vezetőség és a dolgozó kollektívák viszonyáról megállapítottunk, teljes mértékben vonatkozik a szakszervezetek helyzetére is. Ezzel azonban távolról sem merítettük ki a szakszervezetek tevékenységi körét. A'szakszervezet, mint a munkások és alkalmazottak legfontosabb társadalmi tömegszervezete, biztosítja tagjainak közvetett részvételét a társadalom és az egész szocialista állam igazgatásában és irányításában, mégpedig vállalaton felüli és országos szinten is. Ugyanakkor a szakszervezetek, amelyek a vállalati kollektívák szempontjából érdekvédelmi szervezetek is, védelmezik a jogos csoport- és egyéni érdekeket s az indokolt követelések realizálását is. A szakszervezetek tényleges szerepét tehát fokozza az, hogy tevékenységük súlypontja bizonyos mértekben az össztársadalmi-csopcríéruek védelmének területére tolódik át. A strukturális átszervezés a magyar dolgozók érdekeinev megfelelően elmélyítené ezt a folyamatot. HAMAR KÁLMÁN
