A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-10-06 / 40. szám
sége láthatatlan, (le annál érezhetőbb betűkkel írta ki, hogy: „Ne nyúlj hozzám, földi halandó, ha kedves az életed!“ Nem Is adják oda senkinek, a Csemadok meg duplán nem kaphat benne egy-két irodahelyiséget... Milyen alapon is kapnák?... Két-három évvel ezelőtt jártam itt Helmecen utoljára és azóta vajmi kevés változott. Épült ugyan sok új épület, sok új lakás, de a középületek, az iskolák, az utak, az üzletek jelentős része mit sem változott. Itt mintha megállt volna az idő. Három év alatt alig történt valami. Mintha aludna ez a szomorú, elöregedett városka. Az asszonyok mindmáig hiába várnak munkaalkalomra, hiába szeretnék férjük válláról átvenni a teher egy részét. Ugyan félfüllel hallottam valamit, ami még talán titok, de azért megsúgom: A közelben próbafúrásokat végeznek — és ha igaz — földgázt meg kőolajat találtak. Ha nem csalnak a hírek, talán több lesz itt a munkalehetőség és nem utazik majd reggelente olyan sok ember más munkahelyekre... De hogy mit csinálhatnak azok az asszonyok, akik dolgozni szeretnének, azt még mindig nem tudom. És ők sem tudják! Pedig lelkes ember van itt bőven! A magyar tannyelvű tanonciskola diákjai éppen Dubőric műszakra készülnek. És nagy szükség is van az áldozatkészségükre, mert az esős Időjárás nagyon sok kárt okozott a szőlőben. Ha nem szedik le idejében, nem lesz szőlő, nem lesz bor és az állami gazdaság pénztárában is kevesebb lesz a pénz. Minden órás késlekedés több ezer koronás kárt jelent. És ezt tudják a fiatalok, ezért mennek szabad szombaton Dubéek-műszakra. Ezek a fiúk vagy leányok szívesen megtesznek mindent, amit megkövetel tőlük a haza, a közös haza érdeke. Csak Irányítani kell őket! A Csemadok járási titkárait is meg kell említenem. Megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy ebben az alvó járásban végre megmozduljanak az emberek. Engem is elhalmoztak ötletekkel, hová menjek, mit nézzek meg, miről Írjak. Együtt töltöttünk el néhány napot és éjszakába nyúló vitatkozással, tanácskozással próbáltuk egymást meggyőzni. De ki tudná megmagyarázni azt, hogy az új lakásokban miért nincs központi fűtés? Ki tudná megmagyarázni, hogy miért nem engedik be a kultúrházba a Csemadokot? Ki tudná megmagyarázni, hogy meddig lesz még úttörő-ház az a vacak épület, ahová még teheneket sem köthetnének be lelkilsmeretfurdalás nélkül?... És ki tudná megmagyarázni, miért nem állítanak a város élére megfelelőbb vezetőket? Csupa, csupa MIÉRT? Csupa, csupa megoldatlan probléma. „Lassan járj, tovább érsz! — Ráérünk arra még!“ — ezek itt a jelszavak már nagyon régen. Mert ezzel a vidékkel a legutóbbi Időkig még az isten sem törődött! Pedig ugyancsak szép templomokat emeltek neki. A római katolikus templom fából faragott oltára és szószéke, meg az oltárkép műemlék. E helyen járt 1847. Július 10-én Petőfi Sándor.' — olvasom a kultűrház oldalán elhelyezett emléktábláról. De csak ezen a helyen, nem ebben a kultúrházban. Oda talán most sem engednék be, ha hirtelenében feltámadna. Távol-Keletre utaztam? Nemi Közel-Keletre utaztam? Nem! Csupán a legközelebbi keletre, Kelet-Szlovákiába. Királyhelmec nincs a világ túlsó végén, az Óperenciás tengertől és az üveghegyektől kissé idébb van... És mégis! Hol jöhetnek itt össze a fiatalok? Hol Jöhetnek Itt össze az öregek? Az emberek otthon ülnek vagy a kertjüknek élnek és fütyülnek a világra, erre a szomorkás szeptemberi világra. Pedig az ég olyan kék, a madarak éppen úgy dalolnak, mint százhuszonegy évvel ezelőtt, amikor Itt járt a szabadság dalnoka, Petőfi Sándor. Mikor ébredsz már végre fel, Királyhelmec? Fényképek: Molnár János hát 7
