A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-09-15 / 37. szám
pott beföle, mert a fa eltűntl — Azt kérdezzék meg inkább, hogyan épült a kultúr ház! — szól közte valaki. — Hogyan? — Lassan, mert ez anyagából a HNB elnöke építkezett. Volt rá tanú is, aki följelentene, de még több az olyan tanú, aki hallgat. Aki följelentette, azt hét hónapra lecsukatta... Olyan összeköttetései vannak az elnöknek, hogy mindent ei tud intéznll ... Azt a szerencsétlen embert is Szerdahelyen ítélték el, nem Komáromban. Pedig mi a komáromi járásba tartozunk! — Én akkor Tarnyából jártam ide iskolába. Tanítási idő alatt kellett áthordanunk az anyagot az elnök telkére! Nagyon sokan voltunk és nagyon soka., tudjuk, miből épült az a ház, azért is adott rajta túl olyan gyorsan! — mondja egy fiatalasszony. — Pedig nem volt ám sze gény ember! Két házat örökölt. Az egyiket eladta és még maradt neki egy csaknem félhek táros telek ... Aztán épített az ingyen anyagából és azt is eladta a HNB tulajdonát képező telekből, ahol már két éve készül a legújabb háza ... Nem siet, mert beköltözött egy tanítói lakásba! — A HNB épületéről bezzeg nem gondoskodott! — Nagyon nagy atyaúristenl... Mindent megtud, ha valami készül! Elhiszi, hogy mái azt is tudja, hogy maguk itt vannak és kivel beszélnek, mit kérdeznek? Vannak kémei! — Maguk csak beszélnek, de a szemébe nem mernék ezt megmondani! — provokáljuk a nemesócsaiakat. — Megmondjuk ml a szemébe, de akkor jöjjenek le maguk is és hívjanak össze népgyűlést! Mert nálunk az volt eddig a divat, hogy pár embernek küldtek meghívót, a többiről meg tudomást sem vettek. A továbbiak során megtudjuk, hogy a HNB névre szóló meghívókat küld ki! Nem egyszerűbb megoldás, ha mindenkit meghívnak és nem sértődhet meg senki? ... Mi lenne, ha mondjuk Komáromban is névre szóló meghívókat küldenének ki, ha beszélgetés van a néppel? Tíz gépírónó csak a meghívókat gyártaná!... Nagyon érdekes és nagyon „cifra“ dolgok vannak Itt Nemesócsán! — Igen, ml mindent megmondunk a szemébe is, de akkor maguk is jöjjenek el, mert máskülönben elüldöz bennünket az elnök Innét a faluból! — Alá is mernék Írni, hogy II|f /ft*' i'Säi fl/ SL • | jjl IKé ]f| BP9M ; 1 no' Í9I -V’í ä Ely i Tóthpál felvételei A múlt embere a lövőbe nézi tudnak arról, miből is épült a HNB elnökének első háza? — Alá bizony! —- Hát akkor tessék! A jelenlévők közül többen aláírták a nyilatkozatot. Sokan azt mondták, hogy később aláírják. (Ez a nyilatkozat a tulajdonunkban van. Az aláirt neveket most még érthető okokból nem hozzuk nyilvánosságra.) — És arról tudnak az elvtársak, hogy Itt nálunk minden felnőttnek és gyermeknek egyaránt évente húsz koronát kell fizetnie az utak építésére? — Ezt már hallottuk és meg is kérdeztük a HNB titkárát, hogy mi a helyzet ezzel a különleges „adóval" kapcsolatban. ö azt válaszolta, hogy a HNB másfél millió korona kölcsönt vett fel az utak rendbehozására. Azért kérnek minden személytől húsz koronát, hogy ez az összeg megtérüljön! Viszont azt is mondta, hogy ez nem kötelezői — Nem! Persze, hogy nemi De ha például vágási engedélyt akarunk, nem Írják azt alá, amíg ezeket a húsz koronákat be nem fizettük! ... Hát így nem kötelezői „Nyilvános gyűlésen“, három-négyszáz emberrel elfogadtatták ezt a javaslatot, de ez nálunk nagyon könynyen megy, mert senki sem mer az elnök ellen egy szót sem mondani! — Jól van! Mi arra a bizonyos népgyűlésre eljövünk, de ha akkor hallgatni fognak, akkor én név szerint felsorolom magukat és azt is elmondom, hogy nekem mit mondtak! — Ne féljenek az elvtársak, megmondjuk neki a magunkét! Megmondjuk neki azt is, hogy nem akarunk ilyen elnököt és azt sem engedjük meg, hogy csak úgy a nyakunkba ültessenek akárkit! — biztosítanak bennünket többen, és mi hiszünk nekik. Elhisszük, hogy végre már kiállnak az igazságuk melletti A HNB egyik funkcionáriusáról az elnök megtudta, hogy beszélt velünk és mindjárt meg Is fenyegette: „Tu nlekoho zrychtujeme!“ Ami magyarul annyit jelent, hogy: „Itt valakinek elhúzzuk a nótáját!“ Mi az elnök elvtárs véleménye? eszembe jut egy öreg bácsi megjegyzése: „Már nem is emlékszem rá, mikor volt Itt utoljára népgyűlésl“ Az elnök elvtárs tagadja, hogy az útpénz befizetése kötelező lenne ... Tagadja azt Is, hogy gorombán beszél az emberekkel ... Tagadja azt Is, hogy a kulturház anyagéból építkezett... Megmagyarázza, hogy miért pofozkodott... Az elnök elvtárs mindent megmagyaráz ... S azután megnyug szik, azt hiszi, hogy már meggyőzött bennünket! — Miért fenyegette meg Predn? elvtársat? — tesszük fel neki a következő kérdést. Még hogy ől... Rettenetes! ... Eszébe sem jutott, hogy valakit is megfenyegessen! ... (Pedig az az illető nem hazudhatott, bátor és öntudatos kommunista, akinek az egész falu kalapot emel. Mert az egész falu neki köszönheti elsősorban, hogy Nemesócséra nem jött be a víz!) — Szeretné, elnök elvtéi 5, ha újra megválasztanák ebi e a funkcióba? Nyugtalanul fészkelődül azután kinyögi: Jelkép is lehetneI Csak itt szórakozhatunk? A továbbiak során meggyőződtünk róla, hogy minden lépésünkről tudott a HNB elnöke, a titkár meg minduntalan összeakadt velünk „véletlenül“. Bakos Imre. a HNB elnöke mindjárt a bemutatkozás után elmondta, hogy az édesapját a fasiszták végezték ki!... Kicsit furcsa igazolás, mert nem kérdezte tőle senki, hogy ki volt az édesapja. Azután kérdeztünk tőle egyetmást. — Miért vettek el magánkerteket, amikor volt elég házhely máshol is? — Amíg a belterületen volt hely, addig külső területet nem oszthattunk feli — magyarázza az elnök és előveszi a falu térképét. — Miért küldenek ki névre szóló meghívókat, ha a néppel akarnak beszélgetni? — Azt tapasztaltuk, hogy így sokkal többen jönnek ell — mondja az elnök, s közben — Ez fogas kérdés, O'vtársak... De tudják — és beszél, beszél... Amiből végre kisütjük, hogy igenis, szeretne elnök maradni. Mert hát: „Aki megsértődik, az nem funkcionáriusnak való!" — mondja bölcsen. Nem számít neki, hogy a falu haragszik rá, gyanúsítja (alaptalanul?), hogy senki sem fordul hozzá bizalommal! Semmi sem számít, csak a funkció megmaradjon! A végén kikisért bennünket az állomásig, nehogy még valakivel beszélhessünk ... Azután búcsút vett tőlünk. Csakhogy mi az állomáson úgy döntöttünk, hogy még beszélünk itt Nemesócsán pár emberrel, és visszamentünk a falubal Bizonyára tudomást szerzett erről is hamarosan, s ezért nyugtalan lehetett az álma!
