A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-09-15 / 37. szám
Még soha olyan érdeklődés nem előzte meg a Csemadok Központi Bizottsága ülését, mint ezekben a napokban. Érthetői ez, hiszen a szlovák és a cseh néppel és hazánk minden nemzetiségével együtt olyan eseményt éltünk át, amely sokáig az emlékezetünkben marad. Hazánk nemzetei és nemzetiségei jél vizsgáztak, a januárt követő napok, hónapok felkavarta szenvedély és indulat ellenére is helytálltak. Bizonyítottuk újból és ismételten, hogy ez az ország a miénk is, mi is alkotjuk, örömeiben és gondjaiban is osztozkodunk. Rendkívül jelentőssé tette a kétnapos ülést dr. Gustáv Húsúknak, az SZLKP KB első titkárának a Csemadok Központi Bizottsága tagjaihoz intézett beszéde és a kérdésekre adott válaszok. A Csemadok közel húszéves történetében először fordult elő, hogy a Központi Bizottság ülésén az SZLKP KB elsői titkára is megjelent. Beszédét gond, körültekintés, a pnoblémák sokrétű és kitűnő ismerete jellemezte. Beszéde nagy részében a magyar nemzetiség helyzetével, a magyar nemzetiségi kérdés megoldásával foglalkozott. Mivel olvasóinkat teljes egészében meg akarjuk ismertetni idr. Gustáv Husák beszédével, felhívjuk figyelmüket, hogy a beszédet legközelebbi számunkban közöljük! Dobos Lászlónak, a Csemadok országos elnökének megnyitó beszéde Tisztelt Központi Bizottság! A drámai események látszólag csak nagy 1 szavakkal mondhatók el. Ez csak látszólag Igaz. Csehszlováklát váratlan megrázkódtatás érte, politikai, társadalmi, erkölcsi megrázkódtatás. Az augusztus 21. után követkéz ! napok Sj emlékétől nehéz szabadulni. Mindenkinek megvan a maga augusztus huszonegyedikéje. A saját története, döbbeneté, dilemmája, helyt: állása, avagy tanácstalan latolgatása. Nagy 1 leckét adott fel mindnyájunknak a történelem. “ S mégsem használunk nagy szavakat, ha az augusztusi napok eseményeiről szólunk. Egyszerűen, tárgyilagosan beszélünk még akkor Is, ha szenvedély vagy indulat fűti a szavakat. önálló gondolkodásra, önálló cselekvésre kényszerltettek az események. Egyéneket és közösségeket, nemzeteket és nemzeti kisebbségeket. Nem volt Idő gondolkodni, alig volt kivel tanácskozni. Voltak órák és helyzetek, amikor az összetett mondat békebeli fényűzésnek számított. A nemzetközi munkásmozgalom fájdalmas konfliktusát éltük meg. A kérdés így szólt, kinek van igaza, és miért történt mindez. A választ egyénenként, vagy csak kis közösségben kereshettük. Történelmi értékű fele letet nehéz volt erre adni. Viszont emberit kellett. A váratlan megrázkódtatás meghasonlást, lemondást, menekülést, közönyt szült. Csehszlovákiában az ellenkezője történt. A válasz, az emberi válasz Itt a helytállás volt. A katonai beavatkozás tényét illetően a vélemények eltérhetnek. Viszont a helytállás egyértelműen Igaz volt. Ez a helytállás összekötött, egységesített. Csehszlovákia népei a megrázkódtatás ellenére sem fordultak a szocializmus ellen, nem fordultak szembe a kommunizmus eszméivel, nem fordultak szembe a kommunista párttal. Mit Jelentett a helytállás? önmagunk emberi és nemzeti arculatának védelmét, múltúnk, emlékeink, meggyőződésünk védelmét, emberi és nemzeti szuverenitásunk védelmét. A csehszlovákiai magyarság nehéz történelmi leckét kapott. S azt hiszem, mlndanynylunk nevében mondom ezt, a leckét Jól mondtuk fel. Hűek maradtunk önmagunkhoz, elődeink mártíromságához, a csehszlovákiai magyar szellemiség lényegéhez, az emberséghez, az emberiességhez. Annak ellenére, hogy az elmúlt hónapokban nacionalista indulatok-Legyen ni ország az egyenjogú tói főtött vádakkal illettek bennünket, egy megváltozott helyzetben nem a történelmi önzés kerekedett bennünk felül. Az első pillanatoktól kezdve, a köztársaság népeinek közösségére gondoltunk, ezért szálltunk síkra, ezt védtük, a szlovák, a cseh és a magyar nép egységét, ez egység szellemét és demokratizmusát. A , csehszlovákiai magyarság* politikai és erkölcsi érettségéről tett tanúságot. Ezáltal bebizonyította, hogy a köztársaság egységének, demokratizmusának erős láncszemét képezi. A nehéz helyzetben választ adott a ktshitüeknek, a vádlóknak, megcáfolta a nacionalizmus évtizedeken át' hangoztatott vádját. A csehszlovákiai magyarság erejéről, életképességéről, Internacionalizmusáról tett tanúságot. Egy nehéz, válságos, ellentmondásokkal terhes Időben helytálltunk. Ezzel kifejeztük azt a szellemiséget, amelynek alapelvei az internacionalizmus és a demokrácia. Elismerés, tisztelet Illeti szövetségünknek azokat a funkcionáriusait, tisztségviselőit, akár a központban, akár a járásokban, vagy falvakban .helytállásukkal, áldozatvállalásukkal hozzájárultak a csehszlovákiai magyarság politikai, erkölcsi tekintélyének a növeléséhez. Természetesen kevés lenne, ha csak a helytállásról, a helytállás er-' kölcsi értékéről beszélnénk. A politikai, erkölcsi tőke Jogaink érvényesítésére Is felhatalmaz. Felhatalmaz arra, hogy nagyobb következetességgel, nagyobb eréliyel szerezzünk érvényt emberi é3 nemzeti Jogainknak. E nehéz és válságos napok után felmerül a kérdés a Csemadok tisztségviselői, a Csemadok szervei előtt, hogyan tovább? Azt hiszem, programunkon nem kell változtatnunk. Azt hiszem, ott kell folytatnunk, ahol augusztus 3-án abbahagytuk. A vitát terveinkről és elképzeléseink ről, a vitát reményeinkről. Azt hiszem, hogy a Csemadok előtt az elkövetkezendő hónapokban két fontos feladat áll. Az egyik, a csehszlovákiai magyar nemzeti kisebbség államjogi helyzetének rendezése. Ez programunk, célunk és feladatunk. Azt hiszem, hogy mindaz, amit márciusi 12-1 állásfoglalásunkban lefektettünk, érvényben van. Nincs okunk és Jogunk ezen változtatni. A másik, folytatnunk és művelnünk kell azt a programot, amelyre azt mond-, tűk, hogy demokratizmus vagy szocialista demokrácia.' Semmi okunk és jogunk arra, hogy ezen az elképzelésen, ezen a programon változtassunk. A Csemadok Jövőbeli programjára, e program esetleges kiegészítésére, bővítésére gondolunk. Azt hiszem, hogy ez két fő terülpt, amelyről március óta néhány központi bizottsági ülésen határoztunk, érvényben van. Nem f tehetünk mást, mint folytatjuk azt, amit el- I kezdtünk. Nem tehetünk mást, mint következetesek leszünk önmagunkhoz, önmagunk terveihez, elképzeléseihez, a Csemadok programjához. Sokunkban türelmetlenség él, hogy ami a nemzeti kisebbségek államjogi helyzetének rendezését Illeti, kevés eredményt tudunk felmutatni. Ez igaz, és így igaz. Én remélem, hogy az a magatartás, az a helytállás, melyet a csehszlovákiai magyarság ás a Csemadok, a Csemadok központi és járási szervei augusztus 21. óta tanúsítottak, feljogosítanak és fel' hatalmaznak bennünket arra, hogy nagyobb eréllyel szerezzünk mindennek érvényt. Ennek érdekében, azt hiszem Jó ás hasznos lépésnek könyvelhető el, hogy a Központi Bizottság ülésére meghívtuk az SZLKP Központi Bizottságának első titkárát, Gustáv Husákot, aki megígérte, hogy eljön. És azt hiszem, hogy ez a találko zás, ez a szemtől-szembe beszéd, amely feltételezhetően nyílt lesz, őszinte és elvtárslas, hozzájárul ahhoz, hogy azt a folyamatot, azokat a törekvéseket és azt az lgyekvést, amelyet nemzett kisebbségünk államjogi helyzetének érdekében kifejtettünk és kifejtünk, meggyorsítsa. Természetesen a találkozás Husák elvtárssal mindent nem oldhat meg. Ellenben előfeltétele lehet egy nyíltabb, őszintébb légkörnek, ami azt hiszem Javunkra, a csehszlovákiai magyarság javára, a Csemadok Javára szolgál majd. Dr. Szabó Rezsőnek, a Csemadok KB titkárának beszédéből A Csemadok Központi Bizottságának mai ülése ünnepi megemlékezés is. így zárt családi körben emlékezünk meg Csehszlovákia leghaladóbb magyarjainak a köztársaság egysége melletti harcos kiállásáról, a tornócl manlfesztáció 30. évfordulójáról. Emlékezve az 1938. szeptember 4-1 manifesztáclóra, köszöntőm Itt külön és nagy szeretettel Központi Bizottságunk tagját, az 1938-as Tornóc kommunista bíróját, a manlfesztácló szervezőjét, Poszpls József elvtársat. Ml eredetileg a mai napra egy Dr. Szabó Rezső a Csemadok KB vezető titkára, dr. Gustáv Husák, az SZLKP Központi Bizottságának első titkára és Dobos László, a Csemadok elnöke. nagy ünnepséget terveztünk. Le akartuk újra pergetni a harminc évvel ezelőtti ünnepséget akkori formában, egész Dél-Szlovákía bevonásával. A történelmi napok újabb leckét adtak fel nekünk, és Csehszlovákia magyarsága 30 év után gyakorlatban tett ismét tanúságot arról, hogy Tornóc számunkra példa, Tornóc számunkra életút. Szellemében éltünk, nemcsak üres szavakkal tartottuk magunkat örökösének, hanem a napi gyakorlatunk s az elmúlt napok Is bizonyították, hogy Tornóc a miénk és mi Tornóc fiai vagyunk. Kimondhatatlan örömünkre szolgál és Jogos büszkeséggel tölt el bennünket,, hogy a bonyolult napokban szerveink és szervezeteink, a Csemadok tagsága és a csehszlovákiai magyarság abszolút többsége tanúságot tett a szocializmus és a párt Iránti bizalmáról, odaadásáról, szocialista hazaflságáról és hazaszeretetéről. Csehszlovákia magyarsága- ismét olzonyságot tett arról, hogy társadalmi tényezővé formálódott, természetes társadalmi alakulatot képez, s mint ilyen a köztársaság alkotója, formálója és a terhek viselésében, a nehézségek hordozásában, e haza védelmében a két nemzettel azonos tényezőként lépett''fel. Ez a tényekkel bizonyítható igazság, ezt akkor is ki kell mondanom, ha akadnának is egyesek, akik e megállapítást nagyon rosszul úgy értelmeznék, hogy számlát nyújtunk be helytállásunkért. Nem! Ilyenről nincs szól De nem olyan Időket élünk, hogy helyt adhassunk az álszemérmeskedésnek vagy a rosszul értelmezett szerénykedésnek. Tetteink a szocializmus és a köztársaság érdekeit szolgálték, márciusi javaslatunk a köztársaság, a nemzetek és nemzetiségek egységének elmélyülését szolgálja. Megvalósításuk nem bér a cselekedetünkért, valóraváltásukat nem önös érdekeink diktálják, hanem az egész társadalom ügye iránt érzett felelősség.
