A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1968-09-08 / 35-36. szám

rlas és szolgálatkész, s ami kellemesen meg­lep bennünket, .mindannyian több Idegen nyelvet is beszélnek. A Szent István sziget szállóiban nemcsak a pincérek és a felszolgáló nők be­szélnek több nyelven, hanem még az emlék­tárgy árusok is. Nagyon sok köztük a zágrábi főiskolás, akik itt a pénzkereseten kívül gya­korolhatják magukat az idegen nyelvekben. Ml lenne, ha a ml főiskolásaink Is ráadnák erre a fejüket? Gyönyörűek ezek a szállodák és az ameri­kai turisták azért járnak el Ide szívesen, mert ilyet még náluk sem találni. A legkorszerűb­ben berendezett szállodák, de közben nem bon­tották le a régi török és kalóz erődöket. A fa­lak sziklából épültek és az utcák Is sziklada­rabokkal vannak kikövezve, a kis templom tor­nyában két harang jelzi a delet. A szálloda lakósejtjelben pedig ragyog a réz, az üveg, a műanyag. A sziklás parkokba gyönyörű teraszokat vájt az emberi szorgalom, s a turisták innét gyönyörködhetnek az áttetszőén tündöklő és az égnél kékebb Adriában, a sziget lakóinak tarka nyüzsgésében és a halászok megfontolt mozdulataiban. A szállodában van vendéglő, bár, hivatalo­san engedélyezett rulett-szoba, pósta, kozme­tikai szalón és emléktárgy árusító üzlet is. Va­lóban páratlan a tengerpatl fürdő, klfezető­­dött ide szállítani a rengeteg aranyszínű ho­mokot. A Szent István szállóban csak a leg­pénzesebb turisták látogatnak el, mivel na­ponta egy személy körülbelül húsz dollárt fi­zet. Ügy látszik, hogy megéri nekik. A vendégkönyvben megtaláljuk sok híres szí­nész, francia miniszter és Alberto Moravia nevét is, aki Itt Irta utolsó regényét — reméljük, tetszik majd mindenkinek, mivel a helyi at­moszféra és a kilátás valóban páratlan. Jugoszláviából nem hoztam emlékül teknős­békát, gyapjú szvettert és olcsó pálinkát sem — de annál több felejthetetlen élményt, bará­ti kézszorltést, amikor a Jó montenegrói pász­torok meghívtak a szállásukra és finom sajttal kínáltak bennünket, valódi birkasajttal, és a szüleik olyan kedvesek voltak hozzánk, mint­ha mi Is a családba tartoztunk volna. Olajé­­gat hoztak és friss málnát, tele rublnszlnű, Illatos gyümölccsel. Igen, ők ismerik a lét értelmét, tudják, hogy kár minden elfecsérelt óráért. A hegyoldalba vájt keskeny ösvényen óvatos lassúsággal lépnek a nehéz halaskosárral megr terhelt szamarak. Még csak egy kavics sem gördül a lábuk alatt, a gazdájuk elgondolkozva ballag az állatok mögött, s ha megérkeznek, kiköti a nagyfülü bölcset egy olajfához... Olyan okos nyugalommal vár, hogy az ember szinte szégyenkezik miatta, és el sem hinné azt, hogy a szamár szamár. Közben átrándultunk Olaszországba és úgy véljük — a látottak alapján, — hogy Jugoszlá­via hamarosan éppen olyan turistaparadi­csom lesz, mint Olaszország. Hiszen bővelke­dik természeti szépségekben, szép szállodák­ban, Jó autóutakban és pompás tengeri für­dőkben. S a Jugoszláv ember vendégszerete, kodvessége is közmondásos — erről saját ma­gunk Is meggyőződhettünk... Viszontlátásra, Jugoszláviai... Viszontlátásra, tenger, sirály, halász, csodás naplemente ... Jövőre Ismét eljövünk a leg­kékebb, legtisztább, legmelegebb tenger part­jára és felkeressük azokat az egyszerű pászto­rokat is, akik olyan mély barátsággal szorí­tottak velünk kezet... Viszontlátásra... P. HASKÜ Mindmáig sok macedón-család megélhetését biztosítja be a dohánytermesztés. A görög határon. Egy munkát kereső montenegrói.

Next

/
Thumbnails
Contents