A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-09-08 / 35-36. szám
N. László Endre: Beszél... Beszél.., Beszél... Egyszer kacag a szeme, máskor könnybe lábad ... Virágok az emlékek: mosolyt fakasztanak, nevetésre ingerelnek vagy könynyet csalnak az ember szemébe ... S a nagy művésznő is csak ember, akinek a színpadon kívül van egy másik élete is: a sajátja. Orsolya Erzsébettel, a budapesti Vígszínház művésznőjével beszélgetünk ... Beszél ... Beszél... Beszél... S közben „belső sugárzás árad belőle“! — ahogyan a kritikusai is mondták. — Blaha Lujza vitt ki fehér ruhában, fehér karján a színpadra először, amikor még nagyon-nagyon kislány voltam ... Beszél a művésznő, színesen esőznek az emlékek... A küzdelmes és mégis szép gyermekkor: a szülők és testvérek felsejlő képe... Egy kislány a nagyon sok közül, aki színésznő akar lenni... Egy kislány a nagyon-nagyon sok közül, akinek ez sikerül is... De a sikernek ára van, hosszú út vezet a kis vidéki színpadoktól a fővárosi színházba... Hosszú az út: sok lemondás, sok kitartás, sok erő kell, hogy valaki végig tudja járni ezt az utat. Megelevenedik a múlt... Újra élnek a nagy magyar színészek, akik a világot jelentő deszkákért feláldoztak mindent... De ezen a szeánszon nincs hideglelős rémület, táncoló asztal, csúszkáló pohár ... Orsolya Erzsébet személyesen ismerte századunk minden nagy magyar színész egyéniségét... Annyira, ahogyan egy nagy művésznő a nagy művészeket ismerheti, minden magukbazárt vággyal, kívánsággal és titokkal.......Tárulj, szezáml“ — mondja és a feledés függönye mögül lépnek elénk azok, akikről beszél... Látjuk őket hétköznapi kis küzdelmeik és nagy diadalaik közepett... Mindenkiről beszél, csak magáról hallgat az igazi művész igaz szerénységével.. Pedig most őt akarjuk megismerni... És közben telnek az órák, szaladnak a mutatók ... Késő este van már, amikor végre vallani kezd saját magáról is ... Elmondja, hogy minden előadás előtt lámpaláza van még most is, mert minden előadás egy újabb érettségi... A közönséget újra és újra meg kell nyerni! S ez a lámpaláz egészen addig tart, amíg meg nem érzi, hogy a nézőtér vele együtt él, lélegzik, kacag vagy sír ... Akkor azután megnyugszik a művésznő. Hányán szeretnének ma színészek lenni?... S ha megkérdeznénk tőlük, hogy miért, nagyon sokan azt felelnék, hogy sok pénzt akarnak keresnil... Valamikor régen a kezdő színész mindent szerény kis gázsijából vásárolt meg, a színpadi ruhákat is...' — Három-négy hónap próbaidőre vettek fel bennünket. Nagyon jól emlékszem még, hogy öten indultunk egyszerre, s az öt közül négyen mindjárt férjhez is mentek ... Búcsút mondtak a színpadnak mielőtt még meghódították volna... Talán csak azért akartak színészek lenni, hogy Jobban férjhez mehessenek... Én kitartottam — és sikerült! Most már tudom! Akkoriban a színésznő nem lehetett anya, vagy csak titokban... S ha megtudta az igazgató, egyszerűen felbontotta a szerződést! De én anya akartam lenni és ezért férjhezmentem ... Anya lettem és csak a szerencsémnek tudható be, hogy a színpadnak sem kellett búcsút mondanom... A színfalak mögött, a felvonások közti szünetekben szoptattam meg a kislányom ... A színpadon János vitéz boszorkánya voltam vagy Hamlet Ophéliája, az életben feleség és anya ... Kijutott bőven mindabból a szenvedésből és örömtől, amiben része van egy asszonynak és anyának, aki ráadásul még színésznő is... Ember voltam, nem nappali színésznő és talán ezért hagyott el tizenöt évi házasság után a férjem ... Azután férjhezmentem másodszor... A férjem is művész, író (Ambrózy Ágoston J és vele nagyon jól megértjük egymást. Feleség, anya és művésznő egyszerre! Emlékek... Emlékek... Emlékek... Orsolya Erzsébet mosolyog ... Orsolya Erzsébet szeme könnybe lábad ... Sikerek a színpadon, taps — virágcsokrok ... Sikerek az életben — és sikertelenségek: örömök, bánatok, gondok, rettegések... Háború, bombák, sziréna... A körülzárt Budapest éhezik ... Azután a felszabadulás, az újrakezdés idealizmusa ... 1956 rémült, hidegleléses döbbeneté... Az otthon és a színpad örök körforgása ... Hajában szaporodnak a fehér szálak, de szeméből nem apad ki a jóságos mosoly ... Szerte sugározza művészete és embersége melegét... Otthon egy terítő fölé hajol, kezében villan a h'ímzőtű, ezüst színű, mint a hajszálai... A tűben színes szálak, színes emlékek, és a térítőn szaporodnak a nevek, a legnagyobb magyar színészek aláírásainak pontos másolatai... Ha majd elkészül, elég lesz, ha csak ránéz erre a térítőre és újra élnek, akik már nem élnek, de talán halhatatlanok... A művésznő főz, vasal, varr, stoppol, takarít ... Ellenőrzi kislánya házi feladatát, közben arra gondol, hogy az ő feladatának elkészítése még hátra van... öt nem egy tanár felelteti, hanem sok száz és ezer... Azután átmegy férje dolgozószobájába, a női ujjak beletúrnak a férfi hajába, a férj hajéba ... Az is ősz már ... Redőket simítanak el a teleírt lapok fölé hajló férfiarcon ... Közben telnek az évek ... Először csak a tavaszokat számlálja, azután a pergőlevelű őszöket írja bele a nagy emlékkönyvbe, az emlékezetébe... S így telik az élet: a művésznő, az anya és a feleség élete... Orsolya Erzsébet beszél és mi hallgatjuk... Hallgatnánk szívesen reggelig is, de a művésznő már napok óta talpon van hajnaltól késő estig ... Beszél a művésznő, színesen esőznek az emlékek... Feltámad a múlt, hogy szárnyat adjon a jelennek... Éjszaka van, az utcák csendesek, de talán már nincs is olyan messze a hajnal... Foto: Tóthpál Gyula Dalliah Lavi (magyar fordításban nőstényoroszlánt jelent) Izrael legnépszerűbb filmcsillaga. Dalliah már öt éve a világ tíz legjobban honorált szex-csillaga közé tartozik. Érdekességként megemlítjük, hogy a művésznőt 14. születésnapján fedezte fel Kírk Douglas. Üvegpipások klubja. — Az idei Karlove Vary-i filmfesztiválon megalakult az „Üvegpipások klubja“. A pipácskák nem dohányzásra, hanem alkoholfogyasztásra valók. A klub tagjává váltak a képen látható Tony Curtis és Katherine Houghton amerikai színész, valamint Odile Versois és Emannuelle Ríva francia, Raf Valloné, Pierra Brice olasz, Vjacseszlav Tichonov szovjet színészek és még sokan mások. AdámkosztUmben. — Franciaország déli partjainál terül el egy alig ismert szigetecske, melyet a napsugár rajongói a „Radikális mezítelenek szigetének“ neveztek el. Az itt üdülő turisták nemcsak a strandon, hanem a vendéglőben és bárban is kizárólag ádámkosztümben jelennek meg.
