A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-08-25 / 34. szám
/'r 1) • 4R r m Nagysikerű, színvonalas műsor szórakoztatta éjszakáról élszakára a Moulin Rouge hgzai és külföldi vendégelt. A neves művészek közül is kiemelkedik egy -Pú bájos hölgy, aki szépségével, dinamikus, temperamentumos táncával a műsor fénypontja. A közönséget szinte varázslatba ejti fid bámulatos ritmika, amely láncában van, nem beszélve arról, hogy mindezt a revütánc legmagasabb fokán mutatja be. S kt más lehetne, mint Medveczky Ilona táncmüvésznö. Nevét a hazat közönségnél talán még jobban Ismerik külföldön. Alig találni olyan európai országot, ahol már ne lépett volna fel, ahol ne hódította volna megarevütáncot kedvelők népes táborát. Ez nemzett részről is annál értékesebb, mivel ez a műfaj Magyarországon még nem talált igazi otthonra. Pedig évekkel ezelőtt mármár úgy látszott, hogy a Tarka Színpad jóvoltából itt is meghonosodik ez a nagy tömegeket vonzó műfaj. A „létért“ való küzdelemben részt vállalt Medvecky Ilona Is. De hogy ts történt, amíg a mostani csúcsra feljutott? — Mintha csak most lett volna, amikor kilencévesen a Népköztársaság úti Balett Intézetbe igyekeztem felvételire. Rengeteg volt a jelentkező és nagyon keveset vettek fel. Szerencsémre, én is ezek között voltam. Hosszú évek kemény munkája után, 1959-ben Itt kaptam diplomát. Pécsre kerültem, ahol ebben az időben kezdték lerakni a most már nemzetközi hírnévnek örvendő Pécsi Balett alapjait. Ennek a munkának én is úttörője voltam, s az a két év, amit ott töltöttem el, nagyon sokban hozzájárult további fejlődésemhez. A klasszikus balett mellett megismertem a balettművészet legmodernebb vonásait Is. Itt táncoltam a „Seherezádét“ és Kaß a d& p e'S t balevszklj „Komédiások“ című táncjátékát. Amikor Eck Imre koreográfus vette át a Pécst Balett irányítását, egy új sajátos stílust kezdett meghonosítani, mely az én elképzeléseimnek nem felelt meg. Ugyanis a csoportos tánckömpozlciók megvalósítása egyenlő volt a szólótánc felszámolásával, s én pedig tovább akartam fejlődni, nem csupán egy táncosnő lenni a karban. Ekkor jött a hívás Pestről, a Tarka Színpadtól, s én örömest jöttem, teli reménnyel és ambícióval. De csakhamar jelentkeztek a nehézségek — pedig a gárda lelkesedésből jelesre vizsgázott —, nem volt elég anyagi támogatás. Amit tudtam, azt úgy lopkodtam össze a már akkor jól ismert Császár fudtttól és Balogh Edinától, és persze, nagyrészt azokra az alapokra támaszkodtam, amit a Balett Intézet adott. Viszont, ami szintén az Igazsághoz tartozik, a Tarka Színpad nem volt alkalmas egy korszerű revüszínház céljaira. Ez a műfaj nagyon sok befektetést Igényel, de szerintem megéri, mert látványosságával óriási tömegeket képes megmozgatni. Hát igen, ö tudja, külföldön volt alkalma tapasztalni... Frankfurt, Hamburg, Bécs, — s nem utolsó sorban — a világhírű berlini Frtedrlchstadt Plast, de még sorolhatnám tovább,.ahol fellépett, s mindenütt nagy sikerrel. A sajtó a legmagasabb fokú elismeréssel írt róla, szerződésekkel kínálták. Többek között Párizsba ts hívták a Lidóba —, de 6 mégis hazajött. Hazajött, mert itthon akarja szórakoztatni a revüt kedvelő közönséget, no meg vonzotta őt Budapest is, a gyönyörű szülőváros, melyet annyira szeret. Filmszerepre ts felkérték, s Ka bős Lászlóval együtt játszik Hlntsch György „A veréb ts madár“ című filmjében. Szó van arról, hogy őszre kezdik el forgatni a Liszt Ferenc életéről szóló magyarolasz—szovjet koprodukciós filmet, amelyben Darvas Ivánnal játsza az egyik főszerepet. Az Opera kérésének ts eleget téve elvállalta a Szegedi Szabadtéri játékokon Aida szólótáncát. Nagyon zsúfolt és fárasztó program ez, de 6 csinálja, s nem ts akárhogyan. Délelőtt még Budapesten filmezik, délután már Szeged felé robog kocsijával á próbára, s este újból Budapesten tapsolnak kirobbanó stkerének — a revütánc fénylő csillagánakI BIRICZ TIBOR
