A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-08-25 / 34. szám
EI.&mSuS9yÓrban dol9o*om. v°lt »«kintély^m^nrrn'voU^itkárnöm"1' i*0'* ° ,iletés«m- Nem csak olykor-olykor kapíím ^ Mm VO,t Prémiumé« ■ftt'iras; Sä? e*« ° >-*—6 könnyű munkakör Eav mnfil, »• ®n.orlt*nt a,kalmaitak. Nem ¥0|t nlinket az ellenőrző rnk^i w tT*1 *' ®9yütt fo9‘a>< benaz új járomszöaek a IvukalrKn w 9* ...d .1 m ^.ent 'fészkednek belé 'jsss-sss sen a nagyfonok. Gyakran volt rosszkedvű abban* az időben. "«S^oratű. nagyfejű ember a főnököm. Soí'9 1° A”abad hÍMen iskoláit is munkája mellett végezte. A jaromszogkészítés annyira szívügye volt, hogy tanulmányi szabadságot is csak a vizsgák előtt vett ki - mindössze két hónapot. A termelési folyamatról legszívesebben egy pillanatra sem vette volna le a tekintetét. Mondom, eleinte elég kutyául éreztem magam. Nehezen szoktam meg az ostorpattogást. A főnök azt sem kedvelte, ha szíjütés helyeit vakargattuk. Értelmiségi nyavalygásnak tartotta. Sokat töprengtem, miként lehetne könnyíteni helyzetemen. Először azzal igyekeztem a főnök kedvében járni, hogy dupla jármot helyeztettem a nyakunkba, így négy járomszöget ellenőrizhettünk egyszerre. Ezzel sajnos csak azt értük el, hogy sokkal többet csattogott hátunkon az ostor, mivel a dupla teherrel lassabban haladtunk. A múlt év közepén több ország is visszamondta a járomszögmegrendeléséi. Járomszőgeink állítólag nem elég fényesek. Főnökünk idegesen hadonászott a szíjostorral. A csiszolórészlegtől megvonta a félévi prémiumot. Nyilvános megrovásban részesítette az üzem főmérnökét s földhöz vágta titkárnője kismacskáját, mert felmászott az íróasztalára. Gyöngyi, az ébenszemü titkárnő keservesen zokogott a főnökség! kereveten. Egy ideig nem is láttuk őt. Az ellenőrző szekéren a dühöngő, megszégyenített főmérnök kurjongatott mögöttünk. Hátunkat kókre-zöldre verte. Az üzemben az a hír járta, hogy Stockholmba utazott, ahol svéd acélt szeretne rendelni az üzem részére. Amíg távol volt, többször is találkoztam Gyöngyivel. Az ideiglenesen elárvult titkárnő ilyenkor nekem főzte a feketét. Rumot a reprezentációs alapból vásároltunk. Gyakran fektetett a fonoksegi kerevetre, hogy meggyógyítsa ostorszijhosogatta hátam s elkesere^OrölThólával tartozom Gyöngyinek. Megtanított rá, hogyan kell tólencsével. Állát vörösesszürke, kéthetes szaké[ bontotta.- Mi kéne. ha vóna? -- kérdezte ram sem p.llantvo. — Néhány fontos dolgot szeretnék megbeszélni önnel, főnök — válaszoltam. — Ki velel — Először is, valamennyi járomszögkészitő nevében arra szeretném megkérni, hogy máskor ne hagyja el ilyen hosszú időre az üzemet. — Vajon miért? — Ez a fiatal üzem nem nélkülözheti az ön szervezőkészségét és tapasztalatait. — Talán valami baj volt, amíg nem voltam itthon? — Baj? Több annál: fejetlenség. Senki sem tudta, mit kell csinálnia. A járomszőghajlítók csiszoltak, a csiszolók hajlítottak, a bérelszámolók a szögeket hegyezték, a hegyezők a pénzt borítékozták, sőt, mi ellenőrök is összekevertük a dolgot, hogy mást ne mondjak, a főmérnököt és diszpécsert fogtuk a járomba s mi ültünk a bakon. — Akkor azért volt olyan dagadt a képe s kék-hurkás a nyaka? — Igen, egy kicsit rávertünk, mert nem akart húzni. Egyszóval: azt szeretnénk, ha ezentúl állandóan mellettünk lenne. Mint a kelő nap, úgy bújt elő a főnök szakálla közül a mosoly. — Vagyis ... hiányoztam? — Pótolhatatlanul. — Folytasd I Mi történt még távollétomben? Közben csöngetett s belépett Gyöngyi. A főnök egy szemvillanására már szedi is elő a bárszekrény mélyéről a (jólismert) rumos fiaskót és a kupicákat. — Folytasd I — ismételte a főnők töltögetés közben. — Arra gondoltam, de maradjon köztünk, mi lenne, ha egyszerűen elbocsájtaná a főmérnököt, hiszen az é teendőit eddig is jobbára ön látta el, méghozzá kiválóan, erre tanú az egész üzem. A főmérnöki fizetésből minden hónapban vehetnénk néhány új ostort, a maradékkal pedig a reprezentációs alapot bővíttetnénk. Most, hogy egyre gyakrabban kell tárgyalnunk külföldi kereskedelmi ügynökökkel, nem ártana ilyesmire is több pénzt fordítani. Ismétlem: a főmérnöki funkciót az ön tudása és tapasztalatai mellett nyugodtan megszüntethetnénk. — Höhöhöl — heherészett boldogan a bronzszakállú. Elköszöntem. A Járomszogyár igazgatója sokáig rázta a kezem, csapkodta a vállam, alig akart ereszteni. Az előszobában Gyöngyi mosolygott rám szerelmesen. • • • Pontosan úgy történt, ahogy az éjfeketehajú titkárnő megjósolta. A főmérnök elsejével azonnali fölmondást kapott. Állítólag felpofozta a főnököt. A főnök ezt két tanúval tudta bizonyítani: Gyöngyivel és velem. Ezután felvettünk egy frissen végzett ifjonc mérnököt. O a minőségellenőrző részlegre került, a helyemre. Most tehát viszonylag jól megy a sorom. En vagyok a Járomszöggyár főmérnöke. Szép a fizetésem. Tekintélyem van. S titkárnőm is természetesen. No meg szeretőm is: Gyöngyi, a főnök ébenszemü titkárnője. ZS. NAGY LAJOS Prandl S. felvétele
