A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1968-08-25 / 34. szám

lesznek. Nem, abban a gimnáziumban, amelybe 6n Jártam, sem nemzetiségi, sem faji, sem felekezeti megkülönböztetést nem Ismertünk. Módos szülök gyereke? Megvesztegetés? Ilyen nem létezett! Eckhardt Tibor fiának, akivel egy padban ültem, éppen úgy kellett tudnia a leckét, mint nekem. Tanáraink csak az Istentől függtek — már akik hittek benne. Matematika- és fizikatanárunk, öveges Jószéf például fanatikusa volt a tantárgyainak. A protekciós, tehetségtelen diákokat — állami Iskolába Irányították. Amikor elkezdtem a gimnáziumot, bizony még voltak nyelvi nehézségeim — az első évben memoriterként kellett bemagolnom Jóformán mindent; s eleinte nem nagyon értettem, mit tanulok. Később belejöttem. Szülőfalumból, amelynek körülbelül kétezer lakosa volt akkor, mindössze hárman tanultunk tovább. A háború után, negyvenhatban, átjöttem Csehszlováklába, Itt végeztem el az egyetemet. Hozzátartozóim mind Magyarországon maradtak. Bátyámnak ott van kőt gyereke, nekem Itt. Ha találkozunk, a gyerekeink nem értik meg egymást. Jelenlegi munkahelyemen mind a két nyelvet használom, nemzetiségi okokból soha nem panaszkodott rám senki. Mégcsak a Matlcába se léptem be. A munkámon kívül a családomnak élek, nem akarok magam körül veszekedést. Igen, pár hónappal ezelőtt kiéleződött Itt a helyzet. A kollégáim között Is. Addig Igyekeztünk tiszteletben tartani egymást. Azóta valahogy tudat alatt minduntalan a másik nemzetiségét firtatjuk. Nem, nem akarom, hogy a nevem valamelyik magyar lapban megjelenjen. Hogy szlovák lapban megengedém-e? Egyelőre nem. Amíg tart a feszültség, amíg nem rendeződik a nemzetiségi kérdés, addig nem. Próbálja beleélni magát a helyzetembe. Nem akarom, hogy valaki félremagyarázza, amit mondanék. Nem akarok kellemetlenséget. Nem akarok haragot.

Olykor közbeszólók, érvelni próbálok: ha párttag, ha aktívan politizál, kell, hogy vállalja a felelősséget! Bizalmat helyeztek belé — kell, hogy nyilatkozzék! Nem. Nyilvánosság előtt nem nyilatkozik. Nem engedi,, hogy a nevét közöljem. A kongresszuson sem akar fölszólalni. Kerülni akarja a föltünést.

Az elégedett

Fehér Lásilöt több év óta ismerem. Azelőtt az lzsap-pusztal mezőgazdasági tanonciskola műhelymestere volt, most a nagymegyeri tejgyárban a szárító részleget vezeti és az üzemi pártszervezet elnöke. Tagja a párt dunaszerdahelyi Járási bizottságának. A rendkívüli pártkongresszustól mindenekelőtt az új alapszabályok jóváhagyását várja. Helyesli, hogy az épp közzétett alapszabály-javaslatok értelmében a párttagok bírálhatják fölöttes szerveiket, hogy az üzemi pártszervezetek a termelésben az ellenőr szerepét fogják Játszani, nem pedig a közvetlen irányítóét.

— Még a kongresszus előtt el akarjuk érni, hogy tagságunk az üzemekben és a falvakon egységes álláspontra helyezkedjék — mondja. — Járási szinten már megtaláltuk az egységes hangot, de a tagság között még vannak nézetKépek Csáder László Csallóközt fényképsorozatdból.

eltérések. Különben nálunk a járásban a megújhodás már vagy két éve folyik — nő a termelés, emelkedik az életszínvonal. A párttagok múltban kifejtett aktivitására sem Igen panaszkodhatunk: a kommunistákat a járási pártbizottság Igyekezett mindig konkrét föladatokkal megbízni. Hogy miben nincs meg az egység? Többen bírálták a párt központi bizottságát, amiért nem foglalt állást bizonyos zavaró jelenségekkel szemben. Gondolok Itt például a szlovák Ifjúság tüntető menetére a Csallóközön keresztül, a Smana és más szlovák lapok nemzeti türelmetlenséget szító cikkeire, arra, hogy a hírközlés közönséges kocsmai verekedéseknek nacionalista kicsengést adott. De Megyeien hamar lecsillapodtak a kedélyek. Amióta Itt Is megalakult a Matlca, a köztünk élő szlovákok, úgy látszik, megnyugodtak. Persze magyar részről Is hallhattunk nem kívánatos hangokat.

A Január utáni Irányvonallal egyetértek, a sajtószabadságot teljes mértékben támogatom. A föderatív törekvéseknek Is híve vagyok, hisz az elmúlt hónapig magam is tapasztaltam, hogy csehországi kollégáim ugyanabban a beosztásban, ugyanazért a munkáért havi négyszáz koronával Is többet kerestek, mint én. Az utóbbi hetekben végre sikerült a béreket egy szintre hoznunk, s hiszem, hogy Idővel a beruházások Is kiegyenlítődnek. S a nemzetiségi kérdés igazságos rendezését Is várom, azt, hogy az Itt élő magyarok valóban egyenjogú polgárai legyenek ennek az államnak.

Fehér László a szó szoros értelmében ott bábáskodott a megyeri

tejgyár születésénél: akkor jött ide dolgozni, amikor holland szakemberek még csak szerelték a berendezést. Azóta mintegy kétszázan szegődtek Ide, kilencvenöt százalékban magyarok. Az a néhány szlovák és morva, aki Itt dolgozik, mind szakmunkás. De az üzem máris gondoskodik utánpótlásról: az opofinól tanonciskolába tizennyolc fiatalt küldött, a kroméí!2l technikumba hatot. A technikumot ketten már el Is végezték, ketten pedig a közeljövőben végzik el. Az üzem meg van elégedve az Iskolával, a kromöflíl abszolvensek kiváló technikusokként térnek haza. A Jövendő szakemberek mind Megyer környékiek. Az ilyen Iparosítás nem Jelent elnemzetletlenítést.

Három párttag, három nyilatkosát, három külön világ... Szkepticizmus, övatos semlegesség és talán túlzott derűlátás spontán munkakedvvel, halk hétköznapi robottal ás az új munkakörnyezet izgalmával vegyül bennük. S a párt szerepe? Ki tudja? A párttagok, pártelnökök is csak emberek, s így, természetesen, tévedhetnek is. A múlt merev sablonflguráival ellentétben talán éppen ez hozza őket emberközelbe.

MIK0TS I. ROBERT