A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1968-08-25 / 34. szám

lesznek. Nem, abban a gimnázium­ban, amelybe 6n Jártam, sem nem­zetiségi, sem faji, sem felekezeti megkülönböztetést nem Ismertünk. Módos szülök gyereke? Megveszte­getés? Ilyen nem létezett! Eck­hardt Tibor fiának, akivel egy pad­­ban ültem, éppen úgy kellett tud­nia a leckét, mint nekem. Taná­raink csak az Istentől függtek — már akik hittek benne. Matemati­ka- és fizikatanárunk, öveges Jó­­széf például fanatikusa volt a tan­tárgyainak. A protekciós, tehet­ségtelen diákokat — állami Iskolá­ba Irányították. Amikor elkezdtem a gimnáziumot, bizony még voltak nyelvi nehézségeim — az első év­ben memoriterként kellett bema­golnom Jóformán mindent; s elein­te nem nagyon értettem, mit ta­nulok. Később belejöttem. Szülő­falumból, amelynek körülbelül két­ezer lakosa volt akkor, mindössze hárman tanultunk tovább. A hábo­rú után, negyvenhatban, átjöttem Csehszlováklába, Itt végeztem el az egyetemet. Hozzátartozóim mind Magyarországon maradtak. Bátyám­nak ott van kőt gyereke, nekem Itt. Ha találkozunk, a gyerekeink nem értik meg egymást. Jelenlegi munkahelyemen mind a két nyel­vet használom, nemzetiségi okok­ból soha nem panaszkodott rám senki. Mégcsak a Matlcába se léptem be. A munkámon kívül a családomnak élek, nem akarok ma­gam körül veszekedést. Igen, pár hónappal ezelőtt kiéleződött Itt a helyzet. A kollégáim között Is. Ad­dig Igyekeztünk tiszteletben tarta­ni egymást. Azóta valahogy tudat alatt minduntalan a másik nemze­tiségét firtatjuk. Nem, nem aka­rom, hogy a nevem valamelyik magyar lapban megjelenjen. Hogy szlovák lapban megengedém-e? Egyelőre nem. Amíg tart a feszült­ség, amíg nem rendeződik a nem­zetiségi kérdés, addig nem. Próbál­ja beleélni magát a helyzetembe. Nem akarom, hogy valaki félrema­gyarázza, amit mondanék. Nem aka­rok kellemetlenséget. Nem akarok haragot. Olykor közbeszólók, érvelni pró­bálok: ha párttag, ha aktívan po­litizál, kell, hogy vállalja a fele­lősséget! Bizalmat helyeztek belé — kell, hogy nyilatkozzék! Nem. Nyilvánosság előtt nem nyilatko­zik. Nem engedi,, hogy a nevét kö­zöljem. A kongresszuson sem akar fölszólalni. Kerülni akarja a föltü­­nést. Az elégedett Fehér Lásilöt több év óta isme­rem. Azelőtt az lzsap-pusztal me­zőgazdasági tanonciskola műhely­­mestere volt, most a nagymegyeri tejgyárban a szárító részleget vezeti és az üzemi pártszervezet el­nöke. Tagja a párt dunaszerdahelyi Járási bizottságának. A rendkívüli pártkongresszustól mindenekelőtt az új alapszabályok jóváhagyását várja. Helyesli, hogy az épp közzé­tett alapszabály-javaslatok értel­mében a párttagok bírálhatják fö­­löttes szerveiket, hogy az üzemi pártszervezetek a termelésben az ellenőr szerepét fogják Játszani, nem pedig a közvetlen irányítóét. — Még a kongresszus előtt el akarjuk érni, hogy tagságunk az üzemekben és a falvakon egysé­ges álláspontra helyezkedjék — mondja. — Járási szinten már meg­találtuk az egységes hangot, de a tagság között még vannak nézet­Képek Csáder László Csallóközt fényképsorozatdból. eltérések. Különben nálunk a já­rásban a megújhodás már vagy két éve folyik — nő a termelés, emelkedik az életszínvonal. A párt­tagok múltban kifejtett aktivitásá­ra sem Igen panaszkodhatunk: a kommunistákat a járási pártbizott­ság Igyekezett mindig konkrét föl­adatokkal megbízni. Hogy miben nincs meg az egység? Többen bí­rálták a párt központi bizottsá­gát, amiért nem foglalt állást bi­zonyos zavaró jelenségekkel szem­ben. Gondolok Itt például a szlo­vák Ifjúság tüntető menetére a Csallóközön keresztül, a Smana és más szlovák lapok nemzeti tü­relmetlenséget szító cikkeire, arra, hogy a hírközlés közönséges kocs­mai verekedéseknek nacionalista kicsengést adott. De Megyeien ha­mar lecsillapodtak a kedélyek. Amióta Itt Is megalakult a Matlca, a köztünk élő szlovákok, úgy lát­szik, megnyugodtak. Persze magyar részről Is hallhattunk nem kívá­natos hangokat. A Január utáni Irányvonallal egyetértek, a sajtószabadságot tel­jes mértékben támogatom. A föde­ratív törekvéseknek Is híve vagyok, hisz az elmúlt hónapig magam is tapasztaltam, hogy csehországi kollégáim ugyanabban a beosztás­ban, ugyanazért a munkáért havi négyszáz koronával Is többet ke­restek, mint én. Az utóbbi hetek­ben végre sikerült a béreket egy szintre hoznunk, s hiszem, hogy Idővel a beruházások Is kiegyenlí­tődnek. S a nemzetiségi kérdés igazságos rendezését Is várom, azt, hogy az Itt élő magyarok va­lóban egyenjogú polgárai legyenek ennek az államnak. Fehér László a szó szoros értel­mében ott bábáskodott a megyeri tejgyár születésénél: akkor jött ide dolgozni, amikor holland szakem­berek még csak szerelték a beren­dezést. Azóta mintegy kétszázan szegődtek Ide, kilencvenöt száza­lékban magyarok. Az a néhány szlovák és morva, aki Itt dolgozik, mind szakmunkás. De az üzem máris gondoskodik utánpótlásról: az opofinól tanonciskolába tizen­nyolc fiatalt küldött, a kroméí!2l technikumba hatot. A techniku­mot ketten már el Is végezték, ketten pedig a közeljövőben végzik el. Az üzem meg van elégedve az Iskolával, a kromöflíl abszolven­­sek kiváló technikusokként térnek haza. A Jövendő szakemberek mind Megyer környékiek. Az ilyen Iparosítás nem Jelent elnemzetlet­­lenítést. Három párttag, három nyilat­­kosát, három külön világ... Szkepticizmus, övatos semleges­ség és talán túlzott derűlátás spontán munkakedvvel, halk hétköznapi robottal ás az új munkakörnyezet izgalmával ve­gyül bennük. S a párt szerepe? Ki tudja? A párttagok, pártelnö­kök is csak emberek, s így, ter­mészetesen, tévedhetnek is. A múlt merev sablonflguráival el­lentétben talán éppen ez hozza őket emberközelbe. MIK0TS I. ROBERT

Next

/
Thumbnails
Contents