A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-07-07 / 27. szám
Kellemes 1/ és hasznos volt A Csemadok losonci helyi szervezete mellett működő Kármán József Irodalmi, Művészeti és Művelődést Kör június 7-én lólstkerült, tagtoborzással egybekötött szerzői estet tartott Egyházasbáston. A falu lakossága már JOtdefe panaszkodott a kultúrálls élet hiányára. Ezt az űrt volt hivatott részben kitölteni a losonci Kármán József Irodalmi, Művészeti és Művelődést Kör rendezvénye, melyet a helyi kilencéves alapiskolában bonyolítottak le a szépszámban öszszegyült hallgatóság előtt. A műsor a csehszlovákiai magyar irodalom múltját és Jelenét tárgyaló előadással kezdődött. Azután a Kör alkotócsoportjának négy oszlopos tagja mutatkozott be. Ferencz Ferdinánd versel (Palócföld — Hazám, Tájfún Nagaszakl felett, Márvány fejtő j Tugári előadásában nagy tetszést arattak a közönség előtt. „A humanizmus nevében“ című írásában a Csehszlovákiában élő magyar kisebbség kért szót. Fölolvasását feszült figyelem kísérte. Ardamtca Ferenc a „Szólista, és az Államfő kedvenc danája“ elnevezésű szatíráját adta elő, mely a Jelenlévők arcára felváltva csalt derűt és borút. Varga Ervin külön erre az alkalomra irt elbeszélését (Rög) olvasta fel. A múltban elkövetett hibákról és Jogtalanságokról szóló történet élénk visszhangra talált. Novtczky Pétert személyes ismerősként üdvözölték a falubeliek. Hangulatos versével (Szavaim feléd), és az „Elet“ című karcolatéval szólt az egy begyültekhez. A lelkes tapsok és a kitöltött belépést nyilatkozatok bizonyították az est sikerét, mt lyen főleg a fiatalabb korosztály volt Jelen, noha az idősebbekre is nagy szükség lett volna. A közösséget szolgálják Azokról a névtelen hősökről szeretnék szólni, akik a mindennapi munka ezernyi gondja mellett Is találnak Időt arra, hogy a közösséget szolgálják. A Csehszlovák Tűzvédelmi Szövetség tagjairól — az önkéntes tűzoltókról van szó. Számuk több tízezer. Egyszerű kétkezi munkások, földművesek, Ipari dolgozók, Idősek, fiatalok, fiúk és leányok. Mindnyájuk előtt egy cél lebeg: megfékezni a „vörös kakast“! Az utóbbi időben soraikból gyakran hangzanak el panaszok, hogy a felsőbb szervek részéről nem kapnak kellő támogatást és egészen más elbírálásban részesülnek, mint a hivatásos tűzoltók, pedig egyazon célért harcolnak. A különbség csupán az, hogy még a hivatásos tűzoltók fizetést kapnak munkájukért, addig az önkéntesek hlvatásszeretetből munkálkodnak. Nem Ismeretlen előttünk a falusi tömegszervezetek munkája. De azt bátran állíthatjuk, hogy a CSTVSZ helyi szervezetei az adott lehetőségek között jól működnek. A tagság szakmai oktatása, elméleti ismereteinek bővítése, versenyekre való fölkészítése, valamint a technikai fölszerelés gondozása, nem kis feladatot ró reájuk. Általában közmegelégedésre látják el ezt a munkát, arról nem is beszélve, hogy tűz esetén haláltmegvető bátorsággal szállnak szembe az elemekkel. Azt azonban kevesen tndják, hogy az önkéntes tűz-Nagyidai hír oltók kulturális téren Is jelentős tevékenységet fejtenek ki. A műkedvelő színjátszás nem idegen számukra. Rendezvényeik iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg a lakosság körében. A komáromi járásban több ilyen szervezet van. A csallóközaranyoslak fúvószenekarának hírneve már túlnőtt a járás határán. Így sorolhatnám tovább sokoldalú tevékenységüket. Amikor pedig beköszönt a tavasz — a körzeti és járási versenyek időszaka —, megélénkül a tűzoltószertárak környéke és öröm látni lázas készülődésüket, versengésüket. Csodálattal tekintünk az idősebb tűzoltókra, többgyermekes apákra, akik a fiatalokkal együtt versenyeznek az elsőség megszerzéséért. A közelmúltban Kamocsán és Csallókűzaranyoson volt alkalmam látni tűzoltóink fölkészülését. Megilletődéssel álltam a fölsorakozott egységek előtt. Mert éreztem, hogy amit tesznek, őszintén, felelősségük teljes tudatában cselekszik. Éppen azért, több megértésre lenne szükség azok részéről Irántuk, akik elsősorban felelőssek a tűzvédelemért. Egyes községek funkcionáriusai még nem tudatosították kellően a tűzmegelőzés fontosságát. Az önkéntes tűzoltók azonban nem riadnak vissza a problémáktól, hanem igyekeznek leküzdeni azokat, hogy munkájukkal a szocialista társadalom és az egyén érdekeit szolgálják. ANDRISÉIN JÖZSEF Június 9-én a Csemadok járási vezetősége körzeti dal- és táncünnepélyt rendezett Nagyidán. Az ünnepséget Horkay András, a helyi magyarnyelvű kilencéves iskola tanítója nyitotta meg, majd átadta a szót Vajányi Bélának, aki sziporkázó jókedvvel mutatkozott be és köszöntötte a megjelent nagyszámú közönséget. Élcelődő viccei derűt és Jókedvet keltettek a nézők között. Az első számmal a nagyidai óvodások mutatkoztak be, majd ezután a többi tánccsoport következett. Említést érdemel a tornai kilencéves iskola „Tollfosztó“ c. tánca. Mindezek mellett a legnagyobb közönségsikert a Csemadok magyarbődi h. sz. „már nem egészen fiatal“ tánccsoportja aratta. Itt szeretném megjegyezni, hogy a járás összes fiataljai példát vehetnek a magyarbődi tánccsoporttól. Víg kedélyből és lelkesedésből jelesre vizsgáztak. Az egyes táncbemutatók között Zsolcer Béla, Papp Kató és Lénárt Elek magyar nótákkal és operettdalokkal szórakoztatta a közönséget. Az ünnepség Kollár Péter népi zenekarának bemutatkozásával ért véget. Még egy pár szót a nagyidal dal- és táncünnepély margójára. Az ünnepélyt hirdető plakátokon a fiatalok örömmel olvasták, hogy Szykora Ili és Arvay János táncdalénekesek Is résztvesznek a műsorban. Annál nagyobb volt a csalódásuk, mikor látták, hogy a szereplők között nem jelentek meg. Mindezektől eltekintve a közönségnek az ünnepség kellemes szórakozást nyújtott, a résztvevő tánccsoportoknak pedig a gombaszögi országos dal- és táncünnepélyre jó főpróbát és felkészülést jelentett. Lehoczkyné A losonciak azzal a meggyőződéssel távoztak, hogy látogatásuk mindkét fél számára kellemes és hasznos volt. S ezekután remélik, hogy Egy házasbáston végre magukra találnak az emberekI (Hiszen az újonnan beszervezett Csemadok tagok létszáma bőven elegendő akár egy új kelytszervezet megalapításához és további müködéséhezlll ] A losonci Kármán József Iro dalmt, Művészeti és Művelődési Kör számára marandandó élmény az egyházasbástl találkozó, s újabb meghívásokra számít. Mert örömmel ellátogatna mindenhová, ahol szívesen hallgatják a szép magyar szót. A. F.
