A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-08-18 / 33. szám
A fényképezőgépnek a mohamedán nők azonnal hátat fordítanak. A Szent János bazilika romfal Efezoszban. öböl partján feküdt és nagyforgalmú kikötővel rendelkezett. Ma már az öböl feltöltödött, a víz vlszszahúzödott. Efezosz az ókor egyik leggazdagabb városa volt, s ez még romjaiban Is meglátszik. Érdekes, hogy az ókorban és a kereszténység alatt is a vallásos élet központja volt. Romjaiban is fennséges látvány a Szent János bazilika és a legnagyobb csodálattal lehet csak adózni a hosszasan kanyargó márványéinak, amely az ókori város főútvonala volt, és az északi Koresszosz kaputól déli Irányban végig szelte azt. A többezer éves fehér márványlapok, amelyekkel az úttestet kirakták, még ma Is jő állapotban vannak, látni lehet rajtuk a helyeket, ahová a kandelábereket erősítették, mert az utcák éjszaka Is fényben úsztak. Az út két oldalán álltak a fehér márványból készült középületek, üzletek, magánpaloták, melyeknek kapui gyönyörű lön, dór és korlntoszl oszlopai, kapuivei után rekonstruálni lehet az ókori építőművészek nagyszerű alkotásait. Itt volt a szenátus palotája, a kereskedelmi agora, a politikai agora, a könyvtárak, templomok, színházak, fürdők, stadion, gymnázlon, aréna stb. Rendkívül ragyogó lehetett a kis Odeon, ez az 1500 ember számára készült színház- és hangversenyterem, ame lyet II. évszázadban Védlus Antonius, a dúsgazdag patrícius és felesége építtetett. Képtára még régibb Időkből származik, a római Augustus császár uralkodása Idejéből. Ez a színház, ellentétben a nagy tömegek számára készült amfiteátrumokkal, fedett volt, a vendégeket és a fényűző berendezést védte az időjárás viszontagságaival szemben. Kötetet tölthetne meg az osztrák régészek által felszínre hozott és még mindig folyó ásatások anyagának Ismertetése. Megnéztük Efezosz nyilvános házát Is a tágas, pompás fogadóteremmel, a (nem tudok jobb kifejezést rá) szökőkúttal díszített bárhelyiséggel. Minden Jel arra vallott, hogy a ház hölgyei nem számítottak megvetett örömlányoknak, hanem művelt, társalogni tudó szellemes leányzók lehettek, akik egyfajta szórakoztató Iparnak megbecsült dolgozói voltak. A fűtés, a hűtött levegő bevezetésére szolgáló, valamint a vízvezetékcsövek azt bizonyítják, hogy az efezoszlak lakáskomfortja semmiben sem maradt el az atomkor lakáskomfortja mögött. A keresztény világ számára még egy örökbecsű emléket találunk itt. Szelesüktől mintegy hét kilométernyire a 400 m magas, festői szépségű Aladag-on (Szolmlsszosz) megtekinthető Szűz Mária háza, amelyben miután Szent János evangélistával Efezoszba költözött, utolsó éveit töltötte és meghalt. A házacskát karban tartják, és templomként is szolgál. Tavaly Itt Jártakor VI. Pál pápa celebrált Itt misét. Közelében források találhatók, amelyeknek a lakosság gyógyerőt tulajdonít. A kegyhelyet a mohamedánok is nagy tiszteletben tartják, mert Jézust szent prófétának Ismerik el. Az ilyen turisták által látogatott helyeken persze mindenütt akad jónéhány „souvenir“ boltocska, lokanti, ahol a negyven fokos hőségtől és Járkálástól, látnivalóktól elbágyadt utas üdítő italokkal felfrissítheti magát. Az Ilyen helyeken kapható coca-cola, pepsi-cola, én a gyümölcslénél sokkal jobban kedveltem a falusi utcákon poharanként 25 kurusúrt kimért ayramot. Aludttejhez, joghurthoz, kefirhez hasonló valami, de egyikkel sem azonos. Savanykás, csípős, nagyon üdítő hideg ital. Ha ayram árusra találtam, sosem mulasztottam el felhörpinteni egy-egy pohárral. Oe nemcsak az ayram árus késztet megállásra a falvakban, hanem a török cserepesek állandó kiállítása is. Gyönyörködtető, vidám tarkaságban lógnak a fából készült raktár falán a változatos, török ornamentikával és Írásjegyekkel ékesített tányérok, tálak a polcokon és a földön nagy választékban korsók, köcsögök, vázák, teás- és kávéskészletek, kannák, csészék hevernek. A vásárlók nem tolonganak, nehezen tudom elképzelni, miképp tud megélni Jövedelméből egy ilyen országútmentl cserepes mester. Fiatal, csinos, de erélyes és hozzáértő klsérőnőnk és tolmácsunk Éva Tlachtová. Amit látni kell Idegenben mindig érdekesek a kirakatok, vonzóak, mert olyasmit látni bennük, amit odahaza a Mihály-kapuban vagy a Széplak utcán nem kapok meg. Persze, senki sem mulasztja el megnézni a bazárt, ha keleten jár. A bazár fogalom, a bazárt leírni sem lehet, azt látni kelll Ha a valóságban nem, akkor legalább színes filmen, hogy az ember képet alkothasson az ott uralkodó tarkaságról, hangzavarról. Európai szem és fül számára egyedülálló élmény. Káprázatos áruhalmaz tornyosul az ember elé, utcák hosszú során át. Mert a bazár egész városnegyedet alkot, szövevényes átjárókkal, benyílókkal és amerre a szem ellát mindenütt árulnak valamit. Apró üzlethelyiségekben és a nagy hodályokban, melyekben a körbefutó erkélyről nyakadba lógnak le a .«•elvinek, szövetek, szőnyegek, de árulnak az üzlethelyiségek elé rakott pultokon is és árulnak az utca közepén Is, nyakbaakasztott vagv keréken gördülő „üzletekből“. Az éjjel-nappal villanyfényben ragyogó ékszerüzletek utcáján a szem belefárad a drágaságok villogáséba. A bazár, amelyet a törökök tulajdonképpen pazar-nak mondanak, mindjárt megvilágítja a ml pazar szavunk eredetét. A bazár valóban pazar látványosság. Ugyanaz az érzés fog el, itt, mint a fazekasoknál: fogy-e kellőképpen ez a tömérdek árú. Olyan túlzott az árúbőség, hogy még a tőrök kereskedők művészi tökélylyé fejlesztett eladói képességei mellett is az a benyomásom, hogy az üzletek nagy többsége nem nyújthat a tulajdonosnak túlságosan gondtalan megélhetést. Ezeknek az árusoknak a működése azonban nem pusztán foglalkozás, hanem nemzedékről nemzedékre öröklődő szenvedély is. Szenvedély és játék, ami nélkül nem élhetnek, szenvedély és Játék, minden esetleges gond és kemény munka ellenére Is. £s ez a játék ellenállhatatlanul magával sodorja a betévedt, kóválygó Idegent. Ml már elszoktunk az alkutól, nálunk mindennek szabott éra van. A bazárban alkudni viszont nemcsak lehet, de kell Is. Hiszen mindig jóval többet mondanak az árnál, mint amennyiért hajlandók a portékát eladni. Az Is előfordul néha, hogy az idegen (mert ilyet csak Idegen csinál) első szóra kifizeti a kért összeget. Csalódott arccal söprlk be Ilyenkor a pénzt, teli a vevő Iránti megvetéssel, aki az üzletkötés legélvezetesebb részétől, az alku játékátúl fosztotta meg őket. Mert a török mindenek fölött szereti a pénzt, de nem azzal a durva tárgyilagossággal és leplezetlenséggel mint nyugat fial. Az ő pénz Iránti szerelme tele van költészettel. Ha belemész a játékba és heves alkudozások, kölcsönös műfelháborodások, esküdözések és siránkozások után megkötitek az üzletet, a boltos már nem csupán vevőjének, barátjának Is tekint. Leültet és megvendégel, kedélyesen elbeszélgettek és meleg kézrázással búcsúztok el. Bevásárlás közben háromszor bizonyultam méltónak vendégszeretetükre ős bevallom, nagyon élveztem a bazárbell vásárlást és nem érdekelt, hogy a normálárért slkerül-te megvennem a kiválasztott holmit, — vagy Jónéhány líra erejéig — esetleg baleknek bizonyultam. A „shopplngolás“ előtt egyik ismerősöm tanácsot adott, amit csak utólag tudtam eléggé értékelni. „Ne vigyen minden pénzt magával, hagyjon a szekrényében legalább egy ötvenest“ — mondta. Hallgattam a Jó szóra. Valóban, a nálam lévő pénz az utolsó kuruslg a bazárban maradt. Most tovább adom ezt a hasznos tanácsot, fogadják meg mindazok, akik valamelyik keleti országba tévednek, mert a bazár titokzatos mágnese minden pénzt kihúz a zsebéből. Szomorú példa erre egy útitársam, aki az utolsó pár napon annyira pénz nélkül maradt, hogy a legkínosabb helyzetbe került, mert nem volt 25 vagy 50 kurusa, amit a félreeső helyeken szolgálatot teljesítő nénike vagy bácsika kezébe nyom az ember bizonyos alkalmakkor. /Folytattuk.) A márványát egy részlete.