A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1968-08-11 / 32. szám

vagyunk. De akkor, 1962-ben Francia vámőrök csoportja vonult fel, és egész komolyan kezd­ték venni a hivatalukat. Franciaország azzal fenyegetőzött, hogy megszünteti a villamos­áram- és a gázszolgáltatást, sőt olyan hírek is Járták, hogy elvágják a monacói herceg tele­fonvezetékét. Végül is kompromisszum szüle­tett. Azok a vállalatok, amelyek áruikat Mo­­nacó területén kívül hozzák forgalomba, köte­lesek adót fizetni, ha kevesebbet is, mint Fran­ciaországban. ☆ La Condaminében és Monte Carlőban renge­teg üres lakást hirdető cédulát láttunk a ki­rakatokban. Monacóban összesen 11000 lakás van, ebből 1500-zal állandóan spekulálnak kü­lönböző cégek, amelyek provízióért lakásköz­vetítéssel foglalkoznak. A lakások nem olcsók, negyvenöt négyzetméterért 148 000 régi frankot is elkérnek évente. De még ennél drágább la­kások is vannak. A vendégek száma a második világháború után az előző időszakokhoz képest csökkent, amikor idejártak elszórni a pénzü­ket az arisztokrácia tagjai, nem egyszer koro­nás fők is. Ez a társaság időközben elveszítet­te a koronáit és a vagyonát, vagy másutt ke-A Vatikán után Monaco Európa legkisebb ál­lama. Területe nem több másfél négyzetkilomé­ternél, s ezen 3500 monakói polgár lakik, 20 000 franciával és olasszal. Monaco államot három község alkotja: Monaco-Ville, La Con­­danine és Monte-Carlo. Az utóbbiról, Jobban mondva ennek játékkaszinóiról ismeretes leg­inkább ez a miniország. De az ország hírnevéhez hozzájárul még szá­mos pletyka és pikantéria a Grimaldi uralkodó családról, amelyhez a Jelenlegi uralkodó her­ceg, III. Rainier is tartozik. A Grimaldi — ez az eredetileg génuai patrícius család — ugyan 1731-ben férfiágon kihalt, ámde egy Matignon, miután benősült a Grimaldi család­ba, felvette ezek nevét. III. Rainier dédapja, Albert Honorius Károly, elvált Hamilton her­ceg lányától és feleségül vette a Heinrich Hei­nével rokon gazdag Heine család egyik lá­nyát. Rainier nagyapja viszont egyáltalán nem házasodott meg. Az idegenlégióban szolgált, Algériában, ahonnan magával hozta természe­tes lányát és ennek édesanyját, egy alzsíri mosónőt. Azután örökbe fogadta a lányt, Char­­lotte-t, aki így hercegnői rangra emelkedett. III. Rainier meg azzal tett szert világhírnév­re, hogy feleségül vette Grace Kelly amerikai filmcsillagot, egyébként egy dúsgazdag építész­vállalkozó lányát, aki 1959-ben harmincmillió dollárt örökölt. Tény, hogy az 1956-ban megkötött házasság óta lényeges Javulás állt be Monaco gazda­sági életében. Az amerikai feleséggel együtt az amerikai reklám iránti érzék is bevonult az országba — propaganda célokra felhasz­nálják a hercegi csemeték születését, az ame­rikai producensek ajánlatát, hogy Grace ismét filmezzen, Jackie Kennedy látogatását, szívesen mutogatják Grace-t — mostani nevén Gracia Patríciát gyermekeivel, a strandon, bevásárlás közben, bálon stb. Monacónak mindig óvatosan kellett kezel­nie Franciaországhoz való viszonyát, amellyel 1912 óta vámunióban él. 1918-ban egyezményt kötöttek, amelynek értelmében minden nemzet­közi egyezményhez Franciaország jóváhagyá­sára van szükség. Kevés kivétellel a francia törvények vannak érvényben Monacóban, de éppen ez a néhány kivétel ad okot a legtöbb súrlódásra. Ilyen nézeteltérésre adott okot pél­dául, hogy Monacóban nem voltak közvetlen adók, és a franciák kifogásolták a monacói rá­dióadó hangnemét is. 1962-ig a monacói pol­gárok és az itteni vállalatok fel voltak mentve a közvetlen adók fizetése alól. Nyilvánvaló hogy ezt számos kereskedelmi vállalat arra használta fel, hogy nem fizetett adót saját or­szágában, Franciaországban sem. A vállalkozó szellemű kereskedőnek elég volt, ha Monacó­ban névleges kereskedelmi társaságot alapított s ennek neve alatt licenciában elkezdett kü­lönböző árucikkeket előállítani (amiket azon­ban sohasem látott Monacó). Franciaország így évente hetvenmílliárd régi frankot kitevő adó­jövedelemtől esett el. Ugyanabban az évben kitört a konfliktus a monacói rádióadóállomás körül is, amely Franciaországra nézve nem túlságosan hízelgő híreket közvetített, s ezek igen népszerűek voltak a francia közvélemény előtt. A rende­let, amely a rádióállomás védelmét biztosítot­ta s amelyet Emil Pelletier miniszterelnök írt alá — egyébként a monacói miniszterelnöknek francia állampolgárnak kell lennie —, nem tetszett Párizsban. Monsieur Pelletier kénytelen volt éjnek éjszakáján elmenni a palotába és felkelteni a herceget. A beszélgetés kezdetben a diplomáciai szokásoknak megfelelő meder­ben zajlott, de végül a herceg annyira feldü­hödött, hogy nem túl diplomatikusan felpo­fozta miniszterelnökét és kidobta a palotából. Újabb konfliktus veszélye fenyegetett. Ami­kor 1967-ben Monacóba érkeztünk, sehol sem vettük észre a határt. Csak a világos vajszínű egyenruhát és fehér kesztyűt viselő rendőrök figyelmeztettek, hogy már Monacó területén Monacö uralkodó hercege feleségével, Gracla Patríciával A hírhedt Casino — alatta a pad azok számára, akiknek már nincs miból Ját­­szanlok rés szórakozást. Ma a 3000 hotelszoba közül csak 2000 van üzemben és ezeknek Is csak 60 százaléka van elfoglalva. Az utcák tiszták. A kis kávéházak csábítják az embert, hogy leüljön egy asztalhoz. Az üz­letek kirakata mögött csak luxusárut látni. Olcsóbb holmit a szomszédos francia Azur­­parton lehet kapni, amelyet gyorsan hozzáala kítanak a turistaláztól elfogott középrétegek igényeihez. A csehszlovák turista a kaszinóban is játsz­hat hazárdjátékot, persze nem a ruletten, ha­nem az előcsarnokban, a ruhatártól balra, ahol néhány sor játékautomata áll, mindegyikbe egy frankot kell bedobni. Akinek szerencséje van, 18 frankot is nyerhet egyszerre. A hercegi család virul, már három gyere­kük van. S az uralkodó párnak, gondolom, nem kisebb gondot okoz a jövőjük, mint Monaco gazdasági kilátásai. R. B. bét

Next

/
Thumbnails
Contents