A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-08-04 / 31. szám
épült menház helyén régen egy fűrésztelep (Gatter) s egy fogadó állt. A második világháború folyamán leégett Farkas-villát Is újjáépítették; az épület jelenleg a Kassai Turistaegylet tulajdonában van. A völgyet több csinos víkendház Is tarkítja, melyek üdülés céljából bérbevehetők. A menedékháztól északkeleti Irányban egy nagyobb barlang feltárási munkálatai folynak. A Süveghez, vagy ahogy a szádelőiek hívják, a Túrókőhöz két népmonda ts fűződik. Az első egy szegény pásztorlegény és a tornai várkisasszony szerelmét, a második pedig Józsa Klára tragikus halálát mondja el. Az utóbbi verses formában száll apáról fiúra. A pásztorlegény és a várkisasszony szerelmének mondája az egyszerű magyar nép találékonyságát és igazságszeretetét tükrözi. A mondában könyörtelenül félrelöki a rangkülönbséget élvező feudális urak kiváltságait, s a szerelemben a nép fiának, az árvalányhajat tépő pásztorlegények ügyességét és bátorságát állítja példaképül. Tökéletlen lenne azonban a nép képzelőereje, ha mondavilágában a szerelmet nem párosítaná csodatevő tündérekkel, ördögökkel vagy régesrég elrejtett kincsekkel. A „Pletykázó asszonyok“ sziklacsoport a néphit szerint a völgyi tündér igazságszolgáltatását jelképezi. A tündér ugyanis kővé változtatta a völgyben pletykáló asszonyokat, akik fűnek-fának elfecsegték a pásztorlegény és a várkisasszony szerelmi viszonyát. Végül a pásztorlegény is megjárta, csapodársága miatt őt is kővé változtatta juhaival együtt a völgyi tündér. S ott, ahol kővé változott, ott áll a „Pásztor és bárányai“ sziklacsoport. vonszolván nagyanyját a nehéz társzekéren. A „szekérnyompár“ és az „ördögpaták“ nyoma még ma is látható a sziklafalon. Ezért hívják e sziklafalat Ördögfalnak. A régi népszokásokból és babonákból is sikerült egynéhányat följegyezni. Ilyenek pl. a Luca-napi, András-napi és húsvéti népszokások, melyeket negyven évvel ezelőtt még nagy előszeretettel ápoltak a községben. Ma már sajnos teljesen kivesztek. Luca-napján a fonóházban (az a lányosház, ahol fontak) derelyefőzést rendeztek. Minden szükséges hozzávalót lopni kellett. A „tolvajok“ lopás előtt maskarát öltöttek magukra. A lisztet pl. kötényben lopták. Túró helyett a derelyékbe cédulák kerültek, melyekre legényneveket írtak fel a lányok. Az első fölbukkanó, megfőtt derelyét a legügyesebb lánynak kellett a zubogó vízből a puszta ujjával kikapni. A derelyében talált cédula elolvasása után a lány megtudhatta, ki lesz a férje. Luca-napi szokás volt Szádelőben az őlajtók befokhagymázása is a boszorkányok ellen. Ugyanis aznap este a boszorkányok sorra nyergelték az állatokat. A fokhagymásszagú ólajtókat azonban nem merték fölnyitni. Luca-napján a legények viszont a házak kapuinak összecserélésével szórakoztak s az udvarokban talált szekereket szétszedték, amiket aztán a gazdák tulajdon házaik tetején raktak össze újból. A Luca-szék készítése is divatban volt. Az András-napi szokások közé tartozott a mákos kukorica főzése. Ezt a szokást egyes családokban még ma Is megőrizték. András-napi szokás volt az „ablakdobálás“ is, főleg az eladó sorban lévő lányok között. Maroknyi kukoricával, árpával vagy búzával addig dobálták az utcai házak ablakát, míg belülről kiszóltak: „elmenjetek“! (vagyis menjetek férjhez) vagy „maradjatok“ (vagyis maradjatok pártában). Az „ablakdobálást" a lányok csoportosan művelték. A húsvéti szokások egyike a túróslángos sütése volt. Az eladó lány a frissen sült túróslángossal a kezében kiállt a kapuba, s az arra menő legények közül az lett a férje, aki elsőként szólította meg. A legelterjedtebb fonóházi szokások egyike a „csókkövetelés“ volt. Ugyanis az „ügyetlen“ lánytól, ha elejtette a guzsalyfejet (olykor készakarva is) a fölkapó ' legény csókot kért cserébe. Ha a lány csókot nem adott, akkor a legények a fonóháztól a leány házáig leáspálták a feltekert fonalat. Ami a népviseletet illeti, annak sajnos nyomára sem bukkantunk. — Volt itt régen ilyesmi — emlegették az Idős szádelőiek —, de ma már modern világot élünk, kérem. Részben mi is hibáztunk. Ha tüzetesebben kutattunk volna, bizonyára nyomára bukkanunk néhány szádelői „különlegességnek“. Az ilyen kutatás sok időt és gyűjtőszorgalmat igényel. Említésre és dicséretre méltó ebben Buzita község (kassai járás), ahol a község tanulói néprajzi szobát rendeztek be. Ezt a példát több község követhetné. Befejezésül meg kell említenünk, hogy a szádelőiek is hamarosan követik a buzitai példát. Legalábbis a község igazgató-tanítója, Kardos László és a község Csemadok szervezetének elnöke, Olajos Gyula megígérték ezt. Az Ígéret szép szó ... A néphit szerint kincset is rejt a völgy, a debreceni hires kincset, melyet állítólag a tatárjárás korában egy eregető aljában ástak el. A kincs fölé mogyoróbokrot ültettek a laza kőtörmelékbe, s e mogyoróbokor tövébe évente csak egyszer süt a Nap. Többen is keresték már e kincset, de idáig senki se lelte meg... S ott ahol szerelem, pletyka és kincs van, ott föltétien az ördög is megjelenik. Nem egyedül jött. Maga után húzta egy nehéz társzekéren az öreganyját is. De aztán a Süveg előtti kanyarban úgy megijedt (nem tudni mitől), hogy éppen az előtte levő meredek sziklafalon futott felfelé lélekszakadva, maga után Terveink szerint a következő falujárő utunk Udvarnoki községbe visz, majd azután ellátogatunk Méhész községbe. A községek elöljáróinak szives segítségét előre köszönjük, örülnénk azonban, ha a többi járásban is hasonló akciók kezdődnének. A múlt hagyományainak ápolása, a néprajzkutatás és a mondagyűjtés nem lebecsülendő igyekezet. Saját kultúránkat és annak múltbanyúló gyökereit pedig ápolni kötelességünk. Ma még nem késő, de holnap talán már igen .. RAGÁLYI GYULA, SZEKERKA IMRE Hej, ezek a gyerekek! Melyik nem élte már bele magát a Hét bátor férfi című film főszerepébe? Melyik nem lenne szívesen Old Shatterhand vagy éppen D’Artagnan? Esetleg Gagarin, Hanzelka, Zikmund, Bican, Tikal, Caracctola vagy Stirling Masse? Ez utóbbi álom megvalósulásához azonban négy kerék kell és a nagy versenykocsik motorfának a hangfát már szájukkal ts utánozzák a kis versenyzők. Hipp-hopp, már is Olaszországban vagyunk, azon a helyen, ahol a leghíresebb autóversenyeket bonyolítják le a felnőttek — és jelenleg a gyerekek, a Grand Prix jövendőbeli várományosai. Mert a versenypálya most az övék. Mini-autókkal versenyeznek, melyek pontos másolatai a híres versenykocsíknak, s bennük 75—100 cm3-es motor dohog. Ezek a kis versenykocsik csaknem 50 km-es sebességgel „száguldjhatnak“. Minden a lehető legnagyobb rendben vanI A kis versenyzőkön bukósisak, szemüveg, előírásos öltöny, készenlétben vannak már a kockás indltózászlók és a depó boxaiban éppen most ellenőrizik a versenykocsikat. Hát lehet ennél szebb játék? Ilyen mini-versenyek vannak már Olaszországon kívül az Egyesült Államokban, Hollandiában, Francia- és Nyugat-Németországban is. S az ember akaratlanul is eltűnődik azon, hány olyan szervezet és egyesület van nálunk, melynek módjában állna megörvendeztetni egy ilyen valóban színvonalas szórakozással a ml gyermekeinket ts? Mennyivel szívesebben írnánk egy ilyen mini-versenyről akkor, ha nem Olaszországba utaznánk el riportra, hanem Prágába vagy Kassára? Azt hiszem, a kedves olvasók ts egyetértenek velünk. — jen —
