A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-08-04 / 31. szám
Riport a riporterről A Magyar Televízió központi épületének halijában ismerősökkel és unokaöccsökkel körülvéve beszélgettünk a kényelmes fotelekben, amikor felsóhajtottam: Itt van Vitrayl De szeretnék személyesen Is megismerkedni vele! Hála a pesti emberek sietésének, a felvonó ajtaját új érkezők miatt nem lehetett még bezárni, s így egy kis baráti összeköttetés segítségével megszülethetett a találkozó Vltray Tamással, akit annyira Ismernek, hogy a tvnézők közül sokan legalábbis az unokaöccsüknek vagy bátyjuknak, személyes régi jó ismerősüknek érzik. Arra a sablonos, meglehetősen ügyetlen kérdésre, hogyan lesz valaki tv-rlporter, Vitray Tamás a művelt ember, a váratlan fordulatokhoz szokott tudósító higgadtsággal felel. (Bár ez a kérdés naivitásától eltekintve sem volt váratlan). Az Idegennyelvű Főiskolán végezte el az angol nyelvszakot. 1956-ban a Magyar Rádió angol riporterei otthagyták Budapesten és sürgősen visszatértek hazájukba. Ekkor kérték meg, hogy legyen bemondója a rádió angol nyelvű adásának. A felvételi vizsga sikerült. A helyzet konszilldálódása után új bemondók, szerkesztők érkeztek Londonból, akik segítségével tökéletesítette angol tudását, mellyel ma már ő maga Is meg van elégedve. (Ez nagy szó olyan embernél, aki minden pillanatban ellenőrzi magát). S ekkor jött a másik véletlen. Egy magyarangol atlétikai versenyt kellett közvetítenie, angolul. Sikerült. így jöttek rá, hogy ha el tud igazodni a különböző versenyek, sportágak szabályainak labirintusában angolul, akkor talán — magyarul Is tudna közvetítéseket vezetni. Egyszer, még a Magyar TV gyermekkorában Ismeretlen csövek, nagy erejű reflektorok, lépést botlasztó huzalok közé került. — Nem ismertem a televíziót, nem tudtam mi történik körülöttem s így nem is lehetett lámpalázam, Azóta sincs. Tessék, milyen egyszerű. Így születik a jó sportriporter. — Kis diákkorom óta szerettem a sportot. Osztam, teniszeztem, futballoztam, megpróbáltam mindent. Mire a diplomát megszereztem, minden sportág szabályainak lexikális ismeretével rendelkeztem. Imádok minden sportot s most mér magyarul közvetítem a sporteseményeket. Futball? — Hml Rajongója vagyok, de nem imádom szavakban visszaadni a pályán lezajló harcot. Labdarúgó nemzet vagyunk, s ez magával hozza, hogy a riporter nem ért hozzá, „futball analfabéta“, vagy mondani szokás, egyszerűen „hülye“. Valahogy a bírók kategóriájába tartozunk. — Legszívesebben, lelkesebben az atlétikai versenyek és a jégkorong-mérkőzések közvetítését vezetem. Az atlétika nagy figyelmet, hozzáértést kíván. A kép állandóan változik, egyszerre több versenyszámot kell figyelni. Próbára teszi a riportert. A Jégkorong gyors, fordulatos, izgalmas. Magasra értékelem a cseh-Nyugat-Berlinben Ilyen hatalmas méretű üdvözlő-kártyákon küldheti el lóklvánságatt, aki születés- vagy névnap, házasságkötés vagy gyermekáldás alkalmából gratulálni akar. A boldog címzett akár a falra Is klakaspthjatfa a szlnpompás kártyát. Megjegyezzük, hogy ez egy kicsit túlzás, ám a nálunk kapható üdvözlőlapok és dísztáviratok kivitelezésével Igazán nem lehetünk elégedettek. * szlovák jégkorong sportot. Talán a legmagasabbra. A hullámvölgyek magától értetődőek, melyek csak a pillanatnyi s nem az átlag eredményeket befolyásolják. A magyar jégkorong sport egy kicsit mostoha gyerek. Kevés a lehetőség az edzésekre, a vidéki csapatoknak Budapestre kell utaznlok, hogy gyakoroljanak. Mindössze négyszáz jégkorongozónk van, holott ennyi csapatunknak kéne hogy legyen. Ez befolyásolja az eredményeket is. Sokat utazott, sokat olvasott, értelmes, kedves embert ismertünk meg Vitray Tamásban. E sorokon keresztül üdvözölte a Hét olvasótáborát, s mi ez úton kívánunk neki sok közvetítést, amelyben neki Is, Így nekünk is örömünk telik. FECSO PÁL Nagy József; Csendélet fokossal — PVC metszet
