A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1968-08-04 / 31. szám

Riport a riporterről A Magyar Televízió központi épületének halijában ismerősökkel és unokaöccsökkel kö­rülvéve beszélgettünk a kényelmes fotelekben, amikor felsóhajtottam: Itt van Vitrayl De sze­retnék személyesen Is megismerkedni vele! Hála a pesti emberek sietésének, a felvonó aj­taját új érkezők miatt nem lehetett még be­zárni, s így egy kis baráti összeköttetés se­gítségével megszülethetett a találkozó Vltray Tamással, akit annyira Ismernek, hogy a tv­­nézők közül sokan legalábbis az unokaöccsük­­nek vagy bátyjuknak, személyes régi jó isme­rősüknek érzik. Arra a sablonos, meglehetősen ügyetlen kér­désre, hogyan lesz valaki tv-rlporter, Vitray Tamás a művelt ember, a váratlan fordulatok­hoz szokott tudósító higgadtsággal felel. (Bár ez a kérdés naivitásától eltekintve sem volt váratlan). Az Idegennyelvű Főiskolán végezte el az an­gol nyelvszakot. 1956-ban a Magyar Rádió an­gol riporterei otthagyták Budapesten és sür­gősen visszatértek hazájukba. Ekkor kérték meg, hogy legyen bemondója a rádió angol nyelvű adásának. A felvételi vizsga sikerült. A helyzet konszilldálódása után új bemondók, szerkesztők érkeztek Londonból, akik segítsé­gével tökéletesítette angol tudását, mellyel ma már ő maga Is meg van elégedve. (Ez nagy szó olyan embernél, aki minden pillanatban ellen­őrzi magát). S ekkor jött a másik véletlen. Egy magyar­­angol atlétikai versenyt kellett közvetítenie, angolul. Sikerült. így jöttek rá, hogy ha el tud igazodni a különböző versenyek, sportágak szabályainak labirintusában angolul, akkor ta­lán — magyarul Is tudna közvetítéseket vezet­ni. Egyszer, még a Magyar TV gyermekkorában Ismeretlen csövek, nagy erejű reflektorok, lé­pést botlasztó huzalok közé került. — Nem ismertem a televíziót, nem tudtam mi történik körülöttem s így nem is lehetett lámpalázam, Azóta sincs. Tessék, milyen egyszerű. Így születik a jó sportriporter. — Kis diákkorom óta szerettem a sportot. Osztam, teniszeztem, futballoztam, megpróbál­tam mindent. Mire a diplomát megszereztem, minden sportág szabályainak lexikális ismere­tével rendelkeztem. Imádok minden sportot s most mér magyarul közvetítem a sportese­ményeket. Futball? — Hml Rajongója vagyok, de nem imádom szavakban visszaadni a pályán lezajló harcot. Labdarúgó nemzet vagyunk, s ez magával hoz­za, hogy a riporter nem ért hozzá, „futball analfabéta“, vagy mondani szokás, egyszerűen „hülye“. Valahogy a bírók kategóriájába tar­tozunk. — Legszívesebben, lelkesebben az atlétikai versenyek és a jégkorong-mérkőzések közvetí­tését vezetem. Az atlétika nagy figyelmet, hoz­záértést kíván. A kép állandóan változik, egy­szerre több versenyszámot kell figyelni. Pró­bára teszi a riportert. A Jégkorong gyors, fordu­latos, izgalmas. Magasra értékelem a cseh-Nyugat-Berlinben Ilyen hatalmas méretű üdvözlő-kártyákon küldheti el lóklvánságatt, aki születés- vagy névnap, házasságkötés vagy gyermekáldás alkalmából gratulálni akar. A boldog címzett akár a falra Is kl­­akaspthjatfa a szlnpompás kártyát. Megje­gyezzük, hogy ez egy kicsit túlzás, ám a nálunk kapható üdvözlőlapok és dísztávi­ratok kivitelezésével Igazán nem lehetünk elégedettek. * szlovák jégkorong sportot. Talán a legmaga­sabbra. A hullámvölgyek magától értetődőek, melyek csak a pillanatnyi s nem az átlag ered­ményeket befolyásolják. A magyar jégkorong sport egy kicsit mostoha gyerek. Kevés a le­hetőség az edzésekre, a vidéki csapatoknak Budapestre kell utaznlok, hogy gyakoroljanak. Mindössze négyszáz jégkorongozónk van, hol­ott ennyi csapatunknak kéne hogy legyen. Ez befolyásolja az eredményeket is. Sokat utazott, sokat olvasott, értelmes, ked­ves embert ismertünk meg Vitray Tamásban. E sorokon keresztül üdvözölte a Hét olvasótá­borát, s mi ez úton kívánunk neki sok közve­títést, amelyben neki Is, Így nekünk is örömünk telik. FECSO PÁL Nagy József; Csendélet fokossal — PVC metszet

Next

/
Thumbnails
Contents