A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1968-08-04 / 31. szám

zsef Attila Ifjúsági Klub szervezte a vendéglátó komáromi Petőfi Ifjúsági Klubbal karöltve. A tábor parancsnoka a Prágában tanuló izsai Kurucz Sanyi volt, helyettesei: Kiss Miska, Németh Pista és Duray Miklós.

Pannonhalma

Zahar Laci komáromi fiú; gépészmérnöknek készül, Prágában tanul, két szemeszter áll mögötte, ö is először vett részt a NYIT-en.

— Olyan nagy élményekkel távozom, hogy

azok közül jóformán nem rí ki egy se. Mégis úgy érzem, a legmélyebb, legmaradandóbb benyomást a Mécs Laci bácsival való találkozás jelentette számomra. Nem mind rándultunk ki Pannonhalmára, csak a tábor kisebb fele, egy autóbusznyi csoport. Amikor, odaérve, érdeklődtünk, meglátogathatnánk-e a pannonhalmi kolostorban lakó Mécs Lászlót, azt a választ kaptuk, hogy ennyien semmiképpen — legföljebb egy négy-öt tagú küldöttség keresheti föl őt szobájában. De amikor Laci bácsi megtudta, hogy csehszlovákiai magyar fiatalok szeretnének vele találkozni, maga jött le közénk. Felejthetetlen élmény volt, amint megjelent, kék overallban, lobogó fehér hajjal... Azt hittük, megtörte a börtön, a kényszer-hallgatás, az izoláció, de kellemesen csalódtunk: igen jókedélyü embert, nagy optimistát ismertünk meg benne. A csehszlovákiai életet ma is élénk figyelemmel kiséri, a politikai fejleményekről faggatott minket. Szeretne eljönni közénk. Nagyon szívesen emlékszik vissza régi állomáshelyeire: Rozsnyóra, Kapósra, Királyhelmecre.

Ügy éreztem, neheztel is ránk egy kicsit, hogy a fjYIT-re még nem hívtuk meg eddig. Persze azonmód meghívtuk a jövő évire, s ő megígérte: hacsak teheti, eljön. Ez volt, mondom, a legmélyebb élményem, de a táborozás egészében is nagyon tetszett. Talán csak egy dolgot kifogásolnék: az ország minden sarkából öszszesereglett fiatalok közt nem láttam a jövő pedagógusait, a nyitrai főiskolásokat.

A helybeliek

Mészáros Sándor, a keszegfalui Csemadokelnök így nyilatkozik:

— Megtisztelő volt számunkra, hogy a csehszlovákiai magyar fiatalok találkozójukat falunk határában rendezték meg. Azon voltunk — a Csemadok, a HNB, a szövetkezet —, hogy a fiatalok jól érezzék magukat nálunk. A táborozók jól viselték magukat, s azt hiszem, meg is voltak itt elégedve. Egyvalamit azonban nagyon sajnálok: mi, akik ismerjük a Vágduna romantikáját, tudjuk, milyen szép itt, ha jó idő van; a táborozóknak az időjárás nem kedvezett, csak az első és az utolsó napokon. A falubeliek meglepődtek, hogy pont itt sereglettek össze az egész ország fiataljai, s íőleg az lepte meg őket, hogy a táborozók mind magyarul beszéltek. (Csak két lengyel vendégünk nem tudott magyarul.) Én a HNB elnökén, Bohus Jánoson kívül külön kiemelném Horián Lacit, a HNB traktorosát, aki szabadidejét föláldozva szállította a táborozóknak az ivóvizet és a tábortűzhöz szükséges fát.

Varga Tibi július elsejétől már nem számít keszegfalusinak: a község Vágdunán túli része külön szakadt, önállósult, most Vágfüzesd a neve. Hozzá tartozik Kingyes-puszta, Feszty Árpád egykori birtoka is. Varga Tibi Kingyesen lakik és a komáromi gimnázium diákja. A vágfüzesdiek ez év áprilisában megalapították a Feszty Árpád Ifjúsági Klubot, s Tibi is a klub alapítói közé tartozik.

— Rám a legnagyobb hatást a táborozók közt kialakult baráti légkör tette — mondja Varga Tibi. — Mindenki iparkodott, senkit sem kellett nógatni, a fiatalok önként jelentkeztek munkára, s a táborban megrendezett viták is sokkal élénkebbek voltak, mint azok, amelyeknek különböző hivatalos rendezvényeken eddig tanúi lehettünk. Tetszett, hogy a táborban mindennap volt valami program. Sajnos, a meghívottak közül többen nem jöttek el. A csehszlovákiai helyzetről rendezett vitán például csak Dobos László jelent meg. Féja Gézát is hiába vártuk. A pedagógus-vitán hiányzott Mózsi Ferenc és Bertók Imre. De vitatkozni így is vitatkoztunk eleget: az iskolaügyünkről és az ifjúsági szervezetünkről például kétkét napig tartott a vita. Elbeszélgettünk ezenkívül a csehszlovákiai magyar irodalom kérdéseiről (Tőzsér Árpáddal, aki az egész Nf/IT folyamán itt tartózkodott), valamint képzőművészeti problémákról (Szabó Gyulával). S persze a régi sarlósokkal az első csehszlovákiai ifjúsági mozgalmairól. Szalatnai Rezsőn és Győry Dezsőn kívül néhány hazai volt sarlós is résztvett ezen a vitán. Ha rajtam múlik, rendeztem volna egy kirándulást Kingyesre is; itt van egy kőhajításnyira, s Feszty Árpád emléke megérdemelné, hogy többet foglalkozzunk vele. Meghívhattuk volna magunk közé Feszty Árpád ógyallán élő rokonát, Feszty Pista bácsit, ő beszélt volna nekünk a nagy művészről, s bemutatta volna alkotásait. Mert amint vettem észre, rajtunk, kiagyesieken kívül ma már alig ismeri valaki Feszty Árpád nevét.

Viszontlátásra

Az idei N|YIT tehát véget ért. ősszel, télen, tavasszal az egyes klubok külön egyéni életüket élik majd, de egy év múlva ismét találkoznak az ország minden csücskének fiataljai. Hogy hol rendezik meg az 1969-es N|YlT-et, egyelőre még nem tudják. Több javaslat hangzott el erre vonatkozóan. Lehet, hogy a Zoboralján, lehet, hogy valahol jászó mellett, lehet, hogy a Garam menti Kéménden találkozunk újoól táborukkal. Jövőre alighanem még töaben lesznek, mint az idén. Pedig az idei NYIT is népes volt: összesen mintegy kétszáz fiatalt mozgatott meg. Nem beszélve azokról, akiknek példát mutatott a társulásra, tömörülésre. Mert a r|YIT a táboron kívül is érez-, tette hatását. Keszegfalun a táborozás alatt alakult meg a Vágduna Ifjúsági Klub. Hja, a lelkesedés ragadós! Kétszáz fiatal szív lelkesedése nem elhanyagolható erő immár.

MIKÖÍS I. RÖBERT Fényképek: VARGA LAJOS