A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1968-08-04 / 31. szám

zsef Attila Ifjúsági Klub szervezte a vendég­látó komáromi Petőfi Ifjúsági Klubbal karöltve. A tábor parancsnoka a Prágában tanuló izsai Kurucz Sanyi volt, helyettesei: Kiss Miska, Németh Pista és Duray Miklós. Pannonhalma Zahar Laci komáromi fiú; gépészmérnöknek készül, Prágában tanul, két szemeszter áll mögötte, ö is először vett részt a NYIT-en. — Olyan nagy élményekkel távozom, hogy azok közül jóformán nem rí ki egy se. Mégis úgy érzem, a legmélyebb, legmaradandóbb be­nyomást a Mécs Laci bácsival való találkozás jelentette számomra. Nem mind rándultunk ki Pannonhalmára, csak a tábor kisebb fele, egy autóbusznyi csoport. Amikor, odaérve, érdek­lődtünk, meglátogathatnánk-e a pannonhalmi kolostorban lakó Mécs Lászlót, azt a választ kaptuk, hogy ennyien semmiképpen — legföl­jebb egy négy-öt tagú küldöttség keresheti föl őt szobájában. De amikor Laci bácsi meg­tudta, hogy csehszlovákiai magyar fiatalok sze­retnének vele találkozni, maga jött le közénk. Felejthetetlen élmény volt, amint megjelent, kék overallban, lobogó fehér hajjal... Azt hittük, megtörte a börtön, a kényszer-hallgatás, az izoláció, de kellemesen csalódtunk: igen jókedélyü embert, nagy optimistát ismertünk meg benne. A csehszlovákiai életet ma is élénk figyelemmel kiséri, a politikai fejleményekről faggatott minket. Szeretne eljönni közénk. Na­gyon szívesen emlékszik vissza régi állomáshe­lyeire: Rozsnyóra, Kapósra, Királyhelmecre. Ügy éreztem, neheztel is ránk egy kicsit, hogy a fjYIT-re még nem hívtuk meg eddig. Persze azonmód meghívtuk a jövő évire, s ő megígér­te: hacsak teheti, eljön. Ez volt, mondom, a legmélyebb élményem, de a táborozás egészé­ben is nagyon tetszett. Talán csak egy dolgot kifogásolnék: az ország minden sarkából ösz­­szesereglett fiatalok közt nem láttam a jövő pedagógusait, a nyitrai főiskolásokat. A helybeliek Mészáros Sándor, a keszegfalui Csemadok­­elnök így nyilatkozik: — Megtisztelő volt számunkra, hogy a cseh­szlovákiai magyar fiatalok találkozójukat fa­lunk határában rendezték meg. Azon voltunk — a Csemadok, a HNB, a szövetkezet —, hogy a fiatalok jól érezzék magukat nálunk. A tábo­­rozók jól viselték magukat, s azt hiszem, meg is voltak itt elégedve. Egyvalamit azonban na­gyon sajnálok: mi, akik ismerjük a Vágduna romantikáját, tudjuk, milyen szép itt, ha jó idő van; a táborozóknak az időjárás nem ked­vezett, csak az első és az utolsó napokon. A falubeliek meglepődtek, hogy pont itt sereg­lettek össze az egész ország fiataljai, s íőleg az lepte meg őket, hogy a táborozók mind magyarul beszéltek. (Csak két lengyel ven­dégünk nem tudott magyarul.) Én a HNB el­nökén, Bohus Jánoson kívül külön kiemelném Horián Lacit, a HNB traktorosát, aki szabad­idejét föláldozva szállította a táborozóknak az ivóvizet és a tábortűzhöz szükséges fát. Varga Tibi július elsejétől már nem számít keszegfalusinak: a község Vágdunán túli része külön szakadt, önállósult, most Vágfüzesd a neve. Hozzá tartozik Kingyes-puszta, Feszty Árpád egykori birtoka is. Varga Tibi Kingye­­sen lakik és a komáromi gimnázium diákja. A vágfüzesdiek ez év áprilisában megalapítot­ták a Feszty Árpád Ifjúsági Klubot, s Tibi is a klub alapítói közé tartozik. — Rám a legnagyobb hatást a táborozók közt kialakult baráti légkör tette — mondja Varga Tibi. — Mindenki iparkodott, senkit sem kellett nógatni, a fiatalok önként jelent­keztek munkára, s a táborban megrendezett viták is sokkal élénkebbek voltak, mint azok, amelyeknek különböző hivatalos rendezvénye­ken eddig tanúi lehettünk. Tetszett, hogy a táborban mindennap volt valami program. Saj­nos, a meghívottak közül többen nem jöttek el. A csehszlovákiai helyzetről rendezett vitán például csak Dobos László jelent meg. Féja Gézát is hiába vártuk. A pedagógus-vitán hiány­zott Mózsi Ferenc és Bertók Imre. De vitatkoz­ni így is vitatkoztunk eleget: az iskolaügyünk­ről és az ifjúsági szervezetünkről például két­­két napig tartott a vita. Elbeszélgettünk ezen­kívül a csehszlovákiai magyar irodalom kér­déseiről (Tőzsér Árpáddal, aki az egész Nf/IT folyamán itt tartózkodott), valamint képzőmű­vészeti problémákról (Szabó Gyulával). S per­sze a régi sarlósokkal az első csehszlovákiai ifjúsági mozgalmairól. Szalatnai Rezsőn és Győry Dezsőn kívül néhány hazai volt sarlós is résztvett ezen a vitán. Ha rajtam múlik, rendeztem volna egy kirándulást Kingyesre is; itt van egy kőhajításnyira, s Feszty Árpád emléke megérdemelné, hogy többet foglalkoz­zunk vele. Meghívhattuk volna magunk közé Feszty Árpád ógyallán élő rokonát, Feszty Pista bácsit, ő beszélt volna nekünk a nagy mű­vészről, s bemutatta volna alkotásait. Mert amint vettem észre, rajtunk, kiagyesieken kí­vül ma már alig ismeri valaki Feszty Árpád nevét. Viszontlátásra Az idei N|YIT tehát véget ért. ősszel, télen, tavasszal az egyes klubok külön egyéni életü­ket élik majd, de egy év múlva ismét találkoz­nak az ország minden csücskének fiataljai. Hogy hol rendezik meg az 1969-es N|YlT-et, egyelőre még nem tudják. Több javaslat hang­zott el erre vonatkozóan. Lehet, hogy a Zo­­boralján, lehet, hogy valahol jászó mellett, lehet, hogy a Garam menti Kéménden talál­kozunk újoól táborukkal. Jövőre alighanem még töaben lesznek, mint az idén. Pedig az idei NYIT is népes volt: összesen mintegy kétszáz fiatalt mozgatott meg. Nem beszélve azokról, akiknek példát mutatott a társulásra, tömö­rülésre. Mert a r|YIT a táboron kívül is érez-, tette hatását. Keszegfalun a táborozás alatt alakult meg a Vágduna Ifjúsági Klub. Hja, a lelkesedés ragadós! Kétszáz fiatal szív lelke­sedése nem elhanyagolható erő immár. MIKÖÍS I. RÖBERT Fényképek: VARGA LAJOS

Next

/
Thumbnails
Contents