A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-08-04 / 31. szám
Utána ml Is helyet foglaltunk a saját, Prága—Isztambul—Damaszkusz—Bagdad vonalon közlekedő gépünkben, hogy ez a modern repülőszőnyeg vigyen bennünket a nap Járásával szemben, kelet felé. Kllencszáz kilométeres sebesség mellett nem hosszú az út Isztambulig, de még ezt Is rövidebbő és kellemessé óhajtják tenni. Rövidesen uzsonnát tálaltak, amelyet érdemes néhány szóval leírni. Az Ízlésesen megterített asztalkán blszkvittésztából sütött kosárkában ráksaláta kínálta magát, sonkaszeletekbe csavart, rafflnált összeállítású húspástétom miniatűr csomagolású Ízesítőkkel, celofánborltásban néhány finom keksz, feketekávé és külön a repülőtársaság számára készült csokoládétallér. A stewardessek állandó gondoskodása, a frlssltőszerekkel átitatott papírkendő használata sem mentett meg azonban néhány utast a légibetegségtől. Utunk Budapest—Belgrád—Szófia felett vezetett s> a bulgár föld felett szállva érdekes Jelenséget tapasztaltunk. Nem feltűnően, de mégis szokatlan gyorsasággal alkonyodon. Kllencszáz kilométeres sebességgel mentünk elébe az éjszakának és a török partoknál már két órával előbbre járt az Idő, mint Közép-Európában. Amint lefelé ereszkedtünk, az alkonyt fényben, a Fekete- és Márvány-tenger ködös kéksége egyre közelebb került hozzánk. Az apró mozgó fehér pontok lassan hajók, vitorlások képében öltöttek testet, majd kirajzolódtak a tenger hullámai is, aztán átsuhanva az Aranyszarv felett, kisvártatva kikötöttünk az isztambuli röptéren. Innét már török géppel kellett Izmirbe Jutnunk. Az- első benyomások A tudnivalókban — amelyet még jóval utazásunk előtt kézhez kaptunk — többek között az is szerepelt, hogy az idő fogalma Törökországban kissé eltér a mi felfogásunktól és ezért, ha nem tapasztalunk minden esetben kellő pontosságot és gyorsaságot, ne írjuk ezt török barátaink rováséra. Hogy ez a megjegyzés mennyire helyénvaló volt, már az első órákban tapasztalhattuk. Gépünk nem érkezett menetrendszerű pontossággal. Múltak a félórák s lelki szemeimmel már láttam, amint a váróterem ülő és fekvő alkalmatosságain öszszegyűrten heverve virrad ránk a hajnal. A várakozást azonban megrövidítette egy körülmény, főként a nők számára. Törökországban Turisták. a röptér várócsarnokéban is találhatók apró üzletek, úgy mint nálunk a pályaudvarok várótermeiben, azzal a különbséggel, hogy itt újságokon, dohányárún és büfén kívül a legváltozatosabb emléktárgyakat kínáló üzlet is van, de a nőnemű utasok legfőbb gyönyörűségüket az ékszerboltokban lelték, amelyeknek lenyűgöző látványával nem lehetett betelni. Leírhatatlan az a fantázia-gazdagság, ami a drága, ékkövekkel díszített csecsebecséket Jellemzi. Sokáig ácsorogtunk a kirakatok előtt, teljesen megfeledkezve a késlekedő repülőgépről. Áhltatos csodálatunkat csupán egy valami zavarta: az eladó szokatlanul nagy készsége és figyelme. Még meg sem álltunk, hogy szemlét tartsunk a drágaságok felett, talán csak lépteink lassulta Jelezte szándékunkat, az eladók máris felbukkantak az üvegnuitok mögül és fuvolázva érdeklődtek ml legyen, az ami megnyerte tetszésünket. Kéretlenül elénkrakták legválogatottabb darabjaikat, s ml, akiknek nem állt módunkban a vásárlás, zavartan hárít, eattuk el magunktól a figyelmet, a szinte kényszerítő kedvese*eet. Azt hiszem, nem egy gondolt közülünk arra, hoev otthon kedvünkre szemlélgethetjük, mustrálhatjuk a kirakatokat, nem zavar senki, ami rend'én Is van. Az már kevésbé, hogy az üzletbe lépve sem Igen érdeklődnek óhajaink felől, s néha csak hosszabb várakozás vagy többszöri sürgetés után kérdik meg, hogy mit is keresünk ott tulajdonképpen. Hiába, ez már Így van, az ember külföldön akaratlanul is állandóan összehasonlít. A fehér mezőben vörös félholddal és vörös csillaggal, a török felségjelekkel ellátott repülőgép váore mégis megérkezett. Megkönnyebbülve ragadtuk meg kézipoggyászunkat és igyekeztünk a feljárat felé. Mikor már elfoglaltam a helyemet, akkor tudatosítottam csak, hogy a török vámvizsgálat, akárcsak Prágában a hazai, merő formalitás volt, Igazából át sem estünk rajta. Ez bizonyára nem szabály, de talán a csoportosan utazó turisták iránt a vámo sok több bizalommal vannak. Említenem sem kell, hogy közben egészen besötétedett, s mikor gépünk felemeikedett a roezasba az utasok száláról az elragadtatás kiáltásai röppentek el amint lenéztek az alattuk elterülő kivilágított Isztambulra. Monumentális kivitelben hasonló látványt nvújtott, mint az ékszerboltok kirakatai. Az éjszaka fekete bársonyán hanyagul elszórt ezerfajta színárnyalatban szikrázó drágakő volt a város. A csodálat hangjai a pilóta füléig Is eljuthattak, mert — s részben talán kárpótlásul a késésért — két-három kört Irt le velünk menetrenden kívül a város felett, hogy kedvünkre klgyönyörködhessük magunkat. Ekkor kaptam a török mentalitásból már az első néhány órában egy kis ízelítőt. Isztambul-Izmlr nagyjából olyan táv lehet, mint Prága—Pozsony. Ezen a vonalon Ismerkedtem meg a török konyhával. Felszolgálták a vacsorát, ami nagyon Jól elkészített bárányhúsból állott, hasonlatos volt a ml pörköltünkhöz. Később is Jól bírtam a sok zöldséget és gyümölcsöt kedvelő török konyhát, amely a sertéshúst nem ismeri, csupán a marhát, csirkét (kacsával, libával, pulykával nem találkoztam sem az étlapon, sem a falusi udvarokban) halat, rákot, bír kát, kecskét — és egyesek kaján megjegyzése szerint, a szamarat. Izmirben leszállva mér várt az egyik ottani utazólroda, a Dokto roglu autóbusza, Ibrahimmal a töIzmlr gyönyörű luxusszállója, a hotel Efes, az előtérben Kemal Atatürk lovasszobrával. rök, és Jaioslav Oplt úrral, csehszlovák vezetőnkkel és tolmácsunkkal. Izmir külvárosa, amely egyben gyárnegyed, kellemetlen bűzzel fogadott. Azt hittük, vágóhidak mellett visz utunk, de felvilágosítottak, hogy a kiállhatatlan szagot az ezen a részen még lecsapolatlan állóvizek párolgása terjeszti. Beljebb haladva a városba teljesen megszűnt a bűz.. Az éjszaka is forgalmas utcáknak nem szentelhettünk sok. figyelmet, a hosszú út ha rövid idő alatt Is tettük meg, mégis fárasztónak bizonyult. Futólag vetettünk egy-egy pillantást az öbölre, a hegyen emelkedő aranyos fényben úszó citadellára és mellette az új mecset zöld kivilágításban ragyogó épületére. Átrobogva a városon fel a hegyoldal hajtűkanyaros szerpentinjein kiértünk a szálláshelyünkre, Gümüldürbe vezető országúira. Elhagytunk néhány alvó falut, melyekből csak a lokantlk, azaz vendéglők oszlopos kivilágított tornácait láttuk az elhagyatott asztalokkal, székekkel. Ezeket a nyitott, veranda-féle helyiségeket reggeltől késő estig megtöltik az üldögélő, beszélgető, margllét szívó, teájzó, kávézó férfiak. Nőt ezeken a helyeken nem látni. Megérkezés Izmir és Gümüldűr között a távolság mintegy 45 km. A tengerparton fürdőhelyek, hotelek, camplngek fekszenek. Nyugat-Anatólla, az Egei tenger partvidéke. Törökország egyik legszebb ős legkultúráltabb tája. Megtudtuk, hogy közvetlen szomszédunk az Izmirben székelő NATO főparancsnokság egyik üdülője. Mikor feltűnt a szögesdróttal körülkerített fehér házcsoport, tudtuk, közel járunk már utunk céljához. Letérve a tenger irányában egy lejtős mellékútra, végre megláttuk a kivilágított nyaralótelepet. Autóbuszunk egyenesen a központi épület, az ún. Kaszinó bejárata elé kanyarodott. Itt helyezték el a recepciót, itt találtuk az éttermet, a bárt, a szalont, a Játéktermet, a nagy színes ponyvákkal fedett tenger fölé hajló árnyas teraszt ó: természetesen, itt kaptak helyet az irodák is. Kiosztották szobakulcsainkat, az étteremben felszolgáltak gyorsan egy hideg pót-vacsorát és végre semmi sem állt útjában a már any nyira vágyott pihenésnek. A D blokkban kaptam szobát a földszinten. A Kaszinó körüli parkban hét földszintes, vagy egyemeletes épület alkotta a tulajdonképpeni szálloda-részt, itt voltak a vendégek szobái. Mikor behozták koffereimet a megfelelő baksis ellenében és becsukhattam magam mögött az ajtót, a megérkezettség, a megállapodás, megnyugtató, kellemes érzésével vettem szemügyre szobámat. Tengerre néző oldalán üvegfal volt és ajtó vezetett a tágas balkonra. Félrehúztam a függönyt és kiléptem a klsázsiai éjszaka enyhe, fűszeres levegőjébe. Ügy véltem, hogy teljes körülöttem a csönd és a nyugalom, csak mikor ágyban feküdtem már, fedeztem fel az éjszaka neszeit, a parthoz ütődő hullámok csobbanását, a tücskök monoton cirpelését és mikor a kakukkfű beáramló illata megcsapta orromat, akár azt is képzelhettem, hogy valahol a Garam partján vagyok. A rám váró nappali valóság meglepetései feletti boldog izgalom hulláma öntött el, azután lassan elnyomott az álom. Az út véget ért. (Folytatjuk.) Az izmlri Konak-tér csodálatosan szép óratornyának egy részlete.
