A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-02-25 / 8. szám
MARABU - gyávaságból lett kém Idő: 1919 szeptembere. Prónay Pál, a hírhedt különítményes vezér leteszi az öléből a benne kuporgó nőt. — Nagysádkám, mindjárt a tiéd leszek — mondja neki. — De első a haza! A „nagysád“ engedelmesen feláll, szelíden tűri, hogy Prónay megpaskolja a hátsó felét, s hogy néhány percet se vesztegessen tétlenül, beül valaki másnak az ölébe. Hogy ki az illető? Nem tudja a nevét, de nem is fontos, csak az, hogy fehér darutól! van a sapkáján és bőségesen akad pénz a zsebében. A fehér tisztek nem éppen fehér lányokkal orgiáznak Siófokon. Pihenik a „rendcsinálás“ fáradalmait — már sok száz kommunistát kínoztak meg, gyilkoltak halomra, s a munkát még folytatni kell. Lehet az ilyesmit józanul csinálni? Lemondhatnak a haza szolgálata közben az éjszaka örömeiről? Azt már nemi Első a haza, az természetes, de az ital és nő nem utolsó. Érthető hát, hogy Prónay, miután letette az öléből a nőcskét és Görgeyhoz lép, meglehetősen ingerült. — Na mi van, öregem? Mi az isten van már megint? Ügy tudom, az öreg alszik, de most különben is le van ...val Az „öregről“, vagyis nagybányai Horthy Miklós ellentengernagyról, a siófoki fővezérről — azért van most itt a székhelye, mert az ország legnagyobb részét megszálló román királyi csapatok még nem kegyeskedtek hozzájárulni ahhoz, hogy a fővárosban üthesse fel a sátor fáj4í - Prónayn kívül senki nem merészelne így beszélni. Dohát neki szabad — az ö különítménye jelenti a .nemzeti hadsereg“ fő erejét. Ha ő akarná, talán még fővezér is lehetne, dehát Pali bátyánknak nincsenek ilyen ambíciói. Ö azt vallja, hogy nem ért a politikához, az különben sem magyar úrnak való. Ö megteszi a magáét, a többit csinálják mások. Persze, az ő szája íze szerint, mert ha nem, pórul járhatnak. Akad még fegyver, golyó az ő számukra is, s ha sajnálnák a lövedéket, akkor a puska tus és böllérbicska is megteszi. Hiszen ezekkel a szerszámokkal is eltettek már néhány embert láb alól, akik útjukban álltak. Görgey József százados, a fővezér szárny segédje, aki az imént intett Prónaynak, hogy beszélni akar vele. meglehetősen zavart. Talán mégsem kellett volna most háborgatni Prónayt. Alkalmasabb pillanatra is várhatott volna. Most azonban már kénytelen volt belevágni mondókájába. — Palikám, édes öregem, hallottam, hogy az öregnek mi a kívánsága. Hogy gondolod azt a karlsteini akciót? ■— Még nem gondolkodtam rajta. De meglesz. Nem sokáig fognak élni azok a kommunisták! Kun Béla és más, Ausztriába emigrált és ott Karlsteín várába internált kommunista vezetők elrablásáról vagy meggyilkolásáról volt szó, amelyre Horthy kiadta már a parancsot. — Kérlek Palikám, én tudok egy használható embert! — mondta Görgey. — Csuvarának hívják! — Mindegy, hogy mi a neve. Különben, nem olyan sürgős a dolog. Majd magamhoz rendelem, ha szükségem lesz rá. — De Csuvarának sürgős! — folytatta zavartan Görgey. — Fél, hogy az embereid ... — Nem értem világosan — szólt rövid szünet után Prónay. Görgey szinte dadogott: — Hát kérlek, Palikám, kínos számomra a dolog ... Ne vedd úgy, hogy egy vörös mellett emelek szót... Dehát ez alapjában véve egy rendes ember ... Ismerem még orosz fogságból '.. Együtt voltunk ... Igaz, belépett a vörös hadseregbe, aztán hazajött, itthon is bolsi volt, de megbánta ... És szeretne segíteni.., Prónay egy rövid, vízszintes mozdulatot tett a kezével. Ez a nemzeti hadsereg jeltárában azt jelentette, hogy „gajdesz“, vagyis az illetőt előbb-utóbb el kell tenni láb alól. Görgey tekintete elborult. Tudja isten, hogy miért, de a szárnysegéd, aki segédkezet nyújtott száz és száz ember meggyilkolásához, valahogyan sajnálta ezt a Csuvarát, akit személyesen már régebbről ismert. — Gondold meg, Palikám — mondta. — Ennek az embernek nagy hasznát vehetitek. Még Oroszországból jól ismeri Kun Bélát. És Kun azt tudja róla, hogy bolsevik ... Na már most... Prónay közbevágott. — Ne folytasd. Így már másképp áll a dolog... Holnap tíz órakor, azaz nem akkor még alszom, de mondjuk tizenkettőkor a siófoki parkban sétálok ... Lépjen oda hozzám és jelentkezzék nálam. Értetted? A különítményesek parancsnoka már ment volna vissza a könnyűyérű hölgyecskéhez, de Görgey még tartóztatta. — És ha addig valami történik vele? Ha valaraelyik embered, aki szintén ismeri és tudja a múltját, felismeri, akkor... Prónay elővett egy névjegyet, néhány hevenyészett sort írt rá, s átnyújtotta Görgeynek. — Ezt add oda annak a Csavarunak, vagy hogy is hívják ... És holnap tizenkettőkor várom .... Másnap tizenkettőkor egy hosszú, himlőhelyes, májfoltos, forradásokkal tarkított arcú, vékony alak lépett oda a siófoki parkban sétáló Prónay Pálhoz: — Alázatos tisztelettel, méltóságos úr ... Én lennék az a Csuvara, aki... Prónay rárivallt. Észrevette, hogy Csuvara, aki fejét hosszú, vékony nyakán kissé féloldalt, félrehajtva viselte, olyan, mint egy alvó gém. — Te olyan vagyt mint egy marabu. Mától kezdve Marabunak hívnak. Megértetted? — Parancsára, méltóságos uram. Ahogy kegyeskedik méltóztatni, méltóságos uram ... — Na gyere, üljünk le arra a padra — mutatott a véreb a siófoki fürdőpark egy eldugott padjára. — Lássuk csak, milyen ember is vagy! Csuvara, azaz most már Marabu, idegesen magyarázta, hogy az orosz hadifogságban megismertették őt Marx és Lenin eszméjével, aztán beállt az ottani vörös hadseregbe, s amikor hazajött, Magyarországon is részt vállalt a kommünben. — De tessék elhinni — rebegte szánalma san, bánatos arccal — most már tudom, hogy megtévésztettek. A Marx-féie tanok nem érnek semmit. Negyvenéves vagyok, nem sok van már nekem hátra az életemből, a hátralevő éveimet mint igaz keresztény magyar a hazámnak akarom szentelni. Kész vagyok bármilyen megbízást vállalni, amivel méltóságod megbízni kegyeskedik ... Prónay idegesen szakította félbe a szóáradatot: — Lárifári... Nekem aztán teljesen mindegy, fiam, hogy mik a te ideáljaid. Marx-e, Leoin-e, az nekem smafu. Én eredményt akarok látni. Ha van siker, lesz pénz. Ha a munkád nem ér semmit, vagy bennünket elárulnál és kijátszanál a kommunistáknak, akkor az életeddel lakolsz. Tudod, ml a gajdesz? Marabu rémülten bólogatott. Aztán úgy vélte, hogy már a nyeregben van, hozzá méltó partnerrel találkozott, felesleges továbbra is anynyira rémüldöznie. Így aztán nevetésre húzta csúnya, nagy száját, amelyből — ezt Prónay jellemzi így; naplójában — „széles nagy fogai állottak ki, mint a zongorabillentyűk“. — Hát már kapitány úr is tudja ennek a zsidó szónak a jelentését? — kérdezte Marabu. Ezek után még egyszer ünnepélyesen megfogadta, hogy teljes odaadással fog a vörösök ellen dolgozni. Prónay megparancsolta neki, hogy tíz nap múlva legyen Szombathelyen, és a Sabaria Szállóban, ahol ottani főhadiszállása lesz, jelentkezzék nála. Csuvara pontosan teljesítette a parancsot. — Ausztriába utazol — mondta neki Prónay. — Ott megismerkedsz az ott élő emigráns kommunistákkal, és megpróbálsz a bizalmukba férkőzni. Aztán majd meglátjuk, hogy mit teszünk. Ha pedig árulónkká válnál ... Prónay kinyitotta a szoba ajtaját és kikiáltott a folyosóra: — Balassa! Egy civilruhás tiszt, Balassa István főhadnagy lépett a szobába. — Alázatosan jelentkezem! Prónay Csuvara felé bökött az ujjávai. — Pista, ez Marabu. Elkíséred Bécsbe. Ha bármi baj lenne vele, ahogy megbeszéltük... Csuvara hétrét görnyedt, úgy fogadkozott: — Dehogy lesz baj velem, méltóságos uram! Majd nagyon meg tetszik velem elégedni. így utazott Csuvara Balassa István társaságában Bécsbe. A provokátornak az volt a feladata, hogy beférkőzzék a bécsi magyar emigrációba. Hevesi Gyula akadémikus, aki a Tanácsköztársaság idején népbiztos volt, s 1919- ben maga is Bécsben élt emigránsként, emlékirataiban így ír: „Még kevésbé volt tapasztalatunk az emigráció körülményeit illetően. Forradalmi mozgalmunkat a világháború, valamint később a kommunista párt illegalitása idején, tökéletes, mondhatnám ideális erkölcsi tisztaság jellemezte. Csoportjaink olyan emberekből verődtek össze, akik önzetlenül, a szenvedő nép és az egész emberiség legszentebb céljaiért minden áldozatra készen, vállalták a mozgalom, az illegális kockázatot. Ez az eszmei közösség szoros személyi, baráti kapcsolatok alapja is volt. Különösen jól ismertük egymást, gyenge és erős oldalainkról egyaránt. Ezért egész mozgalmunk Idején egyetlen áruló sem akadt sorainkban. Egyetlen spicli vagy provokátor sem tehette be lábát a mi körünkbe. Ez a magyarázata annak, hogy az emigrációnak ebben az első szakaszában ugyancsak szinte naiv bizalommal fogadtunk mindenkit, akit valamennyire is ismertünk élőbbről, és aki hajlandó volt együtt dolgozni velünk a mozgalomban. Nem számoltunk eléggé azzal, hogy a Tanácsköztársasággal hatalomra került botunkba — már amennyire az egyesült párt ezt a nevet megérdemelte — az opportunisták, karrieristák, szélhámosok és különféle polgári elemek nagy tömege is betódult, és nem egyhamar jöttünk rá, hogy a spiclik és- provokátorok egész serege nyüzsög körülöttünk, olyan emberek, akiket az ellenforradalmi kormány és rendőrség túlnyomórészt a Tanácsköztársaság szemétjéből bérelt ellenünk.“ Prónay Pál naplójából is megtudjuk, hogy a felbérelt ügynökökön kívül a kémszolgálattal megbízott különítményes tisztek egész csoportja járt Ausztriában: „A szombathelyi központi irodának a Sabaria Szállodának egy kibérelt szobáját rendeztem be. Innét irányítottam a különböző megfigyeléseket, valamint ide érkeztek a jelentések Becsből és a többi határállomásokról. Rantzenberger Győző százados vezetése alatt több tisztet, úm. báró Rohr István, Kari Rezsőt, Sturm Jánost, Dietrich Waltert, Prossl Ernőt, . akik születésükre nézve is osztrákok voltak, azonban Szeged óta szolgáltak nálam, álnéven és áligazolványokkal Bécsbe küldtem, hogy ott a már előre ment Balassával és Csuvarával együttműködve, különböző módon szintén bekapcsolódjanak a bécsi kommunisták és emigránsok megfigyelésébe. Ezen tisztek Wien különböző helyein külvárosi szállodákba vagy rokonknál szállásolták el magukat. A különítmény pénztárából, illetve a lefoglalt szovjet pénzekből vettem téli polgári ruhákat, bőrbekecseket részükre, azonkívül elláttam mindegyiket a szükséges pénzekkel is. Szigorú parancsba kiadtam: minden feltűnést kerülve kezdjék meg munkájukat Kun Béla és társaik ellen irányuló kémszolgálatban. Az eredményről engemet meghatározott helyen is időben Rantzenberger fog tájékoztatni és jelentést tenni“. Csakhamar megérkeztek az első jelentések Prónayhoz Bécsből. Balassa megelégedéssel állapította meg, hogy Csuvara használható ember, akiről nem is sejtik, hogy a fehérek szolgálatában áll. (Folytatjuk)
