A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1968-01-21 / 3. szám

— Már nem is emlékszem. Tudja, az asszonyok meg szoktak (ázni, kerülgeti a kérdést zavartan.

De útközben azt beszélték az emberek, hogy féltékenységében beugrott a Nyltra folyóba. Ott hűlt meg. Hogy igaz-e, nem tudom. A testvérek sem tudnak (előle, ö sem mondta. Mert a borbélyok csak akkor válaszolnak kényes kérdésekre, ha a vendég kérdéz. Én nem kérdeztem, láttam, hogy túl érzékeny pont ez az életében. így maradt titok számomra is Makkal Ilona élete.

— Nem volt rossz asszony, szerénykedik ismerősöm. Megszülte a kislányt, Katicát s torokgyulladással a Szent János kórházba szállították Pestre. Az újszülött megbetegedett. Én ápolgattam Itthoni, ahogy tudtam. Olyan volt, mint egy •festett angyal. Fekete haja, piros orcécskája. Amikor a gyerekágy mellé ültem, valami elszorltotta a szivem, arra gondoltam, szegény anyja nem láthatja a gyermekét. Az anyős járt beteglátogatóba Pestre. Tudja, hogy van az a szakmában, én nem mehettem.

— 1945 januárjában küldtem az anyóssal egy kis cukorkát, meg tojáslikőrt neki a kórházba. S ő válaszul ezt Írta: ,,Ogy érzem, többet már nem kell küldened“. Bizony már nem Is kellett. Az egyik napon ebéd után jönnek utánam a szomszédok, hogy rosszul van a kislány. Elindulok, hogy megnézzem, s az ajtóban a postás kezembe nyom egy sürgönyt. Értesítés volt, hogy a feleségem az éjszaka meghalt. Fájdalomtői megdermedve érek haza s mintha nem lett volna elég a feleségem halálára, a lányomat, Katicát Is halva találom.

— így volt, ez kérem, sóhajt fel szomorúan és megtörll verejtékező homlokát zsebkendőjében.

— S aztán? Mihez kezdett?

— Ismét megnősültem, ml mást tehettem? Az első feleségem után maradt egy fiúgyerek. Valakinek ápolnia kellett. Meg még abban az Időben fiatal Is voltam, kellett az asszony. De az anyóssal még ma Is jóban vagyok. Igaz, nem Igen Jár látogatni, talán mert olyan magamnak való lettem az utóbbi Időben. Örülök, ha nem látom az embereket. Van belőlük nappal épp elég. Megszoktam a magányt és a műhelyt.

Így beszél ez az őszinte kis ember. Barátai nincsenek. Kocsiméba sem jár, hogy Ital mellett keresse a barátságot. Mert ott aztán öszszebarátkoznak az emberek. Borban a barátsági De ő nem Iszik. Így pártfogója sincs, de rosszakarója sem. Elvégzi a munkáját és megy haza a családhoz. Csak éjszaka szokott töprengeni az életén. Mert sok mindent hall az emberektől a műhelyben. Próbálja az Igazságot keresni, de nehéz ám ezt megtalálni. A kocsmabarátok hamarább megtalálják. Jól van ez Így Is, ahogy van, csak békesség legyen az emberek között. Főleg a munkaihelyen. Egyéb vágya nem Igen van. Nem Is lehet Igen nagy vágya egy kereset mellett, De van ruhája, szép lakása, Elégedett. Kereset? Az meg majd csak lesz, mert nyírni, borotválni mindig kell az embereket.

Tankönyv, régi fegyver, Nagymamitól cvlkker.

Külföldi fehérnemű, képkeret, Óriási a kereslet.

Művészi faragványok,

Kikiáltó lányok.

Húsdarálóból gyertyatartó, jó hegedűhöz rossz vonó. Ócska cipő, ruha,

Rengeteg figura.

Megkezdődött a bolhavásári

— Jól esik a szabadság, ha van orvosi Igazolási Ktárusításl Csak egy koronái Shakespeare írógépe kétszázért, ortgtnál a Szlovák Nemzeti Galériából három koronáért!

Százak fordulnak meg szombatonként a bratislaval Főiskolások Klubjában. Egyszerű diákok, de néha idős emberek Is. Mindenki, akt vásárol vagy elad, aki érdekes, eredeti szórakozást keres, aki ötletesen akar ajándékozni. Mit mondanak ók?

Monika, 18 éves: A bratislaval Iparművészeti Középiskola diákja vagyok. Harmadszor veszek részt a vásáron. Egy korsót vettem tíz koronáért. Szellemes, diák-ízű, tréfás valami. Nem a pénz játssza a főszerepet.

Lajos, 17 éves iparitanuló: Most járok Itt negyedízben. Eladni lehet bárhol. Ez más. Én lemezekért járok ide és alaposan kikiabálom magam.

Kollár Péter 21 éves matematika-fizika szakos hallgató: Már háromszor vásároltam. Ez az egyetlen Jó lehetőség bemutatkozni a többieknek, szellemesen szórakozni és ötleteket kölcsönözni. Ez az üzlet rugalmasabb mint a szakembereinké.

Igor — végzős közgazdász: A fiataloknak van üzleti érzékük...

Liselotte Ewald, főiskolás: Hamburgban, Münchenben és Párizsiban már tradíciójuk van a bolhapiacoknak. Nem látok az ottaniak és a bratislaval között alapvető különbséget. A fiatalok mindenütt mozogni akarnak. ÜJat és érdekeset keresnek.

Varga Miklós — egyetemista: Szenzációs dolog. Sok Itt az ember. Intim-zajos hely. Rolling Stones-t veszek.

Zsuzsi, 22 éves. Technikumi érettségije van. Szőke, kissé kihívó. — Tetszik. Kedvemre fújhatom a füstöt, de a vásár még nem az igazi.

— Mi hiányzik még?

— Még több ember, több áru, ami között válogatni, kotorászni lehet, licitálás, biztosabb, otthonosabb mozgás.

— Árulsz?

— Ühüm ... Eladom a nagyapa pipáját — szörnyű büdös —, az ómamám gyertyatartóját, újságokat, apu ronda sámliját.

Opál Laci ötödéves e'uktrotechnlkus — Mladó garda kollégium. Érdekes és nagyon szép gyökórszobrokat árul Ajándéknak, vagy lakásdlszként mindenkinek örömet szerezne. Közvetve ugyan, de képviselteti magát a glccshullám is. Egy főiskolás házaspár porcelán állatkertjét klnálgatja. Fiatal házasok. Pénzre van szükségük, hasznos dolgokra és csak igazán szépet, nekik is tetszőt akarnak Jövendő lakásukba. Megveszi valaki? Biztosan, hisz van akinek örömet szerez az, ami másnak talán bosszúságot. Baráti társaságomban Is van egy vándorszobor. Kutyapár. Igazi Jó, maszszlv darab. Alaposan becsomagolja' minden végzős barátunk — avatáséra, egy-egy évre megkapja. Mulatságos tradíció. Ha akad másutt is követője, ezek az aránylag drága „szobadíszek“ kedves funkciót kapnak.

Paulus Igor másodéves főiskolai hallgató, klubvezetőségi tag. — A klubnak Jó anyagi forrós. A bevétel állandóan nő. Mindenki szívesen jár ide. Nekem szörnyen tetszik.

Igen, nekem is szörnyen tetszik, Kissé üzlet, biznisz, kissé klub, otthon, bár nem áraszt csendet, nyugalmat. Emberek adnak, vesznek. Hajtja őket a cserebere öröme. Kisebb-nagyobb létszámú hátvédekkel fölvértezve, akik hangosan „drukkolnak“, alkuszik mindkét fél. Egy-két koronás, sőt néha öt-tíz filléres engedményért. Ha nincs több pénze a vevőnek, olesóbbban is megkapja. Ha csak a „ki hogy tud“ — kitűnni 111. feltűnni jelszó alapján folyik az alku, akkor itt a helye a komikus tehetséggel megáldott fiataloknak is.

őszinte megnyugvással lehet kijelentenem, hogy a kortól függetlenül Itt csak fiatal emberek vannak. Ez egyike annak a nem sok helynek, ahol a jól Ismert két korosztályban néha antagonisztlkusnak tűnő ellentét nem okoz problémát, ahol mindenki jókedvű, felszabadult, ahol veszekedés nincs, de alku az van!

A fiatalok már nem egyszer mutatták meg, hogy hol szorít a cipő. — IA szolgáltatásokkal baj van? — Sebaj, amit nem tudnak vagy nem akarnak a „nagyok“, megcsináljuk mi.

Egyszer csak fogták magukat az „ezek a fiatalok“ és megalapították a Diákok Szolgáltató Szövetkezetét, az ESO-t (Expresné sluíby obyvatelstvu). űróluk még sokat fogunk hallani. Egyenlőre annyit, hogy már most háztartási és elektromos gépeket javítanak, fényképész szolgálatuk van, korrepetálnak, gyermekre ügyelnek, Idegen nyelvekről- és nyelvekre fordítanak, tolmácsolnak. Rugalmasan, becsületesen és főleg gyorsan dolgoznak. Részt vesznek a lakosság és az üzemek szolgáltatást szükségleteinek kielégítésében, és ők is pénzkeresőkké válnak, tapasztalatokat, rutint szereznek.

NEMÉNYI ZSUZSA Prandl Sándor felvételei