A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-06-30 / 26. szám
(FOLYTATÁS A ». OLDALRÓL} tését, fetétlenül szükséges, hogy évente 3-4 magyor tonításnyelvű osztályt nyissunk oz 1. évfolyamban (Érsekújvárott, illetve Rozsnyón). Az 1965/66-os tanévben 2 közgazdasági technikumban szakközépiskolában) Nagysurányban és Rimaszombatban nyílt évenként egy-egy magyar osztály. Ebben a tanévben viszont a rimaszombati Közgazdasági Technikumban, a járási párt és állami szervek kérésére, nem egy, hanem 2 első évfolyamú osztály nyílt meg (magyar tanítási nyelvvel). Ugyanakkor Ésrekújvárban megkezdte működését egy újabb közgazdasági technikum, amely a szolgáltatási üzemek számáfa képez ki közgazdasági szakembereket. Mivel a dél-szlovákiai üzemeknél, vállalatoknál, állami gazdaságoknál, szövetkezeteknél, illetve az államigazgatás járási és helyi szerveiben nem dolgoznak megfelelő arányban, megfelelő képesítéssel rendelkező magyar nemzetiségű akalmazottak, szükségesnek tartjuk a közgazdasági középiskolák tanulói létszámának további bővítését. Elengedhetetlenül szükséges lenne, a nagysurányi Közgazdasági Technikum magyar tagozatát visszahelyezni Érsekújvárba. Ennek az iskolának áthelyezése Érsekújvárból Nagysurányba egyéni érdekek alapján történt, Mivel a járási székhely Érsekújvár, itt vannak a járási hivatalok is, ezért semmi sem indokolja, hogy ez az iskola, de még kevésbé, hogy magyar tagozata Nagysurányban működjék. Ezért a szülök, a tanulók, a tanárok, de nem utolsó sorban a csehszlovákiai magyarság érdekeit figyelembe véve a nagysurányi Közgazdasági Technikum magyar tagozatát még ez évben vissza kell telepíteni Érsekújvárba, s összevonni az ott újonnan megnyílt magyar tanításinyelvű szolgáltatási irányú közgazdasági technikummal. Érsekújvárott létre kell hozni egy önálló magyar tanításinyelvű közgazdasági technikumot (általános, valamint szolgáltatási irányzattal). így már 1968 szeptemberétő biztosítani lehetne, hogy az érsekújvári Közgazdasági Technikumban 3, a rimaszombatiban pedig 2 osztályt nyissanak az első évfolyamban. A vegyipar fejlődése s általában a vegyészetiéi szemben támasztott társadalmi igények megkövetelik, hogy megfelelő számú magyar nemzetiségű vegyipari szakembert is képezzünk. Ezt a társadalmi igényt azonban nem teljesíthetjük úgy, hogy a pozsonyi Vegyipari Technikumban évente 30 tanulóval megnyílik egy magyar tanítási nyelvű osztály is. Nem árt megjegyezni, hogy országos méretekben a vegyipari szakközépiskolákban évente több mint 1800 tanulót vesznek fel az I. évfolyamokban. Így tehát az ezeknek a típusú iskoláknak első évfolyamába felvett tanulóknak mindössze 1.7 százaléka magyar. Az igényeknek megfelelően el kellene érni, hogy évente legalább két magyar tanítási nyelvű osztály nyíljon a vegyipari technikumokban. A magyar tanítási nyelvű mezőgazdasági technikumok száma, s ezeken belül az osztályok száma is megfelel a társadalmi szükségleteknek. Nem lehetünk azonban megelégedve ezekben az iskolákban a pedagógusok szakképzettségével. 1966-ban például a szaktantárgyakat oktató pedagógusok 51.7 százaléka rendelkezett csak megfelelő képesítéssel. Ha emelni akarjuk — mert emelni kell — ezeknek az iskoláknak a színvonalát, ez feltétlen megkívánja a szaktanítók képzettségének lényeges és gyors ütemű fokozását. Tanonciskolák és szakmai iskolák A csehszlovákiai magyar iskolaügy legelhanyagoltabb területe a magyar nyelven történő szakmunkásképzés. Márpedig csakúgy, mint országos viszonylatban, a magyor tanítási nyelvű kilencéves alapiskolák végzett tanulóinak több mint a fele tanonciskolákban, illetve szakmai iskolákban kellene hogy megfelelő szakmai képesítést szerezzen. Ez azt jelenti, hogy mór jelenleg is évente körülbelül 4500—5000 tanuló számára kellene biztosítani a magyar tanítási nyelvű szakmai oktatást, a 3 éves tanoncviszonyt figyelembe véve így 12—15 ezer tanulóról kellene gondoskodnunk. Ismeretes, hogy a tononciskolákban tanulmányaikat tovább folytató tanulók többségükben a kilencéves alapiskolák gyöngébb tanulói közül kerülnek ki, hiszen a jobb tanulmányi eredményt elért tanulók az általános és a szakközépiskolákban folytatják tanulmányaikat, ha akarják, magyar nyelven. Ugyanakkor viszont a gyöngébb tanulmányi eredményt elért tanulók a tanonciskolákban többségükben nem magyar, hanem csak szlovák nyelven folytathatják tanulmányaikat, mert a magyar tanítási nyelvű tanonciskolák és szakmai iskolák hálózatának kiépítéséről a mai napig sem történt megfelelő gondoskodás. Ez a helyzet sürgős orvoslásra vár. Jelenleg csupán a mezőgazdasági tanonciskolák és szakmai iskolák hálózata mondható kielégítőnek. A többi, nem mezőgazdasági jellegű tanonciskolák fejlődése viszont csak egyes járásokban mondható megnyugtatónak, éspedig a dunaszerdahelyi, a tőketerebesi és a rimaszombati járásban. Természetesen ezekben a járásokban is mód van arra, hogy bővítsük o tanonciskolák magyar tannyelvű osztályainak számát. Méginkább szükség van erre a komáromi, a lévai, a nyitrai, a losonci, az érsekújvári, a rozsnyói és a kassai járásokban, ahol még azokban a szakokban sem nyitnak magyar tanítási nyelvű osztályokat, amelyekben erre a tanonciskolát látogató magyar nemzetiségű tanulók száma alapján feltétlenül mód lenne. Nem arról van szó, hogy a Szlovákiában űzött 285 szakmában (szakmai ágazatban) mindenütt biztosítsuk a magyar nyelvű tanoncképzést. Ez lehetetlen. De lehetséges az, hogy azokbon a szakmai ágazatokban, amelyekben a tanulók száma viszonylag nagy, a tanonciskolákban is magyar nyelven folylyon a tanítás. Ilyen szakmai ágazatok például az építőipari, a gépészeti és vasipari, az elektrotechnikai és esetenként a kereskedelmi és vendéglátóipari szakma. A magyar nyelvű szakmunkásképzés biztosítása megköveteli egy olyan központi rendelet kiadását, amely meghatározná, hogy a tanulók milyen száma mellett lehet és kell valamely szakon magyar tanítási nyelvű osztályokat nyitni. El kellene kerülnünk ugyanis, hogy egyes vállalati igazgatók szigorúan kijelenthessék, hogy az üzemükbe felvett tanoncok csakis szlovák tanítási nyelvű tanonciskolába járhatnak. A tanonciskolák igazgatói (BEFEJEZÉS A 14. OLDALON) líjzTatvjó A pedagógus szemével „Csakis az a nevelés lehet hatékony, amely a társadalmi, vagyis a nemzeti meggyőződésből fakad, mert különben erőtlen lesz, s nem jog halni sem aí ember egyéni jellemére, sem a társadalom jellemére.“ Usinszkiij A szabad véleménynyilvánítás légkörében lassan megszokottá válik „a dolgozó nép okos gyülekezetében hányni-vetni meg száz bajunk". Hiszen a sajtó demokratikus követelménye egyben ítélőszék is: a józan, tárgyilagos vita nézeteket tisztáz, gondolatokat vet tel s keresi a megoldások módozatait ezzel is bizonyítva; a szocialista demokrácia talán a „kommunista demokrácia" meghatározás jobban fedné a meghatározás lényegét!) egyetlen járható útja (előbb-utóbh mindenhol!) a tényleges néphatalom megvalósítása. Különösen a nemzetiségi iskolaügy kapcsán (olykor csupán ürügyén!) merülnek fel különféle nézetek. Vitapartnereink gyakran a szemünkre vetik, hogy igényeink ezen a téren túlzottak, olykor irreálisak, különösen a tanoncképzés és a főiskolai oktatás tekintetében. Olyan hangok is megnyilvánulnak, amelyek de facto elismerik ugyan az anyanyelven történő oktatás szükségességét, de elégségesnek vélik a meglévő kereteket és formákat. Ez utóbbi nézet — látszólagos tárgyilagossága ellenére — nemcsak nagyfokú tájékozatlanságra mutat, hanem azt a veszélyt is magában rejti, miszerint lényegében megoldott a nemzetiségi iskolaügy szervezési, irányítási és felépítési rendszere, legfeljebb annak némi bővítésére van szükség: több óvodára, még néhány szakiskolai osztályra és. esetleg (isten fiocsáss!) mezőgazdasági főiskolára. Ami pedig nemzeti tartalmát, tehát lényegében specifikus jellegét jelenti, hát ezen a téren igazán minden rendben van, sőt talán túlzott mértékben is érvényesül a nemzeti sajátosság tartalmi kifejezése. Való ban így lenne? A nemzetiségi iskola teljesíti-e azt a küldetését, amelyet a nemzeti érdek megnyilvánulásával kell betöltenie? Vagy egyáltalán, van-e olyan sajátos nemzeti érdek és jelleg, amelyet az anyanyelvi iskolának ki kell fejeznie, hogy alakítója, formája lehessed neveltjei szocialista-humanista értelemben vett nemzeti öntudaté nak? De hiszen ennek eddig is így kellett lennie! — vethetné szemünkre bárki az ellenvéleményt, vagy egyetértést. Azt kell mondanunk azonban, hogy az egészséges nemzeti érzés, a nemzeti szemlélet és gondolkodásmód kialakítása terén nemzetiségi iskoláink nem tölthették be küldetésüket. Erre utal a Tanítói Szemmel című tanulmánygyűj- 10
