A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-06-30 / 26. szám
Ne lapozz tovább, kedves olvasó. Ne mondd unott arccal, hogy ki az ördögöt érdekel a tejl Akadnak ám érdekességek, izgalmas problémák ezen a téren is. Itt van például a tej íze. Gyakran mondjuk, hogy vizes. Vagy azt sem értjük sokan, ugyan mi a csodának csomagolják zacskóba a tejet? Aztán meg miért kell a tejgyár? Hát nem lenne örömtelibb, ha úgy mint hajdanában egyenesen a termelő hozná háztartásunkba a reggeli tejet? Nos, amint látod kedves olvasó, van itt megválaszolni való érdekesség elég. Ne lapozz hát tovább, hanem gyere velem, kövessük közösön a tehén tőgyéből kicsorduló drága fejecske útját I ÉLJEN AZ ÉBERSÉG! Nehogy azt higyjük, hogy gyerekjáték manapság valamelyik riskalehén közelébe jutni. Fotoriporter kollégámnak és nekem például három falut is végig kellett kutyagolni, amíg megengedték, hogy ellessük a tehénfejés titkát. Nagy ugyanis Mátyusföldön a munkafegyelem I Hiába igazoltuk le magunkat, zordonnan hangzott a szó: „A szövetkezet elnöke tudta nélkül a tehénistállóba pedig lélek az ajtón se be se kit" Hogy aztán az elnököt, a zootechnikust, az agronómust órák hosszáig hiába várja az ember, mit tehet erről az irodában rostokoló szegény segédkönyvelő? Még szerencse, hogy nincs ezen a vidéken egyetlen állatkertféleség sem, mert ha lelt volna biztosan ideküldenek teheneket nézni I Minden esetre, lehet ennek a nagy „éberségnek* egy másik magyarázata is. Vajon nem azért tiltották meg Z és Ú községek elnökei az újságírók informálását, mert leplezni való dolgok i: akadhattak,náluk? EZ AZTÁN JÓ MUNKA I A riporternek olyan a véletlen, mint a lesántult embernek a mankó. Ha egy nevetséges kis bürokrácia miatt nem kellett volna a szenei állami birtok sápi gazdaságába elkutyagolunk, nem ismerkedhettünk volna meg a tejtermelés egyik legnagyszerűbb huszáratakjával. Itt ugyanis úgy segített Hofierka Ondrej gazdasági vezető, Horváth Tibor zootechnikus és a tehenészet többi dolgozója azon a tavalyi tragédián, amikor likvidálni kellett az egész tehénállományt, hogy egynegyedmillió liter tejet termelt az előírt mennyiségen felül. így érték aztán el, hogy ennek a tavalyi veszteségüket hozták be, de idei tervteljesitésükkel is szépen rendben vannak. Pedig hát rengeteg munka következménye ám az az egyszerű dolognak látszó folyamat, amikor a tehén tőgyéből a sajtárba csurog a tej. Egy egész hadseregnek, a takarmány termelőknek, az állatgondozóknak, az etetőknek és a fejőnőknek a verejtékéből teremtődik ez meg. Krivanek Ilona például 220 liter tejet fej ki teheneiből naponta és hogy ezt elérje, valósággal anypi gondoskodással törődik négy lábú kedvenceivel. Alig pirkad az ég, már mosdatja, füröszti pirostarka Riskáit, csakhogy minél több sajtárban gőzölöghessen az éltető folyadék. Az istállóból aztán a gazdaság tejcsamokának hatalmas keverőedényeibe kerül a tej. Innen kapják a birtok dolgozói napi adagjukat, s innen szállítják be saját kocsijaikon a pozsonyi tejgyárba az eladásra szánt mintegy 1920 liternyi tejet. S hogy ez a tejtermelés nemcsak aranybánya, de egy kicsit a köziránti kötelesség is, íme erre egyetlen adat: Nincs olyan tehén, amely bele ne kerülne napi kilenc koronába I A TEJGYAR Bratislavában olyanféle a tejeskocsi, mint a falun a kakas. Ezek lármájára ébredünk hajnalban. Ami érthető is, hiszen nincs olyan környező falu és város, ahonnan nem indulna el az éjszaka sötétjében a tejgyár felé a tej. Ami szintén természetes, hiszen több százezer liternyire van szükség, hogy tejjel, vajjal és egyéb tejtermékkel csupán reggelenként be lehessen tömni ennek a behemót városnak éhes szájait... Miért van azonban tejgyárakra szükség? Miért nem kaphatjuk „eredeti állapotban* kézhez a tejet? Ezt kérdeztem én is a Nyugat-Szlovákiai Tejüzem igazgatójától, Skvarec Raveltől, aki mosolyogva mondta.- Képzelje csak el, mi történne akkor, ha egészségügyi és tisztasági vizsgálat nélkül kellene elfogyasztani polgárainknak a tejet? - Nem is beszélve airól, hogy maguknak a háziasszonyoknak kellene elkészíteni a joghurtot, túrót, sajtot és az egyéb tejterméket.- Sétáljon csak végig üzemünk labirintusaiban, akkor látja csak meg, hogy mennyi mindenen kell átesni a tejnek, ha nyugodt lélekkel akarjuk odatólaH focyasztóink elél Perszehogy „végigsétáltam*, s mondhatom még a szám is tátva maradt a sok ámulnivalón. Még az volt a szerencsém, hogy egy olyan mindenhez értő, ügyes vezetőt adott mellém Skvarec igazgató, mint amilyennek Németh Valéria laboránsnő bizonyult. Nemcsak úgy ismerte ez a csinos fiatalasszony ennek a gyárnak minden zeg-zugát, mint más a tenyerét, de úgy értett ö még a legbonyolultabb gépekhez is, és úgy szórta a legkülönbözőbb adatokat, hogy ha visszagondolok rá még most is zúg tőle a fejem. Nem is akarom én ezekkel untatni a kedves olvasót, röviden mondom csak el, hogy mi történik itt, ebben a tejgyárban. Hát először is az udvaron sorakozó tejszállitó kocsikról az alagsorban lévő öt hatalmas medencébe engedik le a tejet. Egy-egy medence 5000 litert tárol. Itt még érintetlen ez a kékesfehér folyadék, ami annyit jelent, hogy lehet az szennyezett is, ha mondjuk valamelyik falusi gyűjtőhelyen nem a legtisztábban bántak el vele. Erről a tárolóhelyről aztán - vastag üvegcsővezetéken keresztül — a tisztító helyiségbe kerül a tej. Az itteni műveletekkel - mint ahogyan a név is mutatja - a legkisebb szennyeződéstől is mentesítik a tejet. A következő állomás aztán a pasztőrizációs helyiség, ahol egyrészt 90 fokos melegítés által a baktériumokat pusztítják ki, másrészt a zsírtartalmát vonják ki a folyadéknak. így érik el aztán, hogy az egallzátorban olyan zsírtartalomra' keverik ki a tejet, mint amilyet az előírás megkövetel. Az egyszerű tej például két százalékos, az első osztályú három és fél százalékos, a tejföl 12 százalékos, a tejszín pedig 33 százalékos zsírtartalommal kerül a piacra. Ezzel azonban nincs még vége a ceremóniának! Mielőtt a töltőterembe kerülne az „átdolgozott* tej, a laboratórium is szóhoz jut közben. És ez a legmegnyugtatóbb munkafolyamat, mert az itteni vegyelemzés biztosítja azt, hogy csakis tiszta, megfelelő zsírtartalmú és az egészségre abszolút ártalmatlan tej kerüljön, a fogyasztó asztalárai Természetesen külön mesélhetnék még a különböző tejtermékek, joghurt, vaj, stb. készítéséről. Ebben az esetben azonban két újság is hamar megtelne e boszorkánykonyhák leírásával. Annyit jegyzek meg csupán, hogy a joghurtot a hosszú élet titkának nevezik a gyárban. Sokkal érdekesebb ennél, ha a sokak előtt még ma is humorosnak tetsző újításról, a tej zacskókban való szállításáról ejtek néhány szót. Óriási gazdasági és tisztasági jelentősége van ennek. Képzeljük csak el, hány szennyezett üveget juttattak ezelőtt vissza a háziasszonyok. Amit talán a gépmosás nem mindég tudott tökéletesen kiküszöbölni. Nos, az ilyesmi a zacskóban való töltés révén nem fordulhat többé elő. Ezek a műanyag zacskók teljesen baktérium mentesek, s egyéb szennyeződés sem érheti általuk a tejet. Ott van azután az óriási anyagi hasznossági Az üveg hamar eltörött, szállítása súlyánál fogva fizikai erőkifejtést követelt és drága is volt nagyon. A zacskó viszont könnyű, több rakható belőle a kocsira és mivel önköltségi árát a 10 fillért felszámítja az üzem a fogyasztónak - teljesen ingyenes. Két kitűnő svájci automata tölti jelenleg ezeket a zacskókat, s több mint 60 000 liter tejet „zacskóznak* be egyetlen műszak alatti • • • Nos, kedves olvasó, hát így „születik* meg Bratislavában az élet legegészségesebb, legüditőbb itala a tej. Sok-sok munkáskéz, rengeteg emberi verejték szükséges ahhoz, hogy reggelenként felhörpinthessük azt a csésze tejeskávét, vagy azt a félliter „fehér Halt*, amely egyforma áldása csecsemőnek, ifjúnak vagy az öregembereknek. Ne mérgelődjünk azonban olyankor sem, ha egy kissé „beleesik az eső* tejes üvegbe. Higyjék meg nem a tejgyár dolgozói az okai ennek. Vásároljuk inkább zacskóban a tejet, ezzel törjünk borsot az „esőcsináló* felelőtlenek kapzsi orra alól NEUMANN JÁNOS Németh Valéria, o Nyugat-Szlo- PRANDL SÁNDOR felvételei vákioi Tejüzem dolgozója. 5 7200 liter tejet „zacskóznak” órán. ként ezen a két automatán mondja Batíó Tibor gépész.
