A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-07 / 1. szám
ra, sajnos, aránylag későn jöttem rá. A szlovák nyelv tanítását a magyar középiskolákban nem ártana szigorúbban venni,; voltak Ismerőseim, akik nyelvi nehézségeik miatt a nem szaktantárgyakon „csúsztak el“. Boros: Egy közepes magyar középiskolás szlovák tudása elég ahhoz, hogy boldogulni tudjon a szlovák főiskolán. A magyar fiataloknak, akik szlovákul akarják folytatni tanulmányaikat, ajánlom, hogy legalább az első évfolyamban még magyar kollégáikkal is csak szlovákul beszéljenek. Az iskolán kívül is. Bukoveczky: A magyar, ha nem is világnyelv, szakirodalom szempontjából nagy segítségére válik a főiskolásnak. A magyarok nagyon sok kiváló szakkönyvet írnak és fordítanak. Magyar nyelven sok olyan könyv jelenik meg, amelynek nincs szlovák fordítása. Ficzere: Főiskolás kezdeteim nehezek voltak. Ismertem Jilemntcky, Jesensky stb. életrajzát, mOveik címét, sok-sok dátumot, de nem tudtam szlovákul — az „utcai“ dolgokon kívül — semmiről sem beszélni. A műszaki nyelvről nem is beszélek. jó volna, ha középiskoláink szlovák nyelvoktatását ilyen szempontból némileg megváltoztatnák, ha nagyobb súlyt fektetnének a gyakorlati nyelvtudásra. Ogyls annyi szlovákóra telik el meséléssel. Kiss: Úgy vélem, ha szlovák középiskolába jártam volna, nem sajátítottam volna el az alapokat olyan Jól, mint az anyanyelvemen. Ha az ember megtanul logikusan gondolkodni, az Idegen nyelvvel már könnyebben megbirkózik. Kovács: Szlovák tudásom érettségi után nagyon gyér volt. Az első évben a legnagyobb nehézséget a politikai gazdaságtan jelentette számomra, mivel itt éreztem leginkább nyelvi hézagaimat. Pintér: A középiskola meglehetősen Jó alapokat nyújtott a szlovák nyelv terén. Később a szlovák környezet nagyban hozzájárult nyelvtudásom fejlesztéséhez. Miért választották éppen a gépészmérnöki pályát? Balia: Mint ipariskola végzettje, tovább akartam magam képezni a szakmámban. lAzt hiszem, az öröklött hajlam Is fontos szerepet játszik a pályaválasztásban. Bárány: Máig sem tudom, hogy csöppentem bele a gépészszakmába. Véletlen dolga volt. Ficzere Péter Boros: A gépek kiskoromtól fogva érdekeltek. Legkedvesebb tantárgyam mindig a fizika volt. Bukoveczky: Gyermekkorom óta gépészmérnök szerettem volna lenni. Csetfi: Eredetileg erdészmérnöklre akartam menni, de féltem, hogy nem vesznek fel. Osztályfőnököm ajánlatára választottam a gépészetet — erre a szakra több jelentkezőt felvesznek. Egyéb tanulmányi lehetőségekről nemigen tájékoztattak. Ha újra kezdeném, nem mennék műszaki pályára; nagyon nehezen küzdöttem meg Jelenlegi tudásomért. Talán pszichológusnak mennék. Egy azonban bizonyos: a gépészet megtanított gondolkodni. Szüleim s a falunkbeliek sem értékelik valami nagyra a gépészetei — parasztcsaládból származom. Azoknak, akik ezt a szakot akarják választani, csak annyit javasolhatok, hogy gimnázium helyett inkább szakiskolát végezzenek. Nekem ugyanis mind a szlovák nyelvet, mind a szakma alapjait a főiskolán kellett elsajátítanom; nem árt, ha a kettő közül legalább az egyiket már a középfokról magával hozza az ember. Ficzere: Elektrotechnikára akartam menni, de úgy érzem, jó is, hogy így történt. Egy tizenegy éves Iskolát végzett diák még nem tudja pontosan, melyik pálya felelne meg neki a legjobban — inkább az eszményképeit utánozza, s mert eszményi helyet sehol sem talál, gyakran csalódik. Csak lassan formálódik új emberré, olyanná, aki különbözik az általa ismert „nagyoktól“. Eiektrós akartam lenni, mégis gépész lettem, s a szakmán belül hajóépítésre specializáltam magam. Kiss: A gépek kiskoromtól vonzottak. Az alapfokú Iskola elvégzése után egy tanítóm felhívta a figyelmemet a kassai iparira; aztán már magától ment minden. Kovács: Érettségi után testnevelés-szakra jelentkeztem, de nem vettek fel. Egy évet vártam, majd a gépészmérnökin tettem felvételit. A középiskolában egyáltalán nem beszélgettek el velünk a különböző életpályák szépségeiről ás nehézségeiről, nem ismertették a pályaválasztás lehetőségeit. A gépészmérnöki szak mellett végül is talán azért döntöttem, mivel már mint gyerek szerettem a gépeket. Kiss Béla Pintér: Már hatodikos koromban gépészmérnök akartam lenni. A kilenc fiatal mérnök közül főiskolai tanulmányaik során többen külföldi gyakorlaton Is részt vettek, jövendő munkahelyüket maguk választották, hisz ma már nem az Iskola gondoskodik a végzett hallgatók elhelyezéséről. Így jobb, állapítják meg egyértelműen — ha valaki rosszul választ, vessen magára. E sorok megjelenésekor már bizonyára el Is foglalták munkahelyüket: Balia a Számolástechnikai Üzemben, Bárány a kassai gépipariban, Boros az apátfalvi szövőgyárban, Bukoveczky az Állami Faipari Kutatóintézetben, Csető a vágsellyei „Duslo“-ban, Ficzere és Kiss a komáromi hajógyárban, Kovács és Pintér pedig Ipolyságon, egy nemrég létesült gépészeti üzemben. Vajon hogyan kapcsolódnak be új környezetükben? Mintmindenfiatal, ők Is tele vannak reményekkel, lelkesedéssel. Egyelőre a szakmában való helytállást tartják a legfontosabbnak, s ez így is van rendjén — a tudományos-műszaki forradalom idején ember legyen a talpán, aki nem akar lemaradnil Ám a munka mégsem töltheti ki egész életűket: szórakozásra, kikapcsolódásra is szükségük lesz. Ahogy a főiskolán Is szükségük volt kikapcsolódásra, szórakozásra. A József Attila Ifjúsági Klubba csaknem mind a kilencen el-ellátogattak. Különösen a vidékiek érezték szükségét, hogy a1 nagyváros forgatagában hétről hétre megpihenjenek, hogy meghitt, baráti, otthonias légkörben elbeszélgessenek napi gondjaikról és örömeikről. Négyen az Ifjú Szíveknek is tagjai voltak, s ez a tagság, amint maguk mondják, nem gátolta őket tanulmányaikban, sőt, az együttesben eltöltött órák és napok fölfrlssülést jelentettek számukra. Kilenc fiatal gépészmérnök indul neki az életnek — a csehszlovákiai magyar értelmiség kilenc reménysége. Túlnyomó többségük magyarlakta vidékre kerül. Vajon mennyire támogatja majd őket környezetük az előrehaladásban? S vajon hogyan kamatoztatják majd a tudásukat ők? FBMolgasta: M1KÚTS L ROBERT Prandl Sándor felvételei! Kovács Sándor Bállá Ferenc Bárány János Boros Károly Pintér Gyula