A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-06-23 / 25. szám
Mot a felsőfokú oktatás kérdésének megoldására A csehszlovákiai magyar értelmiség kérdése a magyar kisebbség létkérdésévé vált. Közismert tény, hogy az 1945—1948 közötti időben elvesztettük értelmiségünk zömét. Ezt a csapást sajnos a mai napig sem tudtuk kellőképpen pótolni. Alig van műszaki és tudós értelmiségünk, jde humán értelmiségünk száma sem megnyugtató. A felzárkózás elmaradásának okát a magyarok felsőfokú képzésének elhanyagolásában, az erre vonatkozó rendeletek figyelmen kívül hagyásában, érettségiző tanulóink hiányos nyelvi ismereteiben s nem utolsósorban a különféle félmegoldásokban kell keresni. Tudomásul kell venni, hogy a magyarok felsőfokú oktatásának jelenlegi rendszere s következésképpen eredménye is rossz. Ahhoz, hogy 2000-ig a magyar értelmiség aránya elérje az országos átlagot, évente kb. 1100—1250 magyarnak kellene diplomát szereznie, évente több mint 5000 magyar főiskolásnak kellene tanulnia felsőfokú tanintézetekben. Ha csupán az etnikai arányokat vesszük alapul s lemaradottságunk tényét mellőzzük, akkor az 1965—1966-os tanévben 3500 magyar főiskolásnak kellett volna tanulnia a cseh és a szlovák oktatásnyelvű főiskolákon. Ezzel szemben számuk a kétezret sem érte el! Az 1964-es_ada4ek szerint minden százezer magyar lakosra csupán 37 j _főáskolai hallgató jutott — az országosHTtHg^iszönt 86^1 Az" 1968/69-es iskolai évben a szlovákiai főiskolák és egyetemek első évfolyamába 9007 jelentkezőt vesznek fel, közöttük 1125 magyarnak kellene lennie *(12,5 %) 1 Az ismert tények kétségtelenül-Igazolják, hogy a magyarok felsőfokú oktatásáról valő gondoskodás, illetve-atmttk rendszere, lényegében csődöt mondott. S az sem kétséges, hogy ha e kérdés nem nyer minél előbb ésszerű és igazságos megoldást, ennek az álapotriak nagyon keserű, karos Következményei lesfnBk- mind a magyarságra, mint .az egész.Qfázái^fpgazdaságára nézve. ' '—" Megítélésűnk szerint e problémát komplexen kell megoldani. A magyarok felsőfokú oktatását három vonalon, párhuzamosan kell biztosítani: 1. szlovák és cseh főiskolákon, ill- egyetemeken, J 2. magyarországi felsőfokú tanintézetekben, \J '•-3. hazai magyar oktatásnyelvű felsőfokú tanintézetekben. \ Szükségesnek mutatkozik, hogy a szlovák és iá" cseh főiskolákon a jövőben is évente, legalább 1700 magyar hallgató tanulhasson. Le kell szögezni, hogy e feladatot nem elegendő csupán elvi tanácsokkal, általános szintű rendeletekkel vagy párthatározatokkal biztosítani. Szükségesnek tartjuk, hogy az Oktatásügyi Minisztérium utasítással, rendelettel szabályozza a magyar nemzetiségű fiatalok felvételét. Ajánlatos lenne, hogy a minisztérium mellett külön_bizaUsúx foglalkozzon a kérdéssel. Biztosítani kell, hogy a f e 1 vé t e I i p .a.magyarok-té-#jnrf>mméirtdrftn vizsvázhassanak. A magyarországi egyetemeken és főiskolákon való' tanulás államközi megegyezés alapján valósulhat meg. Megítélésünk peruit évente mintegy 1500 csehszlovákiai magyar diáknak kellene a Magyar Népköztársaságbán'Törytátnía tanulmányait. A Magyarországon vaió tanulás feltételeinek megszabását, a hallgatók számának meghatározását, a pályaválasztás szakszerű irányítását, a szervezést stb. a hazai magyar iskolaügy központi irányító szervének (pl. a létesülő Nemzetiségi Minisztérium Iskolaügyi Osztályának] hatáskörébe kell utalni. A felvételi vizsgát a jelentkező a magyarországi tanulmányi szabályzatnak megfelelően azon a főiskolán tenné le, amelyiken tanulni kíván. A Magyarországon való tanulás a csehszlovákiai Nemzetiségi Minisztérium gondozásában történne, a hallgatók ennek az intézetnek küldötteiként szerepelnének, s ebből következően szükséges lesz, hogy hivatalos kapcsoialaik fenntartására, de tanulmányi előmenetelük rendszeres ellenőrzésére is a budapesti csehszlovák nagykövetség (főkonzulátus) mellett külön osztály alakuljoh. Ajánlatos lenne legalább Budapesten kollégiumot létesíteni a A Hét iroaaimt meiiékiete 25. csehszlovákiai magyar—főiskolások .számára. Ez a kollégium egy részt elszállásolásukat és étkezésüket biztosítaná, másrészt a „hazai“ légkör megtartása mellett oktatási-nevelési funkciót Is ellátná (pl. kötelező szlovák nyelvi tanfolyam). Az anyagi kiadásokat a Nemzetiségi Minisz térium saját költségvetéséből fedezné. (Ehhez persze az szükséges, hogy rendelkezzen a nemzeti jövedelem iskolaügyi alapjának azzal a részével, amely a csehszlovákiai magyarságot lélekszáma alapján megilleti.) Amennyiben az anyagi lehetőségeink nagyon szűknek bizonyulnának a jövőben, be kell vezetni az állami tanulmányi kölcsönrendszert, s ennek értelmében minden tanulmányait külföldön végző főiskolás tanulmányainak részbeni fedezésére hosszúlejáratú, kamatmentes kölcsönt kapna a csehszlovák államtól. (E problémához szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy az egy főiskolai hallgatóra eső anyagi kiadások — 9—11 szemeszterben — megközelítik a 100 ezer koronát, az 1500 hallgatóra eső évi kiadások összege mintegy 30 millió csehszlovák korona! A tanulmányi kölcsönrendszer a nyugati államokban kipróbált forma, és számos elvitathatatlan előnye van, különösen akkor, ha párosul a törlesztésben való részesedés elvével és ha a tanulmányok elvégzése után az elhelyezkedés pályázati alapon történik. Ezek szerint a kölcsön megtérítéséből részt vállalnának azok a vállalatok, intézmények is, amelyek főiskolai képzettségű munkaerőt igényelnek.) A Magyarországon való tanulást elsősorban azoknak ajánlanánk, akik képző- és iparművészeti pályákra készülnek, továbbá azoknak, akik zsurnalisztikát, vegyészetet, híradástechnikát, győgyszerészetet, állatorvosi szakot stb. kívánnak tanulni. A tanulmányok befejezése után három éven belül szlovák szakterminológiai vizsgát tennének mindazok, akiknél munkájuk jellege ezt megkívánja. A magyarországi főiskolákon való tanulásnak más haszna is lesz: egészséges vérkeringés indul meg a két állam tudományos életében, s ennek minden bizonnyal mindkét fél hasznát veszi majd. A hazai magyar nyelvű felsőfokú oktatást az alapozással kell kezdeni. Egyetlen felsőfokú tanintézetünk van, a nyitrai Pedagógiai Fakultás Magyar Tagozata. Mint ismeretes, anyagi-technikai szempontból viszonylag optimális körülmények között történik a jnagyar pedagógusképzés Nyitrán. Ugyanakkor viszont számos alapvető követelménynek nem tud megfelelni ez az intézet. Kiesik a magyar szellemi életből, adott periferikus helyzetében csak nagyon nehezen tud kapcsolatot tartani a központi, azaz pozsonyi magyar intézetekkel. Maga a város, Nyitra sem biztosít olyan igényes kulturális légkört, amely okvetlenül szükséges lenne a magyar pedagógusok képzésének szempontjából. Nem tagadható, hogy a nyitrai magyar tagozat helyzetét és körülményeit javítani lehetne egyrészt az önállósítással (önálló fakultást), másrészt azzal, hogy mellé telepítenék azokat a Pozsonyban székelő magyar Intézeteket és munkacsoportokat, amelyek tevékenységükben a magyar iskolaügyhöz tartoznak (a pedagógiai sajtó szerkesztőségét, a Pedagógiai Kutatóintézet magyar munkacsoportját, a Központi Pedagógiai Könyvtár magyar állományát stb.). De még ez is csak félmegoldást jelentene, s nagyon kétséges, hogy egyáltalán megvalósítható-e. Úgy véljük, hogy alapvető nemzeti kulturális intézményeink jelenlegi decentralizált állapota kedvezőtlen. Szellemi életünk adott színvonala feltétlen összpontosítást kíván, szellemi életünket irányító intézeteink hatósugara jelenleg csakis egységben növelhető. Különös figyelmet érdemel a megalakítandó magyar tudományos intézet és a magyar pedagógusképző intézet kapcsolata, illetve elvárt kapcsolata, mert mindkettőnek sikeres munkája csakis a szoros együttműködésben, sőt a közvetlen munkamegosztásban képzelhető el. Megítélésünk szerint a nyitrai Pedagógiai Fakultás Magyar Tagozatát, az anyagi-technikai feltételek biztosításától függően, legkésőbb három éven belül önállósítani kell és át kell telepíteni Pozsonyba. Mar gyar egyetemi perspektívát kell neki adni, ami azt jelentené, hogji alapító intézetként szerepelve fokozatosan mellé épülnének más mai gyár tannyelvű fakultások ts. Hazai és magyarországi szakemberek.) vendégpedagógusok segítségével 4-—5 éven belül orvosi fakultás (egye-/ lőre gyakorló orvosi szakkal) és mezőgazdasági fakultás (egyelőre kertészeti-szőlészeti szakkal) alakulhatna. Később kiegészülhetne a tudományegyetem, ill. a műszaki főiskola magyar részlege építészmérnöki, esetleg más karokkal is. A magyar pedagógusképzést okvetlenül komplexen kell megoldani, a il. ciklusú iskolák tanárait is egyetlen intézetben kell kéjiezni. Ajánlatos lenne a pedagógusképzést kiegészíteni a továbbképzéssel, néprajz-szakosok, könyvtár-szakosok és más kulturális dolgozók képzésével, meggondolandó, nem lenne-e előnyös a magyar óvónőképzést is (noha nem főiskolai kontexusban) ennek az intézetnek gondjaira bízni. Összegezve: Meg kell teremteni Pozsonyban egy korszerű magyar felsőfokú tanintézetet, amely alapjában egyetemi jellegű lenne (fokozatú san 3—4 fakultásba bővülne, kb. 2000—2300 hallgatóval), de magához kapcsolna több más magyar intézetet is, pl. a magyar-tudományos intézetet, a magyar pedagógiai sajtót, a pedagógiai könyvkiadó magyar szerkesztőségét, a központi magyar könyvtárat, a központi magyar kul turális együttest stb. Az indításhoz (modern iskolaépület és kollégium) kb. 40 millió koronára lenne szükség, s ezen túl szövetkezeti lakásokra és a kompetens szervek jóakaratára, megértésére. Meggyőződésünk, hogy hazánk magyar lakossága munkájával már kiérdemelte ezt az elvárt jutalmat, s ha netán valaki nem így ítélné meg, akkor saját erőnkből, az egész magyarság hozzájárulásával épüljön fel szellemi fellegvárunk. KARDOS ISTVÁN
