A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-06-18 / 24. szám
A világ aranyiermelése DÉL-AFRIKAI UNIÓ ☆ |*| IJ'2- f 52 , 27 26-14 f 13 A TÖBBI ORSZÁG + _ " f SL 78 IS 950 E 550* SZSZSZR KANADA USA AUSZTRÁLIA GHANA JAPÁN FULÖPSZIGETEK KOLUMBIA Ai arany, ei a rézcsoportba tartozó kémiai elem, rengeteg bajt, kellemetlenséget, háborút és vért zúdított az emberiség fejére. Tulajdonosait - még inkább azokat, akik csak szerették volna birtokukba venni! - számtalanszor juttatta bitófára; királyokat, országokat buktatott meg. Mennvi aran” van a világon? Erre a kérdésre lehetetlen választ adni, mert a magánkézen levő aranyról sehol sincs nyilvántartás, az állami tartalékok magassága meg változékony, s igy csupán az évi aranytermelésről vannak megbízható adatok. Mint fenti rajzunk mutatja, ebben óriásiak a különbségek: két ország adja a világ évi aranytermelésének több mint háromnegyedét! A többi országra együttesen csak egynegyed esik. Ennek oka elsősorban a földtani adottságokban rejlik és csak másodsorban függ össze az illető ország műszaki lehetőségeivel. Az össztermelés eléri a majd kétezer tonnát. Hol van hát ez a hatalmas mennyiség? A legtöbb ország megtartja pénze fedezetének, némelyik a világpiacon árulja. Legnagyobb szállító a Dél-afrikai Unió és a Szovjetunió. Sarlóskalapácsos aranyrudak és „téglák" szép számban találhatók a Bank of England trezorjaiban és a világ elsőszámú aranytőzsdéjén - a londonin, ahol a vevők - vagyis az aranyra átváltható pénznemmel rendelkező országok — igyekeznek minél jobban biztosítani pénzük szilárdságát. Vannak persze bankok, üzletemberek és spekulánsok is, akik miatt az arany nem forog közkézen, hanem egyik trezorból a másikba vándorol. Ez történt a múlt hetek aranylázában is: a Bank of England szállítómunkásai majd leestek lábukról, amikor a szinte percenként alakuló vétel-eladás során gazdát cserélő aranyat egyik trezorból a másikba szállitgatták! A szüntelen múlásban változatlan a változás; bár mindig más a cél, de mindig van cöl... Madách Gömör, Nógrád ás Zólyom megye hegyein, dombjain évszázadok óta fehérgyapjás birkák legeltek. Kétszáz évvel ezelótt történt, hogy a gácsl földesúrnak, Forgách Antal grófnak nyugtalan éjszakája volt. Amint kinyitotta kastélya egyik ablakát, pásztorslp szólt bele a csöndbe. Elmerengett a hegyek muzsikáján, de merengését csakhamar praktikus gondolatok váltották föl. Még abban az esztendőben kis posztógyárat építtetett Gácson, amely egészen jól jövedelmezett, és keresethez juttatta a közeli környék lakosságát Is. Száz évvel később, 1868-ban a jómódú losonci polgároknak fogamzott meg ugyanaz a gondolat az agyukban. Grimm Lajossal az élen, ugyancsak abban az esztendőben, fölépítették Losoncapátfalván, a Krlvány patak jobbpartján, a mostani Poíana nemzeti vállalat területén, az első gyárcsarnokokat. Persze annakidején egészen kis százalékát gyártották a mai termelésnek. A gyár most üli százéves jubileumát. A felszabadulás óta 52 ezer kilométer textil futott ki nagyobbára öreg szövőgépei alól. Annyi, hogy a földet az Egyenlítő körül — 40 ezer kilométer — átölelhetné, s még 20
