A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1968-06-02 / 22. szám

A cím csak bizonyos értelemben találó, mert, ha úgy vesszük, a benne foglalt ünnepnapok­nak egyik legjellemzőbb velejárója a hang — száz torok zengő, szárnyaló, áradó énekhangja. Aki hazai magyar daloskultúránkat ismeri, az tudja, hogy a jelen pillanatban csupán egy énekkarunk van, amely száz torokkal dicse­kedhet: a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Köz­ponti Énekkara. Az alig négy éve alakult kórus sikereiről, külföldi turnéiról már többször be­számoltunk; az ilyen népes csoportosulást még tatták: a köbölkúti, a kisújfalui, a libádi meg a kéméndi. A szövetkezetek vezetői — Kele­­csényi, Pathó Imre, Cséplő László, Miskó Jó­zsef, Kovács Ferenc mérnök és a többiek — példát mutattak, hogyan lehet falusi környe­zetben is ápolni a magasabb szintű kultúrát. A szövetkezeti dolgozókat beszállították a hangversenyre, vendégszeretetükkel pedig meg­nyerték száz dalos pedagógus szívét. De a kö­bölkúti szereplés a szívélyes fogadtatáson túl is üde színfolt marad a kórustagok emlékeze-Királyhelmecen Tolvaj Bertalan iskolaigaz. gató kalauzolja az énekkart, amelynek nem egy tagja most jár először ezeken a végeken. A meg­­hatódottság a délutáni hangversenyen ér' el tetőfokát, amikor a meleg, baráti szavak mel­lé külön gyöngyvirágcsokrot kap minden kó­rustag. Pintér Feri bácsinak, aki már a har­mincas években is tagja volt a csehszlovákiai magyar tanítók énekkarának, Királyhelmecen bizony könny szökött a szemébe. Uzsonna után az autóbuszok Helraecről Nagykapos felé vették útjukat. Az esti műsort a kovács Aladár vezette nagykaposi Csemadok­­kórus nyitotta meg néhány számmal. Kapóson a tanítók énekkara közkívánatra elénekelte Kodály „Forr a világ“ című, Berzsenyi szöve­gére készült művét is, amely eredetileg nem szerepelt a műsoron. A hangverseny végén disznótoros vacsora várta mind a kaposi. mind a központi énekkar tagjait, csakhogy a tanítók a kiadós helmeci ebéddel és uzsonnával jól la­kottan a kaposi sertést már nem bírták elfo­gyasztani. Hajnali három óra lehetett, mire a társaság Kassán nyugovóra tért, hogy másnap frissen, kipihenten kapcsolódjék be a Batsányi-kör rendezte Kodály-emlékest műsorába. Kodály Zoltánná fogadja a kassai magyar iskolá­sok üdvözletét ha akarnánk se tudnánk véka alá rejteni, hisz a nyugat-szlovákiai kerületnek, ahol magyar­ságunk nagyobb fele él, talán nincs is számot­tevő magyar iskolája, amely legalább egy pe­dagógussal ne képviseltetné magát ebben az énekkarban. Csakhogy a külföldi szereplések mellett itt vannak a rendszeres, hat-nyolche­­tenként megismétlődő összpontosítások, a reg­geltől estig tartó próbákkal, hazai föllépések­kel. A próbák a kórus életében a munkás hét­köznapokat jelentik, amelyekhez egy-egy ha­zai szereplés olyan csöndes, hűhótlan termé­szetességgel simul, mint a naptári héthez a vasárnap: az ember szinte észre sem veszi, el­halad mellette, de ahogy múlnak a hetek, hó­napok, a sok apró öröm belső ujjongássá olvad össze, afféle melengető érzéssé, amely hang­erőben nem vetekszik ugyan a zajosabb cécók verte visszhanggal, amely mégis ott lüktet, ki­törölhetetlenül, emlékeink mélyén. • * * Idei első összpontosítását január végén tar­totta az énekkar. A próbák Pozsonyban folytak, a föllépés színhelye a Párkány melletti Kö­bölkút volt. A köbölkútiak kitettek magukért: négy falu népét mozgósították, úgyhogy a kó­russzámoknak a szép, tágas kultúrházban több­száz főnyi közönség tapsolt. S valóban tapsolt a tömeg, noha az énekkar repertoárja szemre nem kínál valami közönségcsalogató attrakciót. A XVI. századbeli madrigáloktól a modern klasszikusokig ívelő válogatás csak zeneértő, Igényes füleknek tetszhet, legalábbis így vélné az ember. Ám a köbölkúti föllépés azt bizonyít­ja, bogy a falusiak is kiérzik az igényesebb művészetben rejlő értékeket. S bizonyltja azt is, hogy közönséget toborozni szervezés, lel­kesedés, akarat dolga. A köböl kúti kilencéves iskola tantestülete Varga Béla igazgatóval az élén nemcsak jő szervezőnek, de jő házigazdá­nak is bizonyult: (a száz főnyi énekkart az iskola ebédlőjében nagy lakoma várta, s a sza­kácsok, kukták, pincérek szerepét a helybeli pedagógusok töltötték be.) A lakoma nyers­anyagát persze a közeli szövetkezetek szolgál­tében. A korszerű, új iskolaépület mellett öt sportpálya várta januárban a tavaszi idény kezdetét, s a 390.000 korona értékű sportlétesít­ményekhez még úszómedencét és üvegházat is terveztek a köbölkútiak. S Szabó Zoli bácsi­nak, a központi tanitóénekkar tagjának a veze­tése alatt jól működő úttörőkórusa és zene­kara van az iskolának. * * # Április utolsó napjaiban az ország legkele­tibb részébe látogatott el a tanítóénekkar. Kassán volt az összpontosítás, de a kórus nem­csak Kassán lépett föl, hanem Királyhelmecen és Nagykaposon Is. Zemplén és Ung. A Bodrogköz, a Latorca és a Labore vidéke, a Tiszáig elnyúló lapály .. „Hej, Zemplén, Zemplén!...“ — sóhajt föl Mikszáth, s megvan rá az oka: ez a föld adta nekünk Rákóczit, Kossuthot, errefelé minden domb, minden árok a nagy szabadságharcok hangulatát leheli. S a történelem régebbi ada­tokkal is szolgál — ezen a tájon, Szomotor mellett találták meg Álmos vezér sírját. A kassai Batsányi-kör tevékenységén meglát­szik, hogy igényesség és céltudatos szándék ve­zeti. A szórakoztató ipar helybeli és Magyaror­szágról Importált termékeinek az ellensúlyozá­sára olyan kultúra magvát hinti a köztudatba, amely szórakoztat és tanít egyszerre. A kör ve­zetői kiváló magyar tudósokkal és művészekkel tartanak kapcsolatot, mint például Bárczi Géza, Ortutay Gyula, Németh László, Illyés Gyula és — Kodály Zoltán. A halott mesterrel persze már csak özvegye révén. Kodály tavaly tavaszra Ígérkezett át hozzánk, a Batsányi-kör meghívására, ám mielőtt ígé­retét valóra válthatta volna, meghalt. A most megrendezett emlékesten Kodályné az édes­anyja kíséretében jelent meg. A rendezvényen résztvett Dobozyné Erdélyi Zsuzsa is, a kaposi születésű Erdélyi János Magyarországon élő unokája. A Művészet Házában megtartott emlékestre minden jegy elkelt. (A nézőtéren mégis lát­hattunk üres helyeket, alighanem a kezdés előtt pár perccel megindult felhőszakadás miatt.) Görcsös Mihálynak, a Batsányi-kör el­nökének a megnyitóját Illyés „Bevezető egy Kodály-hangversenyhez“ című verse követte, Az est szereplői megköszönik a tapsot. (Az előtér­ben Görcsös Mihály, Sziklay Erika, Nagy Sándor, Szenthelyi Judit, Majkrics Erzsébet, Vass Lajos, Ág Tibor és Ádám fenő, mögöttük a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara) E. HAJTS KORNÉL felvételei csönteümepnapok

Next

/
Thumbnails
Contents