A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-05-26 / 21. szám
Napjaink hangja Csehszlovákia magyarlakta részein a legégetőbb, legaktuálisabb probléma manapság: milyen jövő vár a magyar kisebbségre. A minap Szepsiben (áriam, s elbeszélgettem néhány ismerősömmel, volt kollégámmal — beszélgetésünk ott is e köré a főtéma köré összpontosult, noha én a demokratizálódás iránt érdeklődtem. Észrevételeiket, reményüket, aggályaikat ekképp nyilvánították ki: Légárt Ferenc: A csehszlovákiai magyarokat bíráló szlovák cikkekre a válaszoknak szlovák lapokban kellene megjelennlök. A szlovák lapoknak kötelességük lenne elfogadni ezeknek a cikkeknek a bírálatát. Ami az itt élő magyarság képviseletét Illeti: vannak a csehszlovákiai magyarságnak régi, lelkes szószólói, akik már évtizedekkel ezelőtt is tettek az érdekünkben valamit, de akiket az utóbbi évek során valamilyen oknál fogva félreállltottak — őket kellene most funkciókba ültetnünk, mert a tapasztalában, kiábrándult, dezorlentált fiatalságra nem nagyon lehet számítani. Csehszlovákia most vizsgázik demokráciából — ha a kebelében élő nemzetiségeknek nem adja meg a csehekével és a szlovákokéival egyenlő jogokat, ha a kisebbségeket csak megnyirbált jogokhoz juttatja, abban az esetben Itt nem beszélhetünk demokráciáról. A Jogok törvénybe Iktatása nem elég, a törvények valóra váltásán múlik. Tamás Gallért: Hogy mit várok a demokráciától? Törvényesítsék jogainkat. Fecske Imre: Az akcióprogramnak a nemzetiségekre vonatkozó része ne csak program maradjon, hanem az alkotmányban Is benne foglaltasson, s persze az Írott szót a gyakorlatban hajtsák is végre. A nemzeti bizottságokban, népképviseleti szervekben a szó szoros értelmében emberekre van szükség, tehát a Harga§- és OlSinsk^-félék helyett szocialistákra és humanistákra. Szükségesnek vélem, hogy a párton, a szakszervezeten és a tömegszervezeteken belül magyar tagozat létesüljön. A sajtó elmére pedig: az ellenünk szóló cikkeket olvasva Igen jólesik, ha valaki szlovák részről baráti jobbot nyújt felénk, ahogy azt például Stítnlck? tette. BENKO EDE: A demokratizálódás folyamatának ezelőtt húsz évvel kellett volna megkezdődnie, hisz az elmúlt két évtized alatt nem Is volt nálunk demokrácia. A látszat szerint tettünk ugyan egy-egy lépést, ám ez a valóságban igen gyakran két lépés volt hátra. A közeljövőben sok munka vár ránk: ki kell küszöbölnünk az iskolaügyünk terén észlelhető visszásságokat, a múltban kárt vallottaknak a lehető legteljesebb politikai és gazdasági rehabilitációjára kell törekednünk, rendezni kell a föld tulajdonjogát, a sajtónak pedig a nemzetek és nemzetiségek közeledését kell szolgálnia, nem a nacionalizmust szítania mindkét oldalon. Ha már lemondatták Novotnft, menjen végbe a demokratizálódási folyamat a legalsóbb szervekig — a nem megfelelő funkcionáriusok jobban tennék, ha sorra lemondanának, így legalább megelőznék kényszerű lebukásukat. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövőt sógóniik hetilapja. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő Major Ágoston. Fö szerkesztoheiyettes Ozsvuld Árpád, Szerkesztőség: Bratislava, Jesen ského 9. Postaitok C 390. telelőn 533 114. Nyomja a PRAVDA nyom davállalat, Bratislava, Stnrova 4. Terjeszti a Posta llirlapszólgalata, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levéikézhesítő. Külföldre szolgáló előfizetéseket el intéz. PNS — Ustredna expedíció tlaée, Bratislava, Gottwaldovo nam, 40 VII. Flófizetési díj negyed évre 19,50 Kcs, fél évre 39, — Kcs, egész évre 70,— Kés. S ml lesz azoknak a rehabilitációjával, akiket a front után három napi munkaszolgálatra vittek, majd háborús bűnösöknek nyilvánítottak, a akik közül sokan egyáltalán nem tértek vlszsza? Az akkor tizenhét és negyvenöt év közötti nemzedékből hányán Jártak lgyl A szülőfalumból elhurcolt negyvenkét ember közül vagy tizen jöttek haza. Édesapám 13 Szamborban veszett. PRUSZAk ZOLTANNÉ: Számoljanak'föl minden embertelenséget és legyen végre teljes demokrácia. MATHÉ ROBERT: Ha rajtam múlna, törekednék minden olyan javaslat megvalósításéra, amely nincs ellentétben a társadalmi rend alapvető elveivel, amelyből nem származik a társadalomnak kára. Ilyenek például a magyar óvodákat, tanonc-, szak- és főiskolákat sürgető követelések, amelyeket azért hangoztatunk, mert nagyobb tudású embereket «(tarunk nevelni, akik jobban végezhetnék munkájukat, tehát végeredményben ennek a közös hazának akarunk ezáltal többet nyújtani. Azokat a gazdasági, nemzetiségi, lskolaügyl fis egyéb követeléseket, amelyek a társadalom hasznára válnak, el kell fogadni, tekintet nélkül arra, hogy ez tetszlk-e valakinek, vagy sem. S hogy a társadalomnak ml válik hasznára és ml kárára, azt ne egye3 emberek állapítsák meg. DOMONKOS LASZLONE: Sokat várunk, de úgy érzem,'keveset markolunk majd. NAGY JANOSNÉ: A demokrácia ürügyén ne a nacionalizmus burjánozzék el. Hol nyomják el Itt a magyarok a szlovákokat?! SPISAK FERENC: Az Itt élő magyarságnak értelmiségre van szüksége, ezért nagyon lényegesnek tartom a főiskolák kérdését. Tudom, minden főiskola mellett lehetetlen magyar tagozatot nyitni. De a Mezőgazdasági Főiskolán, valamint az orvosi és a gépészmérnöki fakultáson igazán indulhatna magyar nyelvű oktatás. Írástudóink értekezzenek írástudó, értelmes emberekkel — szlovákokkal, csehekkel —, velük próbálják tisztázni a fölmerült kérdéseket, a nagyközönség könnyen befolyásolható, azzal nemigen lehet józan eszmecserét folytatni. A szlovák sajtóban megjelenő, ellenünk szóló cikkekre válaszolni kell, mert különben úgy néz ki, mintha nekik lenne Igazuk. DEMETER FERENC: Járásainkat nemzetiségi alapon, Igazságosan át kellene szervezni. Az iparosításnál nagyon kell vigyázni, hogy az ne történjen a magyarság rováséra. Az én falumban, Méhészen az utóbbi években kőbányát nyitottak, amelybe szlovák vidékről, Poproőról, Rudnokról járnak munkások, miközben a méhészlek költöznek ki a faluból, mert a kőfejtő pora tönkreteszi a levegőt. Kassa Iparosítása ékes bizonyítéka annak, hogyan lehet megfosztani egy várost rövid tíz év alatt nemzeti jellegétől. A szlovákok nem rövidülnének meg, ha megadnék a magyaroknak a teljes jogokat. SZEPSI DIAKOK: (a májusi menetben): Dubőek elvtárs, arra kérünk, főiskolát adjál nékünk. RfiPAS JANOS: Hogy ml a véleményem? Maguk azt jobban meg tudják Írni. Én Is meg tudnám mondani, csak előbb gondolkodnom kellene. Vagy itt az asszony, kérdezzék meg őt. REpAS JANOSNÉ: Mit tudhatok én, aki csak a ház körül, meg a kertben forgok? Nem vagyok én politikus. Hogy ma mindenki politizál? Adjanak mindenkinek békét, kenyeret, jó megélhetést, hogy a családok boldogan élhessenek. Lejegyezte: MIKÚTS I. ROBERT Cs k János, a zsűri elnöke eredményhirdetés után a táncdalénekesek győzteseivel, Haulik Mónikával, ízű-Döntő m Amikor a csehszlovákiai magyar táncdal- és népdalénekesek országos döntőjét megelőző sajtótájékoztatón részt vettünk, szinte biztosak voltunk óbban, hogy ki nyeri meg az Új Ifjúság nagydíját, illetve a többi értékes jutalmat. Végigszurkoltuk a járási döntőket, majd Füleken és Dunaszerdohelyen az országos elődöntőt, ismertük az egyes versenyzőket, így a pozsonyi döntőt amolyan gálaestnek tekintettük. Ez volt a mi véleményünk, akik kívülről szemléltük az eseményeket, óim a versenyzők másképp néztek a döntő elébe. Izgalom és várakozás előzte meg a szombat estét. Próba próbát követett, sőt egyes versenyzők saját zenekart is hoztak magukkal, az esetleges siker elérése céljából. És amikor röviddel hét óra után a Szlovák Filharmónia koncerttermében Farkas Jenő és népi zenekara megjelent a színpadon, majd pattogó ritmusú magyar csárdásra zendített, csak akkor éreztük, hogy nagy vetélkedő előtt állunk. Az öltözőkben is felengedett a feszültség, már megtörtént a sorsolás, hogy ki mikor lép színpadra, illetve a bíráló bizottság és o kritikus közönség elé, amely az utolsó helyig betöltötte a hatalmas termet. Az öttagú bíráló bizottság is, Ag Tibor elnökletével, elfoglalta a helyét. Mint annyiszor az est folyamán, először akkor tört ki a vastaps,
