A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-05-19 / 20. szám
CSENGET A HALÁL Hogy milyen balgák vagyunk mi, „okos“ emberek! Sohasem elég az, ami erőnkből futja! Küzdünk, öklöződünk a még több pénzért, a még zsírosabb koncért ős közben a legdrágábbat, egészségünket visszük a vásárral Itt van pl. az „ideális“ férjtlpus. Rendes állása van, gond nélkül élhetne. Az asszony azonban „emberibb“ életmódot akar. Autót, bundát, minden olyasmit, amitől pukkadoznak a barátnők. Mit tesz hát a férfi? Éjjel-nappal űzi, hajtja magát. Dolgozik a megszakadásig, fúr, könyököl és napi ötven cigarettával meg négy-öt feketével erősitgetl bomlott idegeit. Mire aztán valamire vinné, többnyire rákopog a szívinfarktus! Mosolyognak, kedves olvasók? Arra büszkék, hogy fiatalok még, egészségesek és tudják mit vállalnak? Nos, ne bízzák el magukat. A szívinfarktus, egyike az ún. nem válogatós betegségeknek, nagyon is gyakori dolog. Nem számit nála sem a kor, sem a nem, sem a foglalkozási ág. Tartsanak csak velem, nézzünk a szemébe! Hajnalodik. Pozsony polgárai legszebb álmukat álmodják jó puha ágyukban. A mentőállomáson azonban nincs éjjel, nincs reggel. A két rádióautó állandóan készültségben vár. Az ügyeletes orvosnő, dr. Welsz Vlasta és segítője, Lajtman László szundit ugyan egy-egy kicsit, de fülük még bóblskolás közben is a diszpécserszoba riasztását figyeli. Annak a két nőnek, Görgy Klárának és Bugos Annának a riasztását, akik egy percre sem húnyhatják le a szemüket, hiszen a szerteágazó telefonkábelokon hozzájuk fut be az egész város szivének minden dobbanása. — Aránylag csendes éjszakánk volt — közli kiadós ásítás közben Sedlár József mentő rádlóparancsotkap a további elsősegélynyújtásra Klára asszony. — Néhány könynyebb balesetet jelentettek csupán. — Előfordul azonban olyan szomorú „műszak“ is, amikor viszsza sem Jöhetnek URH-kocsijalnk a garázsba. Annyi ilyenkor a polgárok „SOS“ hívása, hogy rövidhullámú rádión utasítjuk mentőinket, merre menjenek! — Szombat éjjel is... — akar ta folytatni az asszony, azonban a torkán akadt a szó. A szoba csendjébe ugyanis úgy beleslkoltott az egyik telefon csengője, mintha a halál vijjogott volna felénk. Aztán a következő pillanatban a drót másik végén máris felsírt egy kétségbeesett női hang. — Az isten szerelmére, jöjjenek azonnali Rosszul van a fiam, szörnyű fájdalom szorongatja a mellét! Jöjjenek, segítsenek, meg sem éri talán a reggelt! — Megint egy infarktus — Jegyzi meg szakértelemmel a dlszpécsernő. Aztán értesíti az orvost ős a sofőrt. És a következő percben már száguld is velünk a szirénázó URH-kocsi... A KÓRHÁZBAN Egyszerű külvárosi ház előtt áll meg a kocsi. Futólépésben tapossuk a lépcsőt, melynek egyik kanyaróban mér vár is a beteg édesanyja. Bevisz a lakásba, ahol egy 55 év körüli munkásember fekszik a heverőn. A homlokán verejtőkcseppek gyöngyöznek, arca krétafehér. Mikor meglátja a fehérköpenyes orvosnőt, szinte eszelősen hajtogatja: — Mentsen meg, doktornő, mentsen meg, ügy félek a haláltól! Az orvosnő kedvesen nyugtatja. Aztán minden felesleges mozdulatot kerülve, megméri a beteg pulzusát, majd a kézi elektrokardlográffal a szív működését vizsgálja. Percekig tart csak az egész és máris int az ápolónak és a gépkocsivezetőnek, hogy vigyék a beteget. Csupán a kocsiban közli halkan velem, hogy súlyos szívinfarktust észlelt. Annyira súlyosat, hogy a szívműködést erősítő kardiostlmulátort is felkapcsolja a beteg kezére, lábára. A kocsi száguld és néhány perc múlva már szállítja is a lift betegünket a II. belgyógyászati klinika első emeletére. Itt, ezen a koszorúér-megbetegedésekkel foglalkozó új osztályon vizsgálta aztán meg a fiatalembert dr. Kasper jullus osztályvezető orvos, tanársegéd. Ml IS HAT A SZÍVINFARKTUS? Vizsgálat után hosszasan elbeszélgettem a kedves tanársegéddel, a híres Haviár professzor egyik kitűnő segítőtársával. Megkértem, beszéljen erről a pusztító betegségről. — Először is egyáltalán nem modern betegség a szívinfarktus. Régen éppen úgy előfordult, mint manapság. A különbség csak az, hogy nem ilyen nagy számban. A betegség legfőbb oka ugyanis a túlhajszolt életmód. Senki se csodálkozzék hát, hogy korunkban, amikor úgy felfokozódott az élettempó, lényegesen megnövekedett a szívinfarktusok száma. A mi klinikánkra például (bér csak egyike azoknak a kórházaknak, ahova ilyen betegeket hoznak] 8—10 szívinfarktusos is bekerül egy-egy „for-Lajtman László ás dr. Welnova Vlasta új kiszállásra vár. galmasabb“ héten. Képzeljük csak el, hány megbetegedés történhet naponta — az egész országban! — No, de hadd magyarázzam el, mi is hát az infarktus. Nézzük először a szívet. Mindenki tudja, hogy a szív működtetését (a sziV'össze- és széthúzódásót) a szívizom végzi. A szívizmot viszont a különböző vastagságú koszorúereken átáramló vér táplálja. Ha valamilyen rendellenesség folytán (elmeszesedés, szklerőzis) elszükül a koszorúér, vagy éppenséggel eldugul (trombózis), akkor az Izomnak az a része, mely összeköttetésben van a koszorúérrel, egyszerűen elhal. Így aztán csökken a szívműködés, súlyosabb esetben teljesen megáll. Attól függ tehát a betegség súlyosabb vagy enyhébb volta, hogy vékonyabb vagy vastagabb koszorúérben áll be a rendellenesség. — És milyen előjelek figyelmeztetnek a szívinfarktus bekövetkezésére? — Ezt nem lehet százszázalékosan meghatározni. Előfordulhat, hogy egy könnyebb lefolyású in-20
