A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-05-12 / 19. szám
Azt hiszem, Heinz Rühmannt, a világhírű német filmkomikust, közel száz filmvígjáték főszereplőjét nem kell külön bemutatnom. A szimpatikus, naiv ábrázatú és mindig nevettető Rühmann-filmek szinte hagyományosan jók szoktak lenni; a kiváló német művész csak valóban kitűnő filmekben vállal szerepet, mert - ahogyan kijelentette - ő a nézőit szárakoztatni, nevettetni akarja, rossz filmmel senkit sem akar untatni. Es igy van ez a legújabb „Hókuszpókusz* cimű filmmel is, melynek forgatókönyvét a már nálunk is jól ismert szcenaristák; Curt Goetz, Eberhard Keindorff és Johanna Sibelius Írták, zenéjét pedig Franz Grothe, a világhírű német zeneszerző, sok világsikert aratott sláger szerzője komponálta. Kurt Hoffmann, a film rendezője ezúttal is bebizonyította, hogy minden adottsága megvan ahhoz, hogy munkájával osztatlan tetszést váltson ki. Az izgalom, amit a „Hókuszpókusz“ című bűnügyi filmvígjátékában kelt - ha nem is a legnemesebb anyagból van - mégsem olcsó, mert kitűnő színészek, elsősorban Heinz RUhmann és Liselotte Pulver nagyszerű játékukkal annyira lekötik a nézők figyelmét, hogy azokat a kisebb hibákat, melyeket akár vágással is el lehetett volna kerülni, szinte észre sem veszik. Fordulatos és forgatagos a Curt Goetz ötlete alapján feldolgozott bűnügyi filmvigjáték.- Hogyan tüntessem el a férjemet, hogyan indíttassak magam ellen nagy port felverő bírósági eljárást azzal a váddal, hogy férjemet: Peer Biliét, a festőművészt meggyilkoltam T - teszi fel magának a kérdést a feltűnően szép Aldy asszony. Es a feltett kérdésen nem tűnődik sokáig. Tervét tett követi: férje nyomtalanul eltűnik. A közeli tóparton olyan nyomokra bukkannak, melyekből arra lehet következtetni, hogy Peer Bille festőművész hullája ott volt, de az nyomtalanul eltűnt. A nyomozók Aldy asszonyt vádolják a gyilkossággal. Vádjukat bizonyítékokkal is alátámasztják és a szépasszony a bíróság elé kerül. Aldy asszony védőügyvédet fogad, aki rövid elemzés után rájön arra, hogy ■ 0 gyilkosságot nem ö követte el. Átlát a naivnak mutatkozó asszony rafinált észjárásán. A szépasszony közönyösen viselkedik a vádddl szemben, nem nagyon érdekli az ellene folytatott bírósági eljárás. Számára az a legfontosabb, hogy a titokzatos körülmények között eltűnt festőművész férje festményei iránt egyre nő az érdeklődés. A képek, alkotások egymás után állandóan jobb és jobb árakon kelnek el. Az egyik festmény oldja meg végül a bíróság számára nem mindennapos esetet, mely sok gondot okozott mind a bíráknak, mind pedig a jogászoknak. A „Hókuszpókusz* cimű nyugatnémet bűnügyi filmkomédia, melyet a nyugati országokban az év elején mutattak be, - nagy sikert aratott. Szinte biztosra vehető, hogy hazánkban is nagy közönségsikere lesz az első perctől az utolsóig szórakoztató, nevettető, de ugyanakkor a néző figyelmét is lekötő új Rühmann-filmnek. (f) ÜHb