A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1968-05-12 / 19. szám

LEVELEK-VÉLEMÉNYEK SZERKESZTŰSfiGÜNKBE NAPONTA ÉRKEZNEK LEVELEK, MELYEKBEN a CSOMA­GOK HELYI SZERVEZETEI, JÁRÁSI BIZOTTSÁGAI, IFJOSAGI KLUBOK £S EGYÉB KUL­TURÁLIS SZERVEZETEK KIFEJEZIK ÁLLÁSFOGLALÁSUKAT A CSKP KB JANUÁRI, VA­LAMINT A CSEMADOK KB MÁRCIUSI HATAROZATAVAL KAPCSOLATBAN. SAJNOS AZ ANYAG TERJEDELME MIATT NINCS RA MÓDUNK, HOGY MINDEN ÁLLÁSFOGLALÁST TELJES EGfiSZEBEN KÖZÖLJÜNK, EZÉRT CSAK EGYES PONTOKAT RAGADTUNK KI BELŐLÜK. MINDEN ÁLLÁSFOGLALÁS A BEVEZETŐBEN LESZÖGEZI, HOGY TELJES MÉRTEKBEN TÁMOGATJA A PART PROGRESSZÍV ERŐIT, A TÁRSADALMUNK DEMOKRA­­TIZALŐDAsARA IRÁNYULÓ TÖREKVÉSEKET. A KASSAI MAGYAR TANNYELVŰ ALAPFOKÚ ES KÖZÉPISKOLA SZÜLŐI MUNKAKÖZÖSSÉGÉ­NEK ALLASFOGLALASAbOL 1. Követeljük a Kaaaai Kormányprogram helytelen értelmezéséből következő, a oseh­­szlovákiai magyarságot diukrlminálá Baaiaa törvény altBrláaét. 2. Szflkaágainek tartjuk a resxlovakiiáoiA hivatalos ás uyilvános eltörlését. 3. KBvatalJttk a nemzetgyűlésben a nemzet­gyűlés képviselőiből megalakítani a nemzet­gyűlés nemzetiségi bizottságát, a kormány mellett pedig nemzetiségi titkárságot, állam­titkárral az élén. 4. Követeljük, hogy a nemzetiségek tagjai mindenfitt arányssámuknak megfelelően legye­nek képviselve a központi, kerületi, járási és helyi választott és végrehajtó szervekben. 5. Rendkívül fontosnak tartjuk egy olyan érdekvédelmi szerv létesítését, mely a magyar ajktt lakosság politikai, gazdasági, kulturális ás társadalmi képviseletét less hivatva képvi­selni. B. Követeltük a magyar tannyelvű tanonois­­kólák hálózatának kibővítését, a magyar nem­zetiségi főiskolások és egyetemisták számának emelését, továbbá a Magyarországon valO to­vábbtanulás kérdésének megoldását. 0 A CSEMADOK FELSOKIRALYI HELYI SZERVE­ZETÉNEK AllAsfoglalAsAböl Szükséges a Csehszlovák Köztársaságban élő két nemzet teljes egyenjogúsága mellett a ha­zánkban élő többi nemzetiség teljes egyen­jogúságának a biztosítása. Mivel az eltelt 23 esztendő alatt helytelenül oldották meg a nemzetiségi problémákat, egy­hangúlag támogatjuk a Csemadok Központi Bi­zottságának állásfoglalását, valamint a Cseh­szlovák Írószövetség Magyar Szankciójának ja­vaslatát a nemzetiségi kérdés megoldására. Magunkévá tettük a Csemadok Nyltral Járási Bizottságának állásfoglalását 13 és minden erőnkkel arra törekszünk majd, hogy az előt­tünk álló nagy feladatokat a CSKP vezetésé­vel realizáljuk. majlAth jAnos nagyidai autószerelő LEVELfiBOL A Rudé Právóban, 19ö7. október 4-én közölt statisztika szerint Csehszlovákiában 562 000 magyar él. Szerintem ez a szám nem a valósá­got tünteti fel. Hogy miért nem? Csupán egy példa, amely több mint valószínűleg más köz­ségre Is vonatkozik: Nagyidán 3282 polgár él, közülük 538 cigány. A faluban mintegy 10—15 szlovák család van, a többi magyar, de hiva­talosan néhány családon kívül valamennyit szlovákként tartanak nyilván. Ml ennek az oka? A háború utáni években, a nagy nyomás­ra, egy csekély töredékén kívül reszlovaklzált a község. Az emberek szivében még mindig félelem él, másrészt a szlovákok Is azt taná­csolják a magyar polgároknak, hogy gyerekei­ket szlovák Iskolákba adják, mivel magyar Is­kolával nem érvényesülhetnek. Különben ma­gyarul úgyis tudnak beszélni. Elképzelhető lenne, hogy Nagyidán 1939-ban a 2298 polgár közül 1926 volt a magyar, 84 a szlovák, 291 a cigány, 11 a német, a háború után viszont a község egyszerre csak szlovákká változik? A Csemadok apácasxakdllast helyt szerveze­te nemrégen agltáclós napot szervezett és a tagság létszámát 190 új taggal gyarapította. Az eredmény eléréséből részt vállalt a helyt nemzeti bizottság ts. Az apácaszakállaslak így Is kifejezik egyetértésüket a Csemadok KB és az írószövetség Magyar Szekciója beadványá­val. Elődöntő Dunaszerdahelyen 1968. május 4-én kerüli sor a magyar nép­­dalénekasek országos fesztiváljának elődön­tőjére Dunaszerdahelyen. Telt ház előtt 26 versenyző mutatkozott be a lelkes közönség­nek és az öttagú zsűrinek, amelynek elnöke Ágh Tibor volt. Minden versenyző két szám­mal szerepelt. A versenyzőket Banyák István népi zenekara kísérte. Tizenkettőn jutottak az országos döntőbe, akik május 18-án atánc­­dalénekesekkel együtt lépnek színpadra Po­zsonyban. A népdalénekesek országos elő­döntőjének győztesei: Kopál Irén, Derzsi György, Slfz Lászláné, Kovács Lajos, Baj­­náczy Jenöné, Pereszlényi Irén, Balogh Ma­­tild, Máté Lászlá, Szabó Jolán, Jaskó Jolán, Mits Klára és Balogh Mária. A tizenkét versenyző vasárnap este gála­esten lépett fel.- cs -Jelszavak helyett Az idei május elsejét valahogy másnak éreztem, mint az alűzőket. Másnak, tfibb szempontból. ElOszBr is meghittebbnek. Az elmúlt évek során megszoktuk, hogy május elsején az utoákat Óriási tOmeg Bzttnll el, hogy a kezek zászlókat, transzparensrudakat szorongatnak, paplrvlrágo­­kat lengetnek, mintha valami láthatatlan bábjátékos rángatná Okét az egekből. A transzparensek fttlirata s a tízezrek torkáből fttlharsanő jel­mondat ugyanaz volt Kassán, mint Pozsonyban, ugyanaz Prágában, mint Kelet-Berllnben, Moszkvában, vagy Budapesten. A szocialista tábor amorf tömbbé olvadt Bssze, s az uniformizált dlszomelvények előtt menetelő formátlan tömeg egyformán mozgott, egyformán kiabált. Ami húsz évvel ezelőtt talán még az egységet szimbolizálta, az néhány reprlz ntán ment­hetetlenül az egyformaság karikatúrájává változott. A saját szamával lá­tó, a saját nyelvén beszélő, a saját eszével gondolkodő ember szinte megkttnnyebbttlt, ha nem kellett felvonulnia, ém őrömébe Ilyenkor Is csöppent egy kis üröm, mert mélyen a tudata alatt valami lelkliameret­­furdaláefélét érzett, amihez hasonlőt egy-egy szép eszme áruiéi szoktak Árazni. Az Idén falvakon is rendeztek május elsejei ünnepségeket. A kassal Járás déli és délkeleti részében például Színén, Perényben, Jászén és Tornán voltak olyen zártabb kBrfi, meghittebb rendezvények, no meg Sxaps'ben, a volt járási székhelyen. Javában zuhogott az eső, amikor az Impozáns tornai várhegy tövében, a tavaly megnyílt halássosárda előtt összegyűlt a környékbeli falvak népe. A dtszamelvényt a csárda terasza helyettesítette, s jelmondatot csak egyet láttam, a terasz korlátjára kötött transzparensen. Annál több volt a laeikonyha meg az Italmérő sátor. Az esőtől megriasztott népnek bizony jél is jött a ponyvás fedezék; aki a csárdából és a sátrak áléi kiszorult, a domboldal fái alatt húzta meg magát. Az ünnepi beszéd kurta volt, talán mert két nyelven hangzott el egymás után, de talán azért Is, hogy az emberek már elúnták a fölösleges szúpnffogtatást. A beszéd után kisütött a nap, s attél kezdve csak a közelünkben lengő néhány zászlé emlékeztetett az elmúlt május elsejékre s azokra a tünte­tésekre, amelyek nagyobb városainkban e a szomszédos országokban most Is zajlanak. A felhők mögül előbújő nap hamisítatlan majálist látott a tornai vár tövében. Az ember, aki szeretett távol lenni az előre megvonalazott föl­­vonulásoktúl, jóleső érzéssel heversdett le a domboldal füvén kiterített pokrőora. JOleső érzését egy szemernyi lelkllsmeretfurdalás sem tompí­totta. A meghittségen túl talán ez a kötetlen, majállsos hangulat jel­lemezte a leginkább az Idei május elsejét. A harmadik jellemzője ennek a mostani ünnepnek az volt, hogy a csárdában, a sátrak mellett s á fűbe leterltett pokrócokon beszélgető emberek témá|a erősen hasonlított az ünnepi szónoklatok témájához: Itt Is, ott Is a demokratizálódásról, az akcióprogramrúl, társadalmi éle­tünk megoldásra váró föladatairól volt szólt. A múltban a beszélgető kisemberek vagy figyelembe ss vették az ünnepi szónoklatokat, vagy egyéni bajaikkal a hivatalos önelégültség ellen érveltek. Most a kisembe­rek ugyanazoknak a gondolatoknak szurkolnak, ugyanazokért az ideálo­kért lelkesednek, amelyek egy-egy ünnepi szózat gerincét is képezik. De­mokrácia, Igazságosság, törvényesség, egyenjogúság, szabadság — ez elkoptatott szavak új tartalommal telítődnek meg, s a tömeg, amely régi vezetőiben már nem tudott bízni, a nemrég fölkerültek láttára újból remél. Reméli, hogy ezúttal nemcsak az üresen alpuffogtatott fölvonulási jelszavak jutnak el az Illetékesek fülébe, hanem azok a csöndesen, de nagy belső nyomatékkai kiejtett követelések is, amelyeket a csárdái asztaloknál, a laoikonyhás sátrak alatt s a fűbe leterltett pokrócokon hallhat az embor. Az alaktalan tömeg formás kis csoportokká oszlik, a csoportokat egyének alkotjék, minden egyénnek más a szeme, szája, orra, füle, má­sok a gondolatai. Uniformizált jelszavak helyeit ezek az egyéni, önálló gondolatok adják meg az Idei május elsejének az értelmét. S ha a sok gondolat nemegyszer erősen hasonlít egymáshoz, ez annak a jele, bogy nemegyszer égetően aktuális problémával találjuk magunkat szemközt. —mir—

Next

/
Thumbnails
Contents