A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1968-05-05 / 18. szám

Gondok és remények a Zöld-szigeten Ország egy sziget öthatod részén, Itt van Eu­rópában, néhány órányi léglútra tőlünk, neve néha futótűzként járja be a világsajtót — hadd említsük például a földalatti ÍR A, az úgyne­vezett Ír Köztársasági Hadsereg észak-írországi akcióit, vagy az ír farmereknek a televízió hír­adójában Is sugárzott emlékezetes nagy tünte­tését. Több ezer traktorral, személy- és teher­autóval állták el az utakat, s valósággal meg­bénították a kts ország életét. A tüntetéssel életbevágó követelésüknek kí­vántak nyomatékot adni: nagyobb állami hoz­zájárulást a mezőgazdasági termékeknekI A pa­rasztok ugyanis a piaci áraknál Jóval drágáb­ban termelnek, s nem bírják a külföldi mező­­gazdaság termékeinek versenyét. Írország több nagy Írót, tudóst, művészt adott másoknak, mint amennyit sajátjának vallhat, megőrizte a középkor emlékeit, „ősi gael ál­lamnyelvét, bár ezt lakosságának csak egy töredéke beszéli. Minden Ír tud angolul, pedig Angliától, amelyhez szoros gazdasági kapcsola­tok fűzik — csak követelni valója van. Írország ugyanis harminckét grófságra (köz­igazgatási területre) oszlik, de ezek közül hat Jelenleg „még angol közigazgatás alatt áll“, a az összesen 4 243 000 lakosból 1 425 000 „ez Idő szerint még“ angol alattvaló. A küzdelmes múlt Az Atlanti-óceán gyakran haragos vize Jóko­ra darabokat nyelt el a meredek, sziklás par­tokból, azóta, hogy a kelta Ősök úgy 900 évvel Időszámításunk előtt bevándoroltak a Zöld-szi­getre. A geal nyelven előadó népénekesek hár­fa kísérettel dalolnak a hajdani öt királyság­ról, amelyek lakói közös nyelvet beszéltek, ugyanazon törvények uralma alatt éltek, és közös volt társadalmi berendezkedésük is. Me­rev és komor katolicizmusukat a nemzeti szent­ként tisztelt Patrick honosította meg 432-ben, s ezt követően ír szerzetesek Járták a világot Izlandtól Kijevig. A nyolcszázas évektől karcsú hajóikon harcias vikingek érkeztek egyre sű­rűbben az ír partokra, és azokat jó időre meg is szállták. Az Irek 1014-ben, a Clontarf-t csa­tában megverték és kiűzték a vikingeket, de egy századdal később új hódítók, a normannok hajóztak át Angliából, és 1295-ben, Dublinban megalakult az angol bárók parlamentje. Ettől kezdve hétszáz éven át tartott a harc — s ér­zelmi, politikai síkon ma is tart — a függet­lenségért. Az első felkelés 1315-ben tört ki az angol hódítók ellen, akik tízezrével telepí­tettek át skótokat és angolokat a Zöld-sziget­re, amelynek lakói egy hektárnál nagyobb föl­det nem művelhettek, és még lovat sem volt szabad tartaniuk. Cromwell tízéves háború során verte le a második ír felkelést, amely­ben 600 ezer ír, a lakosság egyharmada vesztet­te életét. Az élet fogyott, a szabadság utáni vágy nem. Vérbe fojtották 1798-ban a köztár­sasági Ír felkelést, és a múlt század közepén olyan éhínség pusztított — egy, a burgonyát megtámadó növénybetegség következtében —, amely egymillió halálos áldozatot szedett, és nyomában másfélmillió ír vándorolt kt az Egye­sült Államokba. A XX. században felkelés fel­kelést követett. Nemrégiben ünnepelték a híres Húsvéti Fel­kelés 51. évfordulóját. Dublin lángokban állt, a főposta lépcsőjén Patrick Pearse, a fiatal költő, az Ír szabadcsapatok parancsnoka — fe­je fölött a kis zöld-arany zászlóval — kiadta a híres Jelszót: „Írország, Isten és a halott nem­zedékek zászlaja alá, szabadságharcra hívja gyermekeitl“ öt napig tartott az elkeseredett harc — csak a Nelson-oszlop maradt épen, amelyet tavaly robbantottak fel az ír nacionalisták —, de a Húsvéti Felkelés elbukott. Kivégezték veze­tőit, köztük lames Conolly-t, a nagyszerű for­radalmi szocialistát, aki a szabad emberek Ír­országáról, az egyház és a tőke Igájától mentes hazáról ábrándozott. A protestáns angolok el­leni harc ugyanis érthető módon a katolicizmus zászlaja alatt folyt, s az ír származású Shaw már hatvan évvel ezelőtt igen találóan meg­jegyezte („John Bull másik szigete“): „A brit uralom alatt éppoly lehetetlen egy ír haza­finak a klerikális obskurantlzmus ellen har­colnia, mint ahogyan Voltaire sem harcolha­tott volna ellene, ha Franciaország története­sen brit birtok“. Shaw ugyanakkor úgy véle­kedett, hogy „az írországi népi erők forron­­ganak az egyház zsarnoksága ellen, és az ön­­kormányzat jelzi majd azt a napot, amikor kiebrudalják a Vatikánt!“ Mégsem ez történt, mert bár Írország 1921- ben elnyerte a dominiumi státust, 1937-ben pe­dig a tényleges függetlenséget — a hat észak­keleti grófságot tömörítő Eszak-lrország to­vábbra Is angol kézen maradt. A sziget ket­téosztásával megrekedt a nemzeti forradalom, meghiúsultak James Connolly reményei — észa­kon protestánsok, délen katolikusok, északon fejlett ipar, délen elmaradott mezőgazdaság. Nem került sor a katolikus és protestáns de­mokraták összefogására, az ír politikára rá­nyomta bélyegét a kereszténydemokrata pár­tok és az egyház uralma, a vak nacionaliz­mus, amely a második világháború idején — az „ellenségem ellensége a barátom“ elv alapján — a hitleri fasizmussal rokonszenvezett. A katolicizmus befolyására Jellemző, hogy az elemi Iskolák ellenőrzése, a pedagógusok felvétele és elbocsátása majdnem mindenütt a papok kezében van, Illetve tőlük függ. A gim­náziumok zömét is a szerzetesrendek irányít-GT33 20 Ják, míg a szakiskolák állami kézben vannak. Tavaly szeptemberben nyílt csak meg az or­szág első állami vegyes középiskolája (gim­názium és technikum). Nem véletlen, hogy az ír szociológusok felmérései szerint az elemi iskolát végzett ír gyerek angol nyelvtudását illetően 37 és fél hónappal marad el a ha­sonlókorú angol gyermek mögötti Ennek egyik oka a vallásoktatásnak szánt órák nagy szá­ma, másik oka pedig az egyház által erőltetett ír nyelvű oktatás. Az ír nyelv kötelező érett­ségi tárgy, az államhivatalnokoknak, ügyvé­deknek, színészeknek nyelvvizsgát kell tenniük, de ezt sokan elvből nem teszik le, inkább ki­vándorolnak. Az ír nyelv negyven évi kísérle­tezés után még mindig nem beszélt nyelv, a parlamentben ts ritkán használják, mert a jegy­zők nem sajátították el az ír gyorsírást... Az agglegények országa A jelző valóban ráillik Írországra. A házasu­landó férfiak átlagos életkora 33, a nőké 28 év. A húsztól harminckilenc esztendős férfiak két­harmada nőtlen, ír költők írták a legszívhez­­szólóbb angol nyelvű szerelmi dalokat, de az ír férfiakról terjesztik az adomát: „Hagyj ma­gára egy írt egy leány és két üveg sör társa­ságában. Holtbiztos, hogy a sörösüvegek után fog nyúlni. Persze, a hosszú legényéletnek más, mélyreható okai vannak. Sokan abban látják, hogy az ír férfi élete végéig az anyja szavára hallgat, mások az okokat az átélt súlyos gaz­dasági helyzetben keresik. Ezek szerint az ír férfit a megélhetés gondja, sokszor kilátásta­­lansága riasztja vissza a családalapítástól. Az életre a maga bélyegét rányomó puritán kato­licizmus alig engedett lehetőséget arra, hogy a fiatalok megismerkedjenek, s az utóbbi évek nagy vívmányának számít, hogy számos táncos szórakozóhely nyílt, és alakulnak sorra a tánc­­zenekarok. Kevés a korszerű lakás. Dublinban számos, egykor nagyúri palota, ma tömegszállás. Az ipartelepítés néhány éve indult meg, a mező­­gazdaság félfeudálls rendszerén most igyek­szik változtatni a kormány. A harmincas évek­ben megvalósított, de azóta fokozatosan csök­kentett védvámos gazdasági politika arra ve­zetett, hogy 1956-ig újabb 600 ezer ír vándorolt ki, s az otthon maradottak is kilátástalan­nak látták jövőjüket. Megdöbbentő számadat: amíg a két Írországnak mindössze négy és egynegyed mtiltó lakosa van, a világ más ré­szein élő írek száma meghaladj a húsz mil­liót!

Next

/
Thumbnails
Contents