A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-05-05 / 18. szám
Gondok és remények a Zöld-szigeten Ország egy sziget öthatod részén, Itt van Európában, néhány órányi léglútra tőlünk, neve néha futótűzként járja be a világsajtót — hadd említsük például a földalatti ÍR A, az úgynevezett Ír Köztársasági Hadsereg észak-írországi akcióit, vagy az ír farmereknek a televízió híradójában Is sugárzott emlékezetes nagy tüntetését. Több ezer traktorral, személy- és teherautóval állták el az utakat, s valósággal megbénították a kts ország életét. A tüntetéssel életbevágó követelésüknek kívántak nyomatékot adni: nagyobb állami hozzájárulást a mezőgazdasági termékeknekI A parasztok ugyanis a piaci áraknál Jóval drágábban termelnek, s nem bírják a külföldi mezőgazdaság termékeinek versenyét. Írország több nagy Írót, tudóst, művészt adott másoknak, mint amennyit sajátjának vallhat, megőrizte a középkor emlékeit, „ősi gael államnyelvét, bár ezt lakosságának csak egy töredéke beszéli. Minden Ír tud angolul, pedig Angliától, amelyhez szoros gazdasági kapcsolatok fűzik — csak követelni valója van. Írország ugyanis harminckét grófságra (közigazgatási területre) oszlik, de ezek közül hat Jelenleg „még angol közigazgatás alatt áll“, a az összesen 4 243 000 lakosból 1 425 000 „ez Idő szerint még“ angol alattvaló. A küzdelmes múlt Az Atlanti-óceán gyakran haragos vize Jókora darabokat nyelt el a meredek, sziklás partokból, azóta, hogy a kelta Ősök úgy 900 évvel Időszámításunk előtt bevándoroltak a Zöld-szigetre. A geal nyelven előadó népénekesek hárfa kísérettel dalolnak a hajdani öt királyságról, amelyek lakói közös nyelvet beszéltek, ugyanazon törvények uralma alatt éltek, és közös volt társadalmi berendezkedésük is. Merev és komor katolicizmusukat a nemzeti szentként tisztelt Patrick honosította meg 432-ben, s ezt követően ír szerzetesek Járták a világot Izlandtól Kijevig. A nyolcszázas évektől karcsú hajóikon harcias vikingek érkeztek egyre sűrűbben az ír partokra, és azokat jó időre meg is szállták. Az Irek 1014-ben, a Clontarf-t csatában megverték és kiűzték a vikingeket, de egy századdal később új hódítók, a normannok hajóztak át Angliából, és 1295-ben, Dublinban megalakult az angol bárók parlamentje. Ettől kezdve hétszáz éven át tartott a harc — s érzelmi, politikai síkon ma is tart — a függetlenségért. Az első felkelés 1315-ben tört ki az angol hódítók ellen, akik tízezrével telepítettek át skótokat és angolokat a Zöld-szigetre, amelynek lakói egy hektárnál nagyobb földet nem művelhettek, és még lovat sem volt szabad tartaniuk. Cromwell tízéves háború során verte le a második ír felkelést, amelyben 600 ezer ír, a lakosság egyharmada vesztette életét. Az élet fogyott, a szabadság utáni vágy nem. Vérbe fojtották 1798-ban a köztársasági Ír felkelést, és a múlt század közepén olyan éhínség pusztított — egy, a burgonyát megtámadó növénybetegség következtében —, amely egymillió halálos áldozatot szedett, és nyomában másfélmillió ír vándorolt kt az Egyesült Államokba. A XX. században felkelés felkelést követett. Nemrégiben ünnepelték a híres Húsvéti Felkelés 51. évfordulóját. Dublin lángokban állt, a főposta lépcsőjén Patrick Pearse, a fiatal költő, az Ír szabadcsapatok parancsnoka — feje fölött a kis zöld-arany zászlóval — kiadta a híres Jelszót: „Írország, Isten és a halott nemzedékek zászlaja alá, szabadságharcra hívja gyermekeitl“ öt napig tartott az elkeseredett harc — csak a Nelson-oszlop maradt épen, amelyet tavaly robbantottak fel az ír nacionalisták —, de a Húsvéti Felkelés elbukott. Kivégezték vezetőit, köztük lames Conolly-t, a nagyszerű forradalmi szocialistát, aki a szabad emberek Írországáról, az egyház és a tőke Igájától mentes hazáról ábrándozott. A protestáns angolok elleni harc ugyanis érthető módon a katolicizmus zászlaja alatt folyt, s az ír származású Shaw már hatvan évvel ezelőtt igen találóan megjegyezte („John Bull másik szigete“): „A brit uralom alatt éppoly lehetetlen egy ír hazafinak a klerikális obskurantlzmus ellen harcolnia, mint ahogyan Voltaire sem harcolhatott volna ellene, ha Franciaország történetesen brit birtok“. Shaw ugyanakkor úgy vélekedett, hogy „az írországi népi erők forronganak az egyház zsarnoksága ellen, és az önkormányzat jelzi majd azt a napot, amikor kiebrudalják a Vatikánt!“ Mégsem ez történt, mert bár Írország 1921- ben elnyerte a dominiumi státust, 1937-ben pedig a tényleges függetlenséget — a hat északkeleti grófságot tömörítő Eszak-lrország továbbra Is angol kézen maradt. A sziget kettéosztásával megrekedt a nemzeti forradalom, meghiúsultak James Connolly reményei — északon protestánsok, délen katolikusok, északon fejlett ipar, délen elmaradott mezőgazdaság. Nem került sor a katolikus és protestáns demokraták összefogására, az ír politikára rányomta bélyegét a kereszténydemokrata pártok és az egyház uralma, a vak nacionalizmus, amely a második világháború idején — az „ellenségem ellensége a barátom“ elv alapján — a hitleri fasizmussal rokonszenvezett. A katolicizmus befolyására Jellemző, hogy az elemi Iskolák ellenőrzése, a pedagógusok felvétele és elbocsátása majdnem mindenütt a papok kezében van, Illetve tőlük függ. A gimnáziumok zömét is a szerzetesrendek irányít-GT33 20 Ják, míg a szakiskolák állami kézben vannak. Tavaly szeptemberben nyílt csak meg az ország első állami vegyes középiskolája (gimnázium és technikum). Nem véletlen, hogy az ír szociológusok felmérései szerint az elemi iskolát végzett ír gyerek angol nyelvtudását illetően 37 és fél hónappal marad el a hasonlókorú angol gyermek mögötti Ennek egyik oka a vallásoktatásnak szánt órák nagy száma, másik oka pedig az egyház által erőltetett ír nyelvű oktatás. Az ír nyelv kötelező érettségi tárgy, az államhivatalnokoknak, ügyvédeknek, színészeknek nyelvvizsgát kell tenniük, de ezt sokan elvből nem teszik le, inkább kivándorolnak. Az ír nyelv negyven évi kísérletezés után még mindig nem beszélt nyelv, a parlamentben ts ritkán használják, mert a jegyzők nem sajátították el az ír gyorsírást... Az agglegények országa A jelző valóban ráillik Írországra. A házasulandó férfiak átlagos életkora 33, a nőké 28 év. A húsztól harminckilenc esztendős férfiak kétharmada nőtlen, ír költők írták a legszívhezszólóbb angol nyelvű szerelmi dalokat, de az ír férfiakról terjesztik az adomát: „Hagyj magára egy írt egy leány és két üveg sör társaságában. Holtbiztos, hogy a sörösüvegek után fog nyúlni. Persze, a hosszú legényéletnek más, mélyreható okai vannak. Sokan abban látják, hogy az ír férfi élete végéig az anyja szavára hallgat, mások az okokat az átélt súlyos gazdasági helyzetben keresik. Ezek szerint az ír férfit a megélhetés gondja, sokszor kilátástalansága riasztja vissza a családalapítástól. Az életre a maga bélyegét rányomó puritán katolicizmus alig engedett lehetőséget arra, hogy a fiatalok megismerkedjenek, s az utóbbi évek nagy vívmányának számít, hogy számos táncos szórakozóhely nyílt, és alakulnak sorra a tánczenekarok. Kevés a korszerű lakás. Dublinban számos, egykor nagyúri palota, ma tömegszállás. Az ipartelepítés néhány éve indult meg, a mezőgazdaság félfeudálls rendszerén most igyekszik változtatni a kormány. A harmincas években megvalósított, de azóta fokozatosan csökkentett védvámos gazdasági politika arra vezetett, hogy 1956-ig újabb 600 ezer ír vándorolt ki, s az otthon maradottak is kilátástalannak látták jövőjüket. Megdöbbentő számadat: amíg a két Írországnak mindössze négy és egynegyed mtiltó lakosa van, a világ más részein élő írek száma meghaladj a húsz milliót!
