A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1968-04-21 / 16. szám

Ennek a kétrészes keletnémet filmnek az iz­galmait az élet, a második világégés pro­dukálta. A valóságos történet színhelye a norvégiai Peenemünde, ahol a náci tudósok a legnagyobb titokban a háborút eldöntő csoda­­fegyveren: a V 1 és a V 2 rakétalövegek gyártásán dolgoztak. Veiczi János és Heinz Thürk forgató­­könyve tulajdonképpen egy izgalmas, nagy ri­port, mely úgy kezdődik, hogy 1939-ben az an­gol titkos szolgálat Norvégiából titokzatos körül­mények között jelentést kapott, mely szerint a náci Németország tudásai hatalmas pusztító erő­vel rendelkező rakétafegyverek kísérletezésével foglalkoznak. Az angol titkos szolgálat vezető tiszt­jei az oslói postafiókban falóit jelentésnek nem tulajdonítottak nagy jelentőséget, azt lehetet­lenségnek, provokációnak minősítették. Sir Johne, az angol kémszolgálat szakéitöje hosszú mér­legelés után kijelentette, hogy egyelőre lehetet­lenségnek tartja az olyan rakétalövegek gyáriásá., melyek a hangnál is sebesebbek és melyek nagy­­mennyiségű, hatalmas erejű robbanószert tudná­nak szállítani. A titokzatos, ismeretlen jelentésküldönek azon­ban mégis igaza volt . . . Hitler tudósai a norvé­giai Peenemündében a hangnál is sebesebben száguldó egytonnás, hatalmas erejű robbanószert szállító br'llisztikus rakéták g óriásán dolgoztak. A peenemündei titkos kísérleti telep vezetője a szakmai kötökben ismert náci: a „rakéta-báró" volt. A Birodalom legjobb szakembereit g üjtöt­­te maga köré. A náci titkosszolgálat is nagy se­gítséget nyújtott a peenemündei csoportnak. Megszerezték a francia tudósok rakétagyártási terveit. A „iakéta-báró" legközelebbi munkatársa és helyettese Grünwald mérnök volt. Az idealista tudós állandóan azon ábrándozott, hog raké­tái egvszer majd a Holdon kötnek ki. Csa< a nor­végiai kísérleti telepen tudta meg azt, hogy munkáját, találmányát az emberiség és a kul­túra pusztítására akarják a nácik felhasználni. A kísérleti telepet a fasiszta vezetők koncentrá­ciós táborid szerveztették át, ahol lengyel, német, norvég, francia, cseh és különböző más nemze­tiségű foglyokat összpontosítottak: elsősorban olyan szakképzettségűeket, akik munkájukkal a rakéták gyártását segítették. A különböző alkat­részeket gyártó foglyok azonban hamarosan rá­jöttek arra, hogy a Hitler által oly sokszor be­ígéri csodafegyverek, o ballisztikus rakétái; g ár­­t ásóhoz osztották be őket. Az antifasiszta foglyok azonnal tervszerű munkához láttak. Két felada­tot tűztek ki: minél több információt szerezni a rakétákról és azok gyártását szabotálni. Nagy veszéllyel jaró munkájukat shier koronázta. Hí­reiket az angolszász vezérkarnak továbbították. Végre Londonban is megértették, hogy az 1939- ben kapott jelentés nem volt provokáció. Azon­nal munkához láttak, mert tudták, hogy minden napi késedelem a háború további elhúzódását, meghosszabbítását jelentené. Peenemünde kör­nyékén különböző felderítéseket végeztek, majd sokszáz bombázó bevetésével elpusztították a telepet. A német hadvezetés gyers ellenintézke­déshez folyamodott. Az üzemet egy hegy belse­jében épitett csarnokban helyezték el. Grünwald mérnök már régen tudta, hogy az idegen nem­zetiségű munkások szabotálják a gyártást. Észre­vételeit nem jelentette, sőt későbben ö is részt vett a szabotázsban. Az amerikai egységek gyors ütemben vonultak kelet felé. Amikor a titkos földalatti üzemei mái negvven kilométernyire megközelítették - azt pa­rancsra felrobbantották. A foglyok felkelést szer­veztek, mert tudták, hogy életüket csak akkor menthetik meg, ha ok is fegyvert ragadnak! A nácik eltökélt terve ugyanis az volt, hogy a tit­kos üzemben dolgozó foglyokkal végeznek. Grün­wald mérnök azonban ügyes taktikával megmen­tene életüket. O is megmenekült a náci pokolból és az amerikaiak szolgálatába szegődött. FEDERMAYER ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents