A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1968-01-14 / 2. szám

ben és 63-ban Ferrle sok Időt töltött a Camp Street-an és titokzatos, hosszé telefonbeszélgetéseket folytatott onnan Közép-Amerikával. Birtokunkban vannak ezeknek a beszélgetéseknek a bejegyzései

P.: Hol vannak most Bannister és Ward?

G.: Mindketten meghaltak a merénylet után. Bannister szívrohamban halt meg 1964-ben. Ward pedig repülőszerencsétlenség áldozata lett Mexikóban, ugyancsak 1964-ben. ö volt a pilótája annak a gépnek, amellyel Mexikóba repült De Lesseps Morrison, New Orleans polgármestere. Egyébként De Lesseps Morrison mutatta be Kennedy elnöknek 1963-ban Clay Shaw-i egy közös repülőút alkalmával.

P.: Feltételezi, hogy a repülőgép-katasztrófának amelynek áldozata lett Morrison és Ward is, homályos a háttere?

G.. Nincs okom ezt gondolni, bár ilyen esetben mindig támadnak kósza hírek. Csak annyit mondanék, hogy ebben az ügyben a tanuknak valóban szokásuk a legalkalmatlanabb pillanatban meghalni. Hallottam, hogy egy londoni biztosítási iroda kiszámította, mennyire valószínű, hogy az ügybe keveredettek közül húszán meghaljanak a merénylet utáni három éven belül. Az eredmény: egy trillió az egyhez. Az NBC azonban biztosan megállapítja, hogy embereim egyike megvesztegette az önműködő számológépet.

Csalétek — Eszköz — Áldozat

P.: Kapcsolatban állt Oswald jobboldali elemekkel és Castro-ellenias emigránsokkal New Orleans-on kívül Dallasban is?

G.: Igen, hogynel Néhány esetben mindkét városban ugyanazok a személyek voltak azok. Oswald egyik kapcsolata Dallasban Jack Ruby volt — kulcsszemély a fegyvercsempészésben a Castro-ellenes földalatti mozgalom számára — a C1A megbízásából. Dallasban Oswaldot gyakorlatilag orosz emigránsok vették körül, akik közül egyesek a CIA alkalmazottal voltak. Ezenkívül 1963 októberében megjelent Dallasban Oswald néhány Castro-ellenes barátja New Orleans-böl. Az 1963. november 23-áról szóló utólagos nyomozói jelentésében ezt írja Walthers dallasi rendőr. Bili Decker serif segédje: „Beszéltem Sorrelsszel; a titkos szolgálat dallasi főnökével. Figyelmeztetett, hogy

Harlandale 3128 szám alatt már hónapok óta minden hétvégen bizonyos kubaiak jönnek össze, és hogy talán valami közük van a Freedom for Cuba Party szervezethez, amelynek tagja volt Oswald is.“ Walthers jelentése iránt senki sem érdeklődött és Walthers november 26-án panaszkodott: „Nem tudom, mit végzett a titkos szolgálat, de ma megtudtam, hogy a kubaiak azt a házat kiürítették vagy egy héttél az elnök meggyilkolása előtt, vagy egy nappal utána. Az én informátorom szerint Oswald személy is ebben a házban volt".

Ez az utolsó említés a Harlandale 3128-ban megjelent kubaiakról. Walthers jelentésének fontos pontja az utalás a Freedoom tor Cuba Party-ra. Nyilván a Castro-ellenes „Szabad Kubáért Bizottság“ — Free Cuba Committee — nevével keverték ezt össze, amelynek tagja volt Oswald, Ferrie és a neonácisták kis kádere — beleértve azt az embert is, akiről biztosan tudjuk, hogy a „másik Oswald“ volt. Emlékszik talán, hogy a merénylet napjának estéjén Henry Wade dallasi államügyész sajtókonferenciát tartott, amelyen többek között kijelentette, hogy Oswald tagja volt a „Free Cuba Committe“-nek, ahelyett, hogy azt mondta volna: a „Fair Play for Cuba Committee“-nek. Véletlenül ott volt Jack Ruby is, aki azonnal kijavította őt. Ruby bizonyára még aznap elment a börtönbe és megpróbálta ott Oswald meggyilkolását, amit azután vasárnap sikeresen végre is hajtott — a Warren-bizottság egyáltalán nem vett fáradságot ennek az adatnak a felbecsüléséhez — pedig nehezen tételezhető fel, hogy tel akarta volna hívni magára a figyelmet. Bizonyára attól félt, hogy ha Oswaldot a sajtóban a „Szabad Kubáért Bizottság“ tagjaként említik, valakinek esetleg eszébe juthatott volna felülvizsgálni ezt a bizottságot és akkor kiderül annak Castro-ellenes és szélső jobboldali Jellege. Így Ruby inkább reszkírozta a nyilvánosságot, hogy helyrebillenthesse a dolgokat és összeesküvő társait megmenthesse a leleplezéstől.

P.: Ami Oswald szerepét illeti az összesküvésben — On egyszer kijelentette, hogy „előbb csalétek volt, azután eszköz és végül áldozat lett“. Megmagyarázná, mit akart ezzel mondani?

G.: A dolog nyilvánvalóan úgy áll, hogy Oswald feladata Kennedy tervbevett meggyilkolásában — már amennyire ö tudta — tisztán politikai volt: nem kellett lőnie, csak — az okokat az előkészítő értekezleteken felettesei talán meg sem magyarázták neki — annyira megbízható baloldali egyén benyomását kellett keltenie, hogy a merénylet után (amiről Oswald nem tudott] az elnök meggyilkolása úgy tűnjön fel, mint egy megszállott baloldali elem műve és elterelődjék a figyelem <• többi összeesküvőről, természetesen azokról is, akik valóban lelőtték Kennedyt, de így elmenekülhettek Daliásból. Ez volt az oka — akár Ismerte Oswald, akár nem — annak, hogy parancsot kapott: vállaljon állási az Iskolakönyvek raktárában Dallasban; megállapítottuk, hogy az összeesküvők egyikének teljesen ártatlan kereskedelmi kapcsolatok útján lehetősége volt több mint egy hónappal Kennedy látogatása előtt megállapítani az útvonalat, amelyen az elnök kíséretével áthalad Az összeesküvők — több, mint valószínű, hogy Oswald kivételével — tudták, hogy rá terelődik a figyelem és a világ abban a meggyőződésben él majd, hogy a merénylő egy őrült marxista volt.

P.: Ha nem is tudta volna Oswald, hogy csaléteknek használják, nem gyanított esetleges árulást összeesküvő társai részéről?

G.: Elég nagy mennyiségű bizonyítékot találtunk arra nézve, hogy Oswaldot meglehetősen könnyen befolyásolták Idősebb és tapasztaltabb felettesei az összeesküvésben és valószínűleg jobban hitt nekik, mint azok neki. De ha nem is így lett volna, azt hiszem, akkor is teljesítette volna a kapott parancsot.

P.: Még akkor is, ha megsejtette volna, hogy esetleg letartóztatják és elítélik mint az elnök gyilkosát?

G.: Mondtam már, hogy valószínűleg nem volt tudatában „figyelem-elterelő“ szerepének. De ha rá is jött volna, bizonyára megszédítik nagyszabású ígéretekkel, hogy gazdag jutalmat kap és Kennedy halála után kiszöktetik az Egyesült Államokból. Ám szerintem még valószínűbb, hogy ha tudta volna Is, ml a rendeltetése, nem érezte volna szükségesnek a menekülést Tudta volna, hogy a világ egyetlen esküdtszéke — dallasit is beleértve — sem ítélheti el ilyen gondosan álcázott közvetett bizonyítékok alapján.

P.: Ez vitatható. De ha Oswaldot valóban tárgyalták és felmentették volna a gyilkosság vádja alól, miért hihette volna, hogy nem kell bűnhődnie az összeesküvésben való részvétel miatt — amit Ön is elismer?

G.: Nem akarok kitérni a kérdése elől, de nem felelhetek anélkül, hogy ne veszélyeztetném az összeesküvés további fontos részleteiről folytatott vizsgálat sikerét. Sajnos, addig nem beszélhetek erről, amíg nincs minden szilárdan alátámasztva. Annyit azonban mondhatok, hogy ha tudatában is lett volna csalétek mivoltának, csak a merénylet után tudta meg határozottan, hogy eszköz is volt. A dallasi rendőrség november 22-én csak 12 óra 45 perckor adott ki elfogató parancsot Oswald ellen — több, mint Vi órával Trlppit rendőr leilövése után és olyan időpontban, amikor semmi sem mutatott arra, hogy Oswaldnak valami köze lenne a merénylethez.

A dallasi rendőrség soha nem tudta megmagyarázni, hogy ki adta ki ezt az elfogató parancsot, sem hogy az min alapult. A Warren-bizottság ezt jelentéktelennek ítélte és elment az egész ügy mellett. Szerintem nyilvánvaló, hogy az összeesküvők küldtek a rendőrségnek feljelentést, mégpedig névtelenül, és — mint kiderült joggal — remélték, hogy így minden figyelmet Oswaldra irányítanak a többi összeesküvő helyett. Bizonyítékaink vannak arról, hogy a moziban kellett lelőni a rendőr gyilkosát, ha az „tiltakozna a letartóztatás ellen“. Nem beszélhetek itt minden részletről, de biztos vagyok benne, hogy Oswald nem ölte meg Trippitet és hogy ez a gyilkosság világos felkészülés volt Oswald likvidálására, amit a rendőrség végzett volna el további névtelen feljelentés alapján. Ebben azonban az összeesküvők elszámították magukat, Oswaldot nem ölték meg, csak „helybenhagyták“ és gyorsan elszállították a dallasi fegyházba. Talán emlékszik még, hogy amikor november 22-én a rendőrök a fegyház folyósóján hurcolták, ezt kiabálta: „Senkit sem öltem meg — engem becsaptak!“ Az összeesküvők tervei akadályba ütköztek — fennállt a veszély, hogy Oswald vallani fog. Most Jack Ruby lép színre — Oswald pedig lelép a színpadról. Más szóval, Oswald előbb csalétek volt, azután figyelmet elterelő figura, végül pedig — 1963. november 24-én a dallasi fegyház pincéjében — áldozat.