A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-31 / 13. szám
JANKOVICH IMRE: Településhálózatunk néhány kérdése A Csemadok Központi Bizottsága III. ülésén elhangzott beszámoló, amely a csehszlovákiai magyar dolgozók műveltségi szintjével foglalkozott, elsősorban abban látta a továbbtanulás, a szakképzettség emelése lassú ütemének az okát, hogy igen sok dolgozó lakhelyétől távol végzt a munkáját, tehát az utazással Járó időveszteség megfosztja a tanulás lehetőségétől. Ehhez az Időveszteséghez hozzá kell számítani az utazással Járó fáradságot is, és így érthető, hogy a tanulásra, továbbképzésre már nem marad sem idő, sem pedig megfelelő erőkészlet. A lakás és az attól távoleső munkahely közötti úgynevezett „ingázás" országos méretű Jelenség, mely a művelődési területen kívül károsan érezteti hatását nemzetgazdasági viszonylatokban, és szociológiai vonatkozásokban is. Csehszlovákia aránylag fejlett gazdasági szintjével nincs arányban az európai viszonyokhoz képest túl alacsony méretű urbanizáltsága. Településhálózatunk rendkívül sűrű és felaprózódott. Településeink általában kicsinyek és gazdasági hatékonyságuk alacsony. Az ország egész területét' számítva, az egyes települések közötti átlagtávolság mindössze 2,76 km. Valamivel ritkább a teleiftléslhálózat Szlovákiában, ahol átlagban 3,53 km-nyiire esnek egymástól az egyes önálló települések, míg Csehországban az átlagtávolság mindössze 2,26 'km. A lakosság nagy része apró településekben él, amelyek nem nyújthatják a korunknak megfelelő életkörülményeket, a foglalkoztatás, lakásviszonyok, valamint a szellemi és testi regeneráció lehetőségeinek kialakítása terén. A kis települések nem rendelkeznek azokkal a gazdasági adottságokkal, melyek a munkalehetőségek olyan gazdag változatait nyújthatnák, hogy azok a lakosság minden igényét kielégíthetnék, és képességeit teljesen kihasználhatnák. Hasonló a helyzet az egyes ellátmányoknál is, melyek az egyes településeken belül biztosítják a lakosság életfeltételeit. Ide tartoznak az iskolai és nevelési, egészségügyi, szociális, kulturális, sport és adminisztratív berendezések, a szolgáltatások, valamint a közmüvek is. Ezen berendezések Jelentős beruházási költségeket Igényelnek, tehát számukat a társadalom gazdasági lehetőségei határozzák meg, minek következtéiben csak ott létesülhetnek, ahol az a leginkább indokolt. Elsősorban az olyan helyeken, ahol a lakosság összpontositottsága már bizonyos fokot ért el. Ezt az igényt támasztják alá az üzemeltetés gazdasági feltételei is, melyek arányban vannak a kihasználók létszámával. A gazdasági színvonal és a településhálózat közötti ellentétek csökkentésére egy lehetőség van, melyet a településhálózat fokozatos átépítésében, a lakosság összpontosításában láthatunk. Ez természetesen rendkívül hosszadalmas folyamat, melyet nem lehet erőltetni, csupán a ueruházásl politika segítségével bizonyos mértékig befolyásolni. A törésmentes fejlődés érdekében olyan megoldást kell találni, amely minden időszakban biztosítja az optimális összhangot a társadalmi fejlődés és az életkörülmények között. Nem Jöhetnek számításba az olyan megoldások, melyek komolyabb nehézségeket okoznának a Jelenben vagy a közeljövőben még akkor sem, ha épp ezek felelnének meg a legjobban a távolabbi Jövő követelményeinek. Szükséges tehát, hogy a tudatos tervezés szerepének fokozása mellett az átépítési folyamat szervesen kapcsolódjék a településhálózat eddigi természetes fejlődéséhez. Mivel, amint azt már az előbbiekben megállapítottuk, településhálózatunk alacsony hatékonyságának a felapróződottság az oka, szükséges, hogy a tudatos tervezés tényezője a koncentrációs tendenciák irányában hasson. Ez a folyamat előreláthatólag a beruházások megkülönböztetett elhelyezése által valósul majd meg. Ebből az olyan települések előnyben részesítése és gyorsuló fejlődése adódik, melyeknek a településhálózat hierarohlkus rendjében bizonyos szerep jutott. Az 1962-ben kelt 1024. és 1025-ös számú kormányhatározat értelmében megtörtént az olyan települések előzetes kiválasztása, melyek feltétlenül alkalmasak a lakásépítkezés összpontosítására. Ez a válogatás Ideiglenes Jellegű, nem tesz még különbséget az egyes települések jelentősége között, és nem vizsgálja azokat a vonzó területek szempontjából. Azt a célt szolgálja csupán, hogy megakadályozza a beruházások túlságos és lndokodatlan szétszóródását. A települések minőségi kiértékelése, szerepük .megállapítása, már a településhálózat átépítését megelőző szervezőmunka második szakaszát képezi. Az Építéstudományi Intézet többéves kutatómunka alapján dolgozta ki azt a Javaslatot, mely a településeket jelentőségük és vonzókörük nagysága szerint osztályozza. Ez a felosztás megkülönbözteti a központi szerepkörű településeket a vonzőkörrel nem rendelkező helységektől. A központi települések ©gymásraépitett rendjében, három fokozatot ismer: I. fokozatú központi szerepkörű település (helyi), II. fokozatú központi szerepkörű település (kerületi), III. fokozatú központi szerepkörű település (regionális J. A Javasolt beosztás megfelel a közintézmények és a kommunális ellátottság (az életszínvonal lényeges meghatározói) fokozatos egymásraépülésánek, de a hagyományos közigazgatási beosztásnak is (körjegyzőség, járásbíróság, megye). — Az I. fo-kozatú központi szerepkörű települések valószínűleg az olyan Jelentősebb falvakból és kisvárosokból alakulnak ki, melyeknek már ma is van bizonyos gazdasági és kulturális Jelentőségük. Szükséges, hogy a vidék településszerkezetében olyan egyenletes hálózatot képezzenek, mely a központ megfelelő elérhetőségét az egész vonzőterületen biztosítja. Ez azt Jelenti, hogy ideális körülmények között az I. fokozatú központtól legtávolabb eső helység lehetőleg ne legyen messzebb 8 km-nél. Ezek a települések képezik majd a mező- és erdőgazdasági központokat, de a kommunális és szövetkezeti ipar elhelyezésével is lehet itt majd számolni A városias életkörülmények biztosítása ügy a település saját, valamint a vonzásterület lakossága számára a közintézmények segítségével történik majd, de ezekben a helységekben megmaradnak a vidéki életmód Jellegzetes előnyei is. A közintézmények gazdaságos kihasználását akkor lehetne biztosítani, ha az I fokozatú központi település lakosságszáma 1500—3000 között lenne, a vonzásterület lakóival együtt pedig elérné a 3000— 6000-es számot. Csehszlovákia területe és lakosságszáma után ítélve, kb. 1500 I. fokozatú központi településsel lehet számolni az országban. p Az említett Javaslat értelmében az ország gazdasági és társadalmi gócpontjait a II. fokozatú központi települések képezik majd. Vonzásterületükbe több I. fokozatú központi település és azok vonzásterülete tartozik. Arra kell törekedni, hogy ezen a területen a munkaerők és a munkalehetőségek mérlege kiegyensúlyozott legyen, és ezáltal a II. fokozatú központ vonzásterületén kívüli ingázás a minimálisra csökkenjen. A terület I. és II. fokozatú központjaiban elhelyezett közintézmények hivatva vannak biztosítani minden igényt, mely a korszerű, városias életszínvonal állandó és időnkénti követelményeiből adódik. Mivel a Ingázás Csehszlovákia nagyobb településeiben az 1961-es felmérés szerint rjTTl20
