A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-14 / 2. szám
Az ■üzem nem nogy területet foglal el. Ha akarna, sem tudna terjeszkedni. Beleütközne a lakónegyedekbe és a hegyekbe. Néhány korszerűsített szerelőcsarnokból és adminisztrációs épületekből áll a gyár. Akárcsak nálunk, itt is egyenruhába öltözött őrök kérik a belépési engedélyt. De elég az útlevél felmutatása, máris szabaddá válik az út. Legalábbis az igazgató Irodájáig. Tovább menni nehezebb. Mármár úgy tűnik, könnyebb a tevének a tű fokán által jutni, mint a párnás ajtó mögé besurranni. Sejtésemben nem csalatkoztam, legalább egy fél óra nekem is kijutott a várakozásból. Az igazgató fiatal és örökké foglalt. Csak nagyon keveset tartózkodik az üzemben. Hol Karl- Marx-Stadtban, hol Berlinben, hol külföldön jár. S ha sehová nem megy, akkor sem könnyű a közelébe férkőzni, helyetteseivel, közvetlen beosztottjaival, a műszaki és termelési osztály vezetői-A hosszú tői után minden várakozás ellenére gyönyörű tavaszi reggelre virradt húsvét vasárnapja Lounyban. Tiszta volt a levegő, szinte átlátszó. A nap sugarai bearanyozták a környéket, bizakodó jókedvet teremtve a kis lakásban. A család «egész napos kirándulásra készülődött. Amikor megszólalt a telefon, az apa lépett a készülékhez: — Közbiztonság? Te vagy az Mirek? Igen, Itt Zdenék. Történt valami? Persze, természetesen, máris jövök ... Roubol kapitány letette a kagylót, nagyot sóhajtott, majd elképedt gyermekeihez fordult: — Sajnos, nem tarthatok veletek. Várnak rám a hivatalban, Így hát ma anyuval mentek kirándulni. — Mikor jövök haza? Fogalmam sincs — fordult a feleségéhez. — Ne várjatok és érezzétek jól magatokat. Barackot nyomott a fia fejére, végigsimltott kislánya ssőke bajén és sietne tette be magé mögött az ajtót. Václav D. a feljelentő, a galeri átszáll kiskocsma vezetője mér várta a bűnügyi osztály fftnökát. Felszólítására készségesen elismételte az éjszakai eseményeket. Izgatottan, szinte lihegve beszélt. Hangja közben meg-megcsuklott. — Kiraboltak az éjjel — mondotta. — Nagy mennyiségű ital és cigaretta tűnt el a raktárból és a pincéből. A raktárajtót feltörték, a zárakat és a pinceablak vasrácsét fnlfeszítctték... Borzalmas a felfordulás... A kár? Persze, a kár tetemes: húszezer koronára rág ... A közbiztonság szervei a helyszínien valóban szörnyű rombolásnak voltak tanát. Első pillantásra nyilvánvaló volt a szakértelem hiánya Kétségtelenül avatatlan kezek garázdálkodtak a kocsmában ét a mellékhelyiségekben ... Betöréses lopás — állapították meg egybehangzáan. Ugyan ki lehet a tettes? Nehéz volna erre a kérdésro azonnal válaszolni. Nem Is valószínű, hogy egy ember müve ez a pusztítás. Egymaga senki sem hurcolhatta el azt a nagymennyiségű árut. De akárhogyan is volt, annyi bizonyos, hogy gyorsan dolgoztak a tettesek, hiszen a kocsma épületében és a környéken lakúk sem figyeltek fel gyanús neszre. Hazamenet a törzsvendégek sem vettek éssre semmi különöset. Reggelire pedig es a rombolás ... Olyan valaki követhette el a betörést, aki jéi ismeri itt a járást — okoskodott a kapitány munkatársaival. Igaz, azzal nem sokat mondott, mert az átszáll forgalmas kocsmában sokan megfordulnak a nap folyamán és éjszaka is. Elég alkalom kínálkozik arra, hogy valaki megismerkedjen az itteni környezettel. A raktárba 6z a pincébe nemcsak a pincérek bejáratosak. Az élelmiszereket és az Italokat szállító személyzet ugyanolyan otthonosan mozog közöttük. De meg az sincs kizárva, hogy valaki éjszakéra bezáratta magát az egyik helyiségbe, hogy ott azután szabadon garázdálkodhasson. Lázasan folyt a nyomozás. A kihallgatások ugyan még nem vezettek eredményre, a rendőrkutyéval sem értek célt, bizonyos dolgok mégis gyanúsak voltak már. Előző este ugyanis nagyobb társaság mulatott a kocsmában. Nagyobbára szedett-vedett népség, kétes alakok voltak a vendégek. Kártyáztak ... ittak ... énekeltek, vagyis inkább — amint ai mér ilyen helyeken szokásos — ordítoztak, ebogy a torkukból kifért. Igaz, ez még mindig jobb a késelésnél, de erre ezűttal, szerencsére, nem került sor. A takarítónő vallomásából látszólag lényegtelen, de a rendőrség száméra mégis figyelemreméltó dologra derült fény. Arra, hogy a pincében mindig három fejtse volt, de most az egyik hiányzott. Hova lett? Talán valaki kölcsönvette, vagy ellopta és elfelejtette visszatenni a helyére? Miért éppen most tűnt el a szerszám, amikor a szakemberek össze akarták hasonlítani az álét a pinceablak felfeszltett vasrácsán látható fejszenyomokkal? —- Furcsa, nagyon furcsa — csóválták a tejüket a nyomozók azon EGŰT
