A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-24 / 12. szám
FENT ÉS LENT Fent megkezdődött. A CSKP Központi Bizottságának januári ülése és a februári események 20. évfordulója alkalmából elhangzott beszédek és nyilatkozatok nyomán megindult egy egészséges folyamat, amelyet leggyakrabban a megújhodás szóval jellemzőnk. Valő3t~Tem0lfratTzálódás1 alkotó légkör, felszabaduttnbtr gondolkodás, lelkesültség, növekvő aktivitás, bizakodás és bizalom a velejárója. Mindez azonban csak úgy nyer igazi értelmet, ha lent is lesz megújhodás, ha a görcsök lent is feloldódnak, a közügyek iránti érdeklődés lent is fokozódik, kiegyenesedik mindenkinek a gerince, s ha az egyenrangúság és egyenjogúság tudata és ténye lent is valósággá válik. Fent a CSKP Központi Bizottsága megtette az első lépéseket. Politikai életünk legfőbb irányító szerve visszanyerte hatóképességét, visszakapta rég várt szerepét, visszaszerezte igazi mivoltát: megújult. Ambrus Zoltán írja: „Minden élő szervezet a megújhodás képességeit rejti magában." Ilyen élő szervezetnek bizonyult a CSKP Központi Bizottsága. Egyetlen szerv megújulása azonban nem elégséges egy organizmus egészséges, teljes életműködéséhez. Ehhez az egész szervezet megújulására van szükség, a mi esetünkben minden kerületi, járási és helyi alapszervezetére, csak ennek következményeként kerülhet sor az egész társadalom újjászületésére. Tehát: lentjs—meg kell Úihodni! Ezt a lenti megújhodási folyamatot azonban aligha fogják nekünk fentről intézni. Fent megtették a magukét. A további tennivalók ránk várnak, lent. „Amikor egy évszázad valamely eszmétől vezéreltetve halad előre, olyan, mint a sivatagban menetelő hadsereg. Jaj a hátul kullogóknak! Aki lemarad, az elveszett" - írja Alfred de Vigny, a múlt század első felének francia gondolkodója. Hajszálra igaza van. Most ez ránk is érvényes. Ha a fent élen haladókhoz képest mi itt lent csak kullogni fogunk, úgy járhatunk, mint ahogy Juhász Gyula mondja: „Aki a haladás útján csak ballag, azt elgázolja az idő autója!" A szó fent kimondatott: „A következő évek során gazdasági politikánk fontos feladata lesz hazánk elmaradott területei sürgető problémáinak a megoldása ... E kérdés fontos alkotórésze pártunk nemzetiségi politikájának." (Alexander Dubcek). Mindenki, aki olvassa ezt a megállapítást, bizonyára megtapsolja magában. De csak egyetérteni nem elég. Tapsból aligha épül fel Királyhelmecen az Ígért bútorgyár, áruház, iskola stb. Lentről is szorgalmazni kell, s járniuk kell utána mindazoknak. akik egy csöppnyi felelősséget is éreznek a népért. Ezért helyeselhető, hogy a nemrég lezajlott királyhelmeci városi pártkonferencia egységesen síkraszállt a város és környéke ütemesebb fejlesztéséért, a Bodrogköz hatékonyabb segítéséért, e célból a királyhelmeci járás viszszaállításáért, ami kedvezőbb feltételeket teremtene e magyarlakta terület gazdasági, politikai és kulturális élete fellendítéséhez. Meggyőződésünk, hogy a járási jog visszaadása Királyhelmecnek és környékének összhangban volna az országos érdekekkel. Hiszen maga Dubcek elvtárs mondta a februári ünnepségeken: „Mindkét nemzetnek, a csehnek és a szlováknak éppúgy, mint a többi nemzetiségnek is egyaránt érdeke, hogy közös hazánk valóban felivrágozzék. Tudatosítanunk kell azonban, hogy ennek feltétele: hazánk valamennyi része viruljon." Ezt a tételt, úgy hiszem, nem lehet kétféleképpen értelmezni, sem magyarázni - másképp fent és másképp lent. Mégcsak a járásban sem. Ezért érezzük a bizalmatlanság jelének azt a gyakorta hangoztatott véleményt, hogy „nem érthetünk egyet nemzetiségi járás létrehozásával-“Miért'nem? Hisz a "Szovjetunióban nemzetiségi közigazgatási egységek yannak. Romániában a közelmúltban végrehajtott területi átszervezés során körültekintően figyelembe vették a nemzetiségi szempontokat. (Ennek egyik következményeként egész sor további magyar nyelvű folyóirat és napilap jelenik meg.) Királyhelmec különben—is-1960-ig járási székhely volt, és szerénytelenség nélkül mondhatjuk: mint járás mindenben élen járt, semmiben sem maradt el a szlovák járásoktól. Ma sem kellene bennünket félteni, a nemzetgazdaság asztalára odatennénk a magunk darab kenyerét. És ezek nem morzsák lennének! A bizalmatlanságra ez a nép semmivel sem szolgáit rá. És itt újból Dubcek elvtársat kell idéznem: „Világosan meg kell mondanom: sem I mozgalmunknak, sem államunknak nem tesz jó szolgálatot az, aki min- I den nemzeti aktivitásban gyanúsat lát.“ A megoldás tehát semmikép' pen nem lehet ez: „Akinek nem tetszik a jelenlegi járásban, szedheti a sátorfáját", hanem olyan feltételek teremtése, hogy jól érezze magát mindenki. Ügy, mint otthon. Lent mi megértettük g fentről jövő hangot. De a közbeeső fokozatokon is meg kellene érteni! them 'kimond őffák~”t óvá bb á: „A hatalmat nem a népen kell gyakorolni, hanem a néppel!" Lent ezt egyes vezetők - hatalmuk tetőpontján - elfelejtették, s móst nem hallják a szózatot, dobhártyájuk nem rezonál rá. Bizonyság (egyebek között): a választási előkészületek. Több község jelenlegi vezetői — a társadalmi szervezetek mellőzésével, a választási törvény semmibe vevésével — saját szempontjaik szerint válogatták a „jelölteket", akárcsak négy évvel ezelőtt. Megállót* volna fölöttük az idő, vagy csak ők szeretnék, hogy megálljon? Lent őket nem érintette volna a megújhodás szellemének még csak a fuvallata sem? Fent és lent. Évezredeken át buktatója minden vezetésnek. Minél távolabbra kerül o fent, annál reménytelenebb és aggasztóbb a helyzet lent. Viszont minél magasabbra emelkedik a lent, annál biztatóbb és biztosabb a helyzet fent is. A kettő dialektikus egysége, a vezetők és vezetettek, a hatalom és a nép kívánt harmóniája most van kialakulóban. Rajtunk, lentieken is múlik, mikorra jön létre a lehető legteljesebben. Mert: „Habár fölül a gálya, S alúl a víznek árja, Azért a viz az úr!" DUSÍK S. rajzié A Hét irodalmi melléklete 12
