A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-24 / 12. szám
Napról napra romlik a gazdasági helyzet Indonéziában, s ma inár egyenesen katasztrofálisnak mondható. A parlamentben a minap elfogadott 1938. évi költségvetés az ú] esztendőre sem Ígér Javulást. A hadseregre az összes kiadások 30, a mezőgazdaságra, iparra és kereskedelemre mindössze 15 százalékát fordítják. Pedig az ilyen beruházások jelentenék a fejlődés egyetlen űtját. A lehetőségek szinte korlátlanok — és szinte teljesen kihasználatlanok. Abban az országban, amelyben az évi átlagos jövedelem 65 dollár, a Távol-Kelet legnagyobb olajtartalékai várnak kiaknázáséra. Rosszul tápláltság, nemegyszer éhínség pusztít ott, ahol megfelelő eszközökkel még jelentős élelmiszerexportra is berendezkedhetnének. Az ipar gyermekcipőben jér. Az egész országban talán 300, 100 munkásnál többet foglalkoztató üzem van (11 Sukarno által államosított nagyvállalatot decemberben adtak vissza a volt tulajdonosaknak). Minden öt indonéz közül négy faluban vagy tanyán él, és iparból a lakosság B százaléka szerzi jövedelmét (mezőgazdaságból — beleértve a gumi-, tea- és más ültetvényeket, 70 százalék). A beruházások szükségességére, a tények és lehetőségek kontrasztjára és a munkaerő olcsóságára jellemző, hogy a hatalmas fatartalékok ellenére (méregdrága a papír, és sok áruház háziipari kosarat vagy szőttes-tarisznyát használ csomagolóeszközként. A munkanélküliek széma 15 milliú, a lakosságnak mintegy 13 százaléka. A „hiperinfláció“ lassan Illuzórikussá teszi a fizetés összegét. Az állami állés nem a pénz, hanem a közalkalmazottaknak kijáró rizsfejadag miatt csábító. A városlakók vágyálma, hogy két állásuk legyen és az egyikkel némi készpénz, a másikkal pedig természetbeni juttatás járjon. A bankjegyek értékén nem segített, hogy újabban levették róluk Sukarno képét. Az árak 1965-ben 700, 1968-ban 1500 százalékkal emelkedtek, és az 1967 elején hozott drákói intézkedések ellenére az értékromlás tavaly is százszázalékos volt. A rengeteg gazdasági probléma közül a szakértők szerint a legsürgősebb a közlekedés fejlesztése. A régi szállítás fejletlen és esetleges. A 3000 sziget közül mindössze kettőt (Jávát és Bálit) köt össze rendszeres kompjárat, a szárazföldi utak pedig még ott Is a használhatatlanság határán vannak — ha egyáltalán léteznek. Még az élelmezési gondok egyik fö oka is a szállítási (lehetőségek hiánya. Néhány héttel ezelőtt Lombok szigetének egyik térségében éhínség pusztított, pedig nem egészen 100 kilométernyire tele voltak a rizsraktárak. Az élelmezési probléma okai közül csak ez után, a második helyen áll az a tény, hogy a népszaporulat aránya, évi három százalék, túlszárnyalja az élelmiszertermelés növekedési rátáját. Az árdrágulás az alapvető élelmiszerek, elsősorban a rizs óránál a legszembetűnőbb. A rizs ára az utóbbi hetek folyamén néhány körzetben 20 rúpiáról 175 rúpiára is emelkedett kilogrammonként. A legrosszabb a helyzet Lampong körzetében, Szumatra sziget déli részén, ahol egy paraszt havi átlagjövedelme 150 rúpia. Tavaly igen rossz volt itt a rizstermés, és Így mér tavaly december óta szinte teljesen eltűnt a rizs Lampong falvaiban a piáéról, és a lakosság elsősorban a kukoricára van utalva. Lampong egyes körzeteiben az utóbbi két hónap folyamán emberek tucatjai haltak éhen. Tiuh Bálák falucskában (Lampong tartomány északi részén), ahol főképp azok a jávaiak élnek, akiket e Merapi tűzhányó legutolsó kitörése után telepítettek ide Középtávéból, már negyvisn ember halt éhen. Band j it ban még nagyobb az áldozatok száma, itt a falusi lakosság közül 100 ember hah ében. Az Indonéz kormány foglalkozott a katasztrofális lampong! élelmezési helyzettel és repülőgépen küldött rlzsszállítmányokat az éhínség sújtotta területekre. A rizs elosztása azonban sokszor elég körülményes és hosszadalmas, s így az a veszély fenyeget, hogy tovább fog növekedni az áldozatok száma. VICTOR DE SABATA SZEME — On Moria Rizzo Bassi asszony, akibe átültették maestro Victor de Sabata szemét? — Igen, én vagyak. — Bassi asszony! Ki volt Victor de Sabata? — Egy nagy muzsikus. Húsz nappal ezelőtt még azt sem tudtam róla, hogy a világon van. — Miért kapta meg Victor de Sabata szemét? — Súlyos szaruhártyaelfajulásban szenvedtem. Fokozatosan elveszítettem a látásomat, bal szememmel már csak árnyakat láttam. December 11-én ‘Grignolo professzor, aki kezelt, sürgősen behívatott a genovai Szent Márton kórház klinikájára, és elvégezte a szaruhártya-átültetést. Másnap egy úrtól, aki ott volt a kórházban, azt hallottam: „Tegnap halt meg De Sabata maestro, és a szemét a klinikára hagyta, hogy használják fel egy beteg érdekében.' Maga volt az első, akin azóta szaruhártya-átültetést végeztek. Biztos hát, hogy De Sabata szemét kapta." — De ön okkor még nem is tudta, ki volt De Sabata? — Biztosan láttam a nevét az újságban, de nem nagyon figyeltem oda. Mi nemigen jártunk operába. — Megváltozott valami az életében, Bassi aszszany, mióta egy nagy muzsikus szemével lát? — Azelőtt csak árnyakat láttam, és mcst látom a Napot. Máskülönben, azt hiszem, mindegy, hogy De Sabata vagy bárki más szemévei lát az ember. Fő, hogy lásson. — Mit érez De Sabata iránt, akinek a szemével újra láthat? Visz majd egy szói virágot a sírjára? — Szeretném a családjának megköszönni. írok is nekik. — Kit ábrázol ez a fénykép itt az ágya felett? — Ez De Sabata. Egy újságírótól kaptam a képét. Nézze, milyen szép ember volt! — Milyen érzés, hogy a szeme nem a sajátja? — Éppen csak annyi, mintha egy picikét jobbon szorítana az enyémnél. Itt oldalt nyom egy kicsikét. Egy ovadai háziasszony egy nagy karmester szemével lát. A műtétet követő napon már jól érezte magát, és most,, húsz nap múlva vidáman beszélget vélünk ovadai otthonában. A szaruhártya-átültetés ma már nem szenzáció, csak akkor beszélünk róla, ha valamilyen híres emberrel áll kapcsolatban. Évek óta végzik már ezt a műtétet, túlnyomórészt teljes sikerrel. A nagy karmester szaruhártyájának átültetéséből talán azt a tanulságot vonjuk le: egy ilyen átültetés nem is érdemli meg, hogy sokat beszéljünk róla. De ha ez a műtét, amellyel 40 éve kísérleteztek először, ma már rutin-műtétté vált, akkor talán a ma még fantasztikusnak tűnő műtétek is hamarosan átmehetnek a hétköznapok gyakorlatába. I1EUROPEO
