A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-17 / 11. szám
Az 1848-as márciusi forradalom 120. évfordulója rlumot követelt, hangoztatva: mindez egyúttal a trón megmentését ts szolgálja! — javasolta, hogy teljhatalmú királyi biztosok léptessék életbe a diéta már elfogadott tervezetét: a házi adó közös viselését, továbbá a kötelező örökváltságot, melyet a jobbágyok maguk fizettek volna. Az indítványt a párizsi események hatására, az alsótábla elfogadta, de a főretjdek még most Is makacsul halogatták a felirat megtárgyalását. Ekkor jött közbe a bécsi forradalom. A megroppant kamarilla fő gondjának tekintette annak meggátlását, hogy a bécsi példát a birodalom többi országai is kövessék. Pestre a kancellária közvetítette a parancsot: azonnal lefogni az ifjúság vezetőit. De már késő volt: reggelre Kossuth is értesült a bécsi eseményekről. Rögtön közölte azokat az ellenzéki értekezlettel és Pozsony város felbolydult népével, majd a hivatalos ülésen is kifejtette a teendőket: felhasználni a helyzetet a polgári reformok törvényes, de haladéktalan kieszközlésére, nemesi kézbe ragadni az események gyeplőjét, és meggátolni, hogy az átalakulás ütemét és mértékét más erők diktálják. Amíg odakünn a kossuthi politikának nyomatékot adott az ifjúság mozgósította pozsonyi nép, a teremben a főrendek nevében István nádor ígérte meg a javaslatok elfogadását. E látszólagos egységet nem a politutai hitvallás változása, hanem a történelem idézte elő: az uralkodó osztály többsége kénytelen volt meghajolni Kossuth politikája előtt, elfogadni az eddig csupán kezdeményező baloldal és Kossuth vezérszerepét, mert ráébredt, hogy az adott pillanatban a népforradalom kivédésének és a nemesi uralom megtartásának egyetlen útja csak az ellenzék eszméinek vállalása tehet. Viert időköziién lapokon, magánleveleden és egymást váltó híreken át az ország minden tájára szétáradt Párizs üzenete. A földbirtokosok, a parasztlázadás lidércétől űzve, családjaikat a városokba mentették; a megyei ellenzék a maradi követek leváltását és a haladó követutasítások törvénnyé emelését sürgették; «Miskolc, Nagyvárad utcaszögleteire március 13-ának éjjelén Apponyi, Metternich távozását és az önkényuralom megszüntetését követelő röplapokat aggattak ismeretlen kezek. Az országon átvibráló feszültség valódi és alaptalan hírek özönét indította Pozsony felé. Március 14-én futott be a legfélelmetesebb: a Rákosról Petőfi, a Tiszántúlról Beöthy tör paraszthadak élén a diéta ellen. Mindezeknek csak annyi alapja volt, hogy a pesti ifjúság a József napi vásár parasztjaival is alá akarta Íratni a Kossuth kérte tömegpetíciót, a bihari ellenzék pedig a környék parasztjainak felvonultatásával fenyegette a Közgyűlést elodázó urakat. De a követeket hiszékennyé tette a rettegés: nem tiltakoztak, mikor március 15-ének reggelén Kossuth követtársa, Szentkirályi, az idő szavára hivatkozva, a közteherviselés vállalását és az úrbéri viszonyok állami kárpótlással egybekötött elfogadását ajánlotta; a városi követeknek megadták az egyenkénti szavazati jogot és jóváhagyták az országnak szánt nyilatkozatot, amelyben mint a nemzet- és nem mint a rendek! — képviselői közölték határozataikat. A párizsi tüzcsóva Pesten mindenek előtt az értelmiségi — egyetemista ifjúság azon részének lelkét gyújtotta lángra, amelyet a feudális jövő kilátástalansága és életkora megóvott attól, hogy nemesi származásának és a társadalmi kötelékeknek krítikátlan rabja legyen. A Pilvax törzsgárdája az eseményekből a magyar polgári szabadság közelgő megvalósulására következtetett. Országjáró körútjáról ekkor már Pestre jött Petőfi is, Irinyi József vegyész bátyjától sexhez kapta a bihari baloldal követelése.t. Petőfi, Vasvári, Irinyi, Jókai Mór, irányi Dániel és Bulyovszky Gyula tanácskozásaiból megszületett a polgári átalakulás radikális programja, amely túllépett a nemesi reformpolitikán, hiszen az országgyűlésnek még a bécsi forradalom hatáséra kiegészített felirata sem tartalmazta a népképvneletet, a politikai foglyokat és a katonaságot illető követeléseket, a jobbágyfelszabadítás pedig kármentesítéssel egybekö.ve szerepelt benne. A nemzetiségek sajátos igényei viszont egyik tábor követelésemen sem kaptak helyet. Az Ellenzéki Kör nemesi vezetői nem gondoltak ily messzemenő reformokra, amelyeket egyenesen a Józseí-napi vásárt'' sokadalom elé akart tárni az ifjúság. Ráadásul kéz alatt terjedt Petőfinek a birtokosokat válaszút elé állító verse, a' Dicsőséges nagyurak is. Ezért tekintélyükkel etöbb egyénileg, majd március 14-én nyílt gyűlésen kísérelték meg rávenni az ifjakat, nogy ne tegyék közzé a petíciót. A többség ei is fogadta az indítványt, a kisebbség azonban a Pilvaxban folytatta a vitát, amikor az esti órákban befutott a hír, hogy már másod,k napja folyik a vér a bécsi barikádokon. És erre jött létre a visszavonhatatlan döntés a pesti fiatalság másnap a cselekvés útjára lép. A távollevő Petőfi, akit Jókai keresett fel, a határozat mellett állt: az önkényuralom megingását kiaknázatlanul hagyni egy percig sem szabad! Március 15-én az új világot ünneplő tömeg Budára indult a Helytartótanácshoz, hogy eltöröltesse a cenzúrát, megnyissa Táncsics börtönajtaját, és megtiltson minden katonai beavatkozást. A tüntetők az olasz katonák éljenei között körülfogták a Helytartótanács épületét, mialatt a választmány átnyújtotta a forradalom követeléseit. A Tanacs megsápadt urai mindenbe beleegyeztek, hiszen Bécsből most nem remélhettek támogatást, a 20 ezer tüntető ellenében pedig aligha várhattak sikert a két város hétezernyi katonájától, akiknek soraiba a mozgalom láttán máris belopódzott a forradalom gondolata. Kényszerűen tűrték, hogy a tömeg diadalitassan ragadja magával Táncsics kocsiját a zászlódíszbe öltözött városon, este pedig együtt énekelje a Nemzeti Színház művészeivel: „Meghalt a cselszövő“! Március 15-én Magyarországon mért csapást a Habsburgok feudális elnyomó rendszerére a nép, és kezdte tettleg megvalósítani mindazon polgári reformokat, amelyeket a nemesi liberalizmus legfeljebb követelésekkel igyekezett kicsikarni a hatalom addigi birtokosaitól. A fővárosi plebejusoknak a polgári társadalom küszöbét radikálisan átlépő rétege ahhoz gyenge volt, hogy az új korszakot saját vágyai képére formálja, és hogy a hatalmat kizárólagosan vegye birtokába. De ahhoz elég erősnek bizonyult, hogy a kormányrudat a liberális nemesség számára biztosítsa, az átalakulás ütemé! és mértékét befolyásolja. Mert a továbbiakban nem egyszer ez az erő segítette előre a forradalom hajóját, ha örvény vagy zátony leselkedett rá. A Köztársasági Választmány, a pesti nép forradalmi szerve, másnap reggel hivatalossá tette a magyar színeket, az országot csatlakozásra, a diétát Pestre költözésre szólította fel. Ezalatt, amerre a vásáros nép vagy az utasok szétvitték a pesti márc'us 15-e hírét, mindenütt diákok, kispolgárok, értelmiségiek, és mezővárosi parasztok tüntettek a társadalmi átalakulás mellett, lemondatták az elöljáróságok maradi tagjait, alakították a forradalom szerveit és a nemzetőrségeket, küldötteik pedig jelentették, hogy felzárkóztak a pesti forradalom mögé. Az 1848 as európai és magyarországi forradalmat a magyarországi nemzetiségek Demokratikus vezetői, köztük a szlovák nemzeti mozgalom vezére, Ludovit Stúr is lelkesen üdvözli, bár bekövetkezését nem várta, azt hívén, hogy a társadalomfejlődés minden sürgető kérdése idők folyamán békés úton oldódik meg. „Amit csak az idő tisztes távlatában vártunk — írja az Új korszak c. cikkében 1848. március 31-én a forradalom vívmányairól — amiről azt gondoltuk, hogy húsz, vagy harminc, negyven év múlva következik be, az már itt van. Szinte egyik napról a másikra bekövetkezett. Az ember alig hisz a szemének, ha körültekint a világban. Megdöbben és megrendül afölött, amit lát. „Stúr a márciusi törvényekben az ország polgári átalakulásáért vívott küzdelem kiteljesedését látta, mert megvalósították a parasztkérdéssel kapcsolatos valamennyi követelést. A Szlovák Nemzet Követeléseit 1848. május 10-én Liptószentmiklóson Stúr jelenlétében nyilvános gyűlésen fogadták el. A Szlovák Nemzet Követeléseinek haladó jellege volt. Magyarország demokratizálódásának elmélyítését, a márciusi törvények radikális demokrata szellemű kiterjesztését akarta előmozdítani. A szlovák burzsoázia programjának szlovák programot csak a magyar polgári demokratikus forradalom balszárnyával (Táncsics, Petőfi) való szövetségben lehetett volna megvalósítani. Sajnos, ez a szövetség nem jött létre. A magyar vezető osztály, nem számolva azzal, hogy elutasító magatartása egyenesen az ellenforradalom oldalára taszítja a nemzetiségeket, egyelőre elzárkózott minden engedmény elől. A liptói beadványt pánszláv kísérletnek bélyegezték a megye ural; a román mozgalmat kizárólag szász és udvari bujtogatásnak vagy nagyravágyó személyek akciójának minősítették a politikusok; a szerb küldöttséget "pedig maga Kossuth oktatta ki ingerülten. A horvátoknak a diéta megengedte nyelvük belügyi használatát és tartománygyűlésük jogkörének is tiszteletet ígért, de a márciusi zágrábi gyűlés követeléseit, amelyek csak azt igényelték a horváth nemzet számára, amit a pesti 12 pont a magyaroknak is kívánt, már félredobta. Horvátok, szerbek feszült hangulatban hagyták el Pozsonyt. A nemesség ily magatartása abból a polgári nacionalizmusból fakadt, amely a „magyar szabadságon“ nemcsak a polgári jogok közös élvezetét értette, hanem egyúttal a magyar vezető osztályok uralmát is az ország valamennyi népe felett. A forradalom vezető osztályának ez a szűkkeblű nemzetiségi politikája nagyban megkönnyítette, hogy a feltétlen Habsburgbarát elemek mind közelebb férkőzhessenek a nemzeti .mozgalmak vezetéséhez, és hogy a nem magyar népek jelentékeny tömegeit mihamar a maga körébe vonja az ellenforradalom. A forradalom elbukott a szövetkezett ellenforradalom túlerejével szemben; március vívmányainak nagy részétől időlegesen megfosztotta az ország néjpét a reakció. De hogy évtizedek múltán azok egy része viszszanyerhető legyen, ahhoz kellett a másfél éves erőfeszítés, amely alatt Magyarország tartotta legtovább magasra az egyetemes haladás zászlaját. hamar kálman
