A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1968-03-03 / 9. szám

Ugyanebben a jelentésben azt is közli Balassa, hogy a bécsi kommunisták és a Magyarországon tevékenykedő elvtársak közötti összeköttetést egy Szombathelyen vagy környékén lakó Mészáros nevű ember tartja íenn.

Ebben az időben — már 1919 decembere volt — bécsi kommunistákat Korvin Ottó és társainak sorsa foglalkoztatta. Korvin, az ellenforradalmárok elleni harc hőse a fehérek kezére jutott. Börtönbe zárták és halálra ítélték, amelynek végrehajtását december végére tűzték ki. Az egész kommunista emigrációt, a Karlsteinbe internált vezetőket is nagyon bántotta, hogy nem tudnak Korvin Ottónak segíteni, mert Korvin egyéniségével, harcos tevékenységével kiérdemelte valamennyiük tisztetét és szeretetét. Elvtársai kötelességüknek tartották, hogy amennyiben csak a legkisebb lehetőségük mutatkozna rá, bármilyen kockázat árán is mindent megtegyenek megmentése érdekében.

. Egy bécsi kávéházban üldögélt Hevesi Gyula, amikor odalépett hozzá Mauthner István és bizalmasan megpendítette: szerinte lehetne valamit tenni Korvin Ottó és az ellenforradalmárok elleni harcban részt vett vádlottak kiszabadításáért. Mauthner azt állította, hogy a Margit körúti fogháziroda egyik tisztviselőjének lányával régebbi szoros ismeretségben van, és hogy ezen a réven, nagy összegekkel talán lehetséges egyes fogházalkalmazottakat megvesztegetni, és valamiféle trükkel, például azon a címen, hogy átszállítják őket egy másik fogházba, Korvint és esetleg más elvtársakat Is kiszabadítani. Karlsteinbe is eljutott ennek az elképzelésnek a híre, s Kun Béla a vele fogvatartott más vezetőkkel együtt úgy döntött, hogy meg kell kísérelni a helyszínen a tényleges lehetőségek felderítését. Megbízták Mauthnert, utazzék Budapestre és nézzen alaposan körül. Próbáljon összeköttetéseket szerezni és mielőbb térjen vissza Bécsbe, hogy az ottaniakkal közölje tapasztalatait.

Mauthner körülbelül egy hét múlva tért viszsza a magyar fővárosból Bécsbe és jelentette, hogy küldetése jó eredménnyel járt. Megfelelő pénzzel, vesztegetés útján, lehetőség nyílik rá, hogy Korvint és esetleg még egy-két társát kiszabadítsák. Mauthner azt a tervet adta elő, hogy szerez egy rabszállító kocsit, és éjnek idején, amikor a fogházigazgató nincs a helyén és éppen az a főfoglár lesz az ügyeletes, akivel kapcsolatban áll, hamisított paranccsal kiadatja Korvin Ottót, azzal, hogy elszállítja a Markó utcába. Útközben egy sötét mellékutcában Korvint kiteszik a kocsiból, s ott már várni fogja egy gépkocsi. Ez kiviszi a határra, ahonnan átviszik Ausztriába.

Miközben Kun Béláék Korvin Ottó megmentésén fáradoztak, Prónay és különítménye — a Csuvarátől kapott hírek alapján — elhatározta, hogy Karlsteinben akcióba kezd,______

Prónay néhány tisztjével Bécsbe utazott, s ott öt, Ausztriában vásárolt osztrák ügynökét elküldte Karlsteinbe, hogy derítsék fel az ottani helyi viszonyokat, a terepet.

A különítményesek vezetője maga a politikai terepet tanulmányozta. Ezért felkereste Schobert, az osztrák rendőrség vezetőjét, akiben már azért is megbízott, mert a bankgassei rablás idején meglehetősen megértő magatartást tanúsított a magyarországi kommün ellenségeivel szemben.

Most is lojális volt, amikor Prónay előadta elképzeléseit: az Ausztriában élő magyar kommunistákat el kell tenni láb alól.

— Megértem önöket, Prónay úr — mondta az osztrák rendőrkapitány, akiből később kancellár lett. — Sajnos, mégis be kell jelentenem, hogy nyílt és határozott támogatást nem adhatok. A jelenlegi politikai viszonyok között tojástáncot kell járnom, hogy megtarthassam azt a helyet, amelyen állok. Amennyire lehet azonban, szemet fogok hunyni és nem fogom észrevenni a dolgokat mindaddig, amíg kényszerülve nem leszek azokat észrevenni.

Ezek után, amikor már emberei meglehetősen pontos adatokat szereztek a karlsteini helyzetről, Prónay néhány emberével gépkocsin Karlsteinbe ment, hogy személyesen irányítsa a tervezett rajtaütést. Kíséretében volt többek között Klubusarics Zénó, egy horvát emigráns, aki jó ismerőse volt a karlsteini tanítónak.

A tanférfiú azután jó tanácsot is adott, természetesen készpénz ellenében.

Maga Prónay Pál személyesen indult végső terepszemlére a vár körül. A zord, kolostorszerű, kb. a XVI. században épült öreg várban zárták el az osztrák hatóságok többek között Kun Bélát, Pogány Józsefet, Hamburger Jenőt, Vágó Bélát, Lukács Györgyöt, Varga Jenőt, a Tanácsköztársaság volt népbiztosait. Személyes kémútja alapján elkészítette a pontos tervet, amelyet így foglalt össze naplójában:

„A Karlsteinben gyűjtött tapasztalatok alapján a következő konklúzióra jútottam: sötétség, pénz, 12 elszánt férfi és három kifogástalan, a célnak megfelelő autójármű, amelynek mindegyikében legalább 6 ember elfér. Számításon szerint, ha sikerül éjjel 12 óráig az őrséget lövés és minden zaj nélkül ártalmatlanná tennünk, illetve lefegyverezni, akkor a népbiztosok közül hármat, esetleg négyet — a legsúlyosabb gazembereket (Kun Bélát, Hamburgert, Landlert, Pogányt) — elkábítva és az autókba begyömöszölve a legrövidebb úton Magyarországra visszük. Ellenben a többit ott helyben, a várudvarban található lámpavasakra és fákra felhúzva, nekik ezzel a legméltóbb büntetést szántuk. Mindaddig, amíg az autó a népbiztosokkal a magyar határt el nem tudja érni, egy hátrahagyott különítménynek fog kelleni legalább 5 óráig reggel visszamaradni, és az életben maradottak fölött őrködni. Utána pedig ezek, az Igen közel eső cseh határt átlépve, bujdosva iparkodnak azután Magyarországra visszajönni. Ezen akció sima és biztos lefolytatásához Probst, egy grazi orvos barátját Is felajánlotta, aki a kloroformmal való elkábításhoz ért, és aki nekünk szívesen felajánlotta segédkezését.

A kb. 150 km. útnak megtevését akár Bruckon vagy Wimpassingon keresztül Karlsteínből Magyarországig három órába számítottam. Az első kocsi haladt volna mint elővéd, utána a második a népbiztosokkal, a harmadikra a hátvéd és tartalékkocsi szerepe várt. Ha útközben a határon való átjutás elé akadályok gördülnek — a népbiztosokat azonnal ki kell végezni, volt a parancsom.“

Prónay visszatért Bécsbe, s azonnal futárt küldött Siófokra Horthyhoz az akcióhoz szükséges pénznek és a megfelelő gépkocsiknak rendelkezésére való bocsátása céljából. Aztán gondolt egyet és maga is odautazott, hofey személyesen referáljon Horthynak a tervről.

Karlsteinben mit sem tudtak minderről. Megbíztak Csuvarában, aki állítása szerint csak most jött meg Oroszországból és átutazóban volt hazafelé. Sajnos, senkinek sem jutott eszébe, hogy megérdeklődje, miért ilyen kerülővel, Bécsen át megy haza. Mint ahogy arról sem tudott senki, hogy Csuvarának öccse van Testen, aki — államrendőrségi detektív.

Csuvarának, Prónayék Marabujának sikerült elérni, hogy őt bízzák meg a Korvin Ottót megmenteni szándékozó akció irányításával. Mauthner és Csuvara mellett — Mauthner javaslatára — egy Stastny József nevű fiatalembert küldtek harmadiknak Budapestre, mert ő értett a gépkocsivezetéshez. Később kiderült, hogy a háromtagú csoportból Mauthner és Stastny közönséges szélhámos volt, akik így akartak pénzt szerezni, Csuvara pedig kém, provokátor.

A bécsi kommunisták elhatározták, hogy mivel úgy is meg kell szervezniük Korvin Ottó átszállítását a határon, vele együtt még néhány, Magyarországon rejtőzködő elvtársai is megpróbálnak kimenteni. Elsősorban Szamuely Lászlóra gondoltak, aki rendkívül veszélyeztetett helyzetben bujkált Budapesten. Az akció költségeinek fedezésére jelentős pénzösszegeket juttattak el Pestre Feldmár Györgyhöz és Marcellhoz, akik Budapesten, mint kevéssé kompromitált emberek, eléggé biztonságban voltak.

Indulása előtt lelkére kötötték a háromtagú csoportnak, hogy rendkívül óvatosak legyenek, s ha már elő is készítettek mindent, az akciót önhatalmúlag ne kezdjék el. Azt az utasítást kapták, ha már minden elő van készítve, táviratilag értesítsék Hevesi Gyulát, aki azonnal Budapestre megy. Mindegy, hogy mi van a sürgönyben, a lényeg az, hogy azt Tschutzenthálér Tóbiás aláírással lássák el. Hevesi Gyulának ügy jutott eszébe a név, hogy amikor az Újpesti Izzólámpagyárban dolgozott négy éven keresztül naponta kétszer is elment a Váci úti fűszer kereskedő, Tschutzentháler Tóbiás boitja mellett. Érthető, hogy a kissé furcsa név kitörölhetetlenül belevésődött az emlékezetébe.

Bécsben türelmetlenül várták Budapestről az értesítést, annál is inkább, mert közeledett Korvin Ottó kivégzésének kitűzött időpontja.

De múltak a napok — és semmi, semmil Pedig a megállapodás szerint akkor is élet jelt «ellett volna adniuk, ha tervük valamilyen okból megvalósíthatatlannak bizonyult. Karácsony előtt a bécsiek elhatározták, hogy Csillag Lászlót Budapestre küldik a helyzet felderítésére. Azonnal útnak indult, és már másnap estére a bécsi hajóval visszaérkezett. Lesújtó híreket vitt magával. Mindenki lebukott, mégpedig már csaknem egy hete: nemcsak Mauthner, Stastny és Csuvara, de Szamuely László, Mészáros Gábor is, mindenki, akiről csak a csoport tagjai tudtak.

Csuvara ugyanis a különítményesek kezére adta az egész csoportot. Ahogy a csoport tagjai magyar földre tették a lábukat, a különítményesek azonnal - rajtaütöttek. Először az egész társaságot a szombathelyi lovaslaktaaya fogdájába csukták, ahonnét később a komáromi Sandberg-erődbe szállították őket. Embertelenül megkínozták Mauthnert és Stasmyt, s így jutottak Szamuely László és Mészáros Gábor nyomára.

Amint kiderült ez az egykorú dokumentumokból, amikor 1920. január 3-án a magyar nemzeti hadsereg fövezérsége átadta a főkapitányságnak az elfogottakat, Scheftsik György Prónay-küiönítményes főhadnagy a következő jelentést tette Csuvara és Szumuely László kapcsolatáról.

„Október, hóban lakott az Aranysas Szállóban is (Szamuely László), és amidőn egyszer elment, annak kapualjában találkozott Csuvarával, akivel Oroszországban volt együtt. Felismerte őt, és beszéd közben azt kérdezte tőle, hogy mit csinál Pesten? Ez azt mondotta, hogy gyakran jár fel Bécsbe, és mivel Szamuely neki azt mondotta, hogy ő is szeretne felmenni Bécsbe, megígérte, hogy szerez majd részére útlevelet, azonban ezt csak Bécsben tudja megszerezni. Felíratta tehát vele Rózsa utca 36. sz. alatti címét, ebédidő alatt pedig a Huszár utca 10 számú címét. Csuvara úgy november elején itt a Huszár utca 10. szám alatt kereste őt fel és kért tőle fényképet, hogy részére majd az útlevelet megszerzi. Itt mondotta azt is, hogy öccse a József utca 2. tsz. 2. alatt lakik, annál érdeklődjön majd az útlevél iránt.

De viszont azt is megjegyezte, hogy ne igen sokat járjon oda, hanem majd ha az meglesz, ő arról értesíteni fogja. Ennek értelmében tehát Csuvara december elején Rózsa utcai lakásán megjelent, és egy levélkét hagyott részére, amelyben az állt: „Kedves Kelemen barátom, holnap jöjjön el hozzám, mert itt van Bécs“. Ö tehát elment másnap délután 6 órakor a József utca 2. szám alá, beszélt a bátyjával és kérte az útlevelet. Mire az megjegyezte, hogy az útlevél megvan, csak még vízum kell reá az itteni osztrák kővetsíégen. Ebben az ügyben ő kb. háromszor volt Csuvaránál.“

(Folytatjuk) 14