A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-03 / 9. szám
alól. Pedig a gyerekek már nem szeretik őt, régen (hazamentek. „Haverom vagy, vagy nem vagy a haverom?" Ez a kérdés a „Pipa“ nevezetű belvárosi kocsmában hangzott el néhány nappal ezelőtt. A megkérdezett Jómagam voltam. A kérdezőt először láttam életemben. Majd kétméteres óriás volt. Rongyos és megviselt, nem szeretném, ha valaki havereknek nézne bennünket. — Haverod vagyok — válaszoltom, hiszen nekem is kedves az életem. — Hát, azért, mert ha nem... I — és megragadta az Inggallérom. — Ha nem? — Akkor agyonváglaik. — No tessék, Mondom, hogy a haverod vagyok. Erre ő: — Menj az istenbe, sohase láttalak ... Miért iszol? — kérdem jóbarátomat. — Kell. Az Idegeim nyugtatgatom. — Ml bajod van az idegeiddel? — Nyugtalanok. Túl sokat Iszom. No tessék! „Onsorsrontók" Benedek István kitűnő könyvéből, az Aranyketrecből, kölcsönöztem ezt az elnevezést. Benedek az alkoholistákat nevezi találóan önsorsrontóknak. „Hajótöröttek ők — Írja —, akik előszeretettel vallják, hogy a társadalom törte össze a hajójukat. Ám ez nem Igaz. Bármily szenvedéllyel vádolják a társadalmat, valójában ők maguk fellyen ágyak várják a részegeket a kljúzanUóállomáson HUBMt /HW - ei ill o kérdés „Részeg vagyok rózsám, mint a csap" Az alkoholnak, tudjuk, alapvető tulajdonsága, hogy feloldja az agy gátlásait. Mivel a legtöbb em bér a szükséges gátlásokon túl még fölösleges gátlásokkal is terhes, melyeket józanul leküzdeni szinte képtelen, ezért az alkohol hatását kellemesnek érzi. „Rózsás hangulatba került“, mondják az Ilyen emberről. Viszont ez még csak a kezdet. Boldog ember, aki Itt meg tud állni. Mert ami eme állapot után következik, az se nem kellemes, se nem rószaszln. A gátlástalanság, beszémithatatlanség, következik, amit köznyelven részegségnek hívunk. Azzal kezdődik, hogy az ember felborítja az asztalt, vagy asztaltársát, valakit szájon üt (ezt általában visszakapja), vagy csak kirohan az éjszakába és beszélni kezd fűvel-fával, csillagokkal. Azzal végződik, hogy ő maga Is felfordul. „Szeressük egymást gyerekek" Mielőtt az ember az asztal alá kerülne, szívesen énekelget. Előbb csak dudorászlk, azután hangosan, egyre hangosabban dalol, s végül: üvölt. S legvégül: „Szeressük egymást gyerekek“ — nyüszíti az asztal lelősek hajójuk összeroppanásáért.“ S Benedek szerint ezek ügye a közrendészetre tartozik. „Vallom, hogy az alkoholistától nincs jogunk azt követelni, hogy ne igyák, mindaddig, amíg a nem alkoholisták ivászatait toleráljuk.“ Ám nem Is ezekről van szó. „Minden negyedik bűneset" Arról van szó, hogy az állami főügyészség Jelentése szerint Csehszlovákiában a bűnesetek száma emelkedik, s hogy minden ötödik (Szlovákiában minden negyedik!) bűnesetet alkohol hatása alatt követik el. Nem notorikus alkoholisták, tehát nem pszichopaták, hanem nagyrészt normális egyének, akik felhajtottak egy-két pohárral... A bűnesetek szaporodnak, mondja a Jelentés. Ennek egyrészt az Is az oka, hogy szigorították a bűnüldözést, vagyis ma már sok olyan esetet is bűntényként Ítélnek meg, amit régebben csak kihágásnak minősítettek. És emelkedik a fiatalkorú bűnözők száma. S rájuk is vonatkozik a fenti szám, hogy minden negyedik bűnesetet alkohol hatására követik el. Lme a fiatalkorúak által elkövetett bűnesetek táblázata: 1961- ben — 1848 bűneset 1962- ben — 1563 1963- ban — 2013 1964- ben — 2360 1965- öen — 2510 Az említett jelentésből az is kitűnik, hogy Szlovákiában az ifjúság által elkövetett bűnesetek túlnyomó többségét Bratlslavában követik el. Tehát alighanem Igazuk van azoknak, akik a szeszes Italok fogyasztása ellen tiltakoznak. „Kevesen vagyunk" — Sajnos nagyon kevesen vagyunk — mondja Simová |Anna, a bratislavai VNB egészségügyi dolgozója, — tulajdonképpen csak az egészségügyi dolgozók, a rendőrség és a büntető bíróság. A többi szerv és szervezet semleges, vagy mint pl. a kereskedelmi, sokkal nagyobb súlyt helyez a szeszes italok terjesztésére; náluk ez természetes is, hiszen a jövedelem az üzlet alapja. De ami nagyon sajnálatra méltó, hogy a CSISZ egyáltalán nem kapcsolódik bele az alkoholizmus elleni akcióba. S mi is, mit tehetünk, igyekszünk propagálni az alkoholmentes italokat, egészségügyi előadásokat tartunk, s esetleg az arra rászorulót alkoholelvonó kúrára küldjük. Ennyi az egész. Mit mond a kereskedelem? Megállapít: — Nő a töményalkohol fogyasztóinak a száma — mondja Alojz KriZan a VNB kereskedeilmi osztályának vezetője. — Nézzük csak! Míg 1964-ben Bratislava lakói 5692 hektoliter tömény szeszes Italt fogyasztottak, addig 1965-ben mér 6396 hektolitert és 1966-ban 7946 hektolitert, vagyis fejenként (beleértve a csecsemőket is): 1964-ben: 2,14 litert 1985-ben: 2,35 litert. A 66/67-es eredményt még nem számolták át. „Egyre, többet és többet" iszunk mindenből. A bort és a sört nem is említettük, (pedig ezek fogyasztása Is emelkedik), hiszen a bort és a sört vendéglőseink nem is számolják a szeszes italok közé. Pl. az állomások vendéglőiben ott lóg ugyan a tábla: „Szeszes itallal nem szolgálunk“, ennek ellenére vígan mérik a sört és a bort. Mint mond az orvos Van egy ilyen közmondás: „Minden ember a saját sorsának a kovácsa“. Az orvos még hozzá teszi: Legyen mindenki önmaga orvosa! Tehát? Mindenki annyit lgyék,, amennyi nem árthat szellemi és testi egészségének — épségének. Kiskorúaknak ne adjunk szeszes italt! A felnőtt döntse el: ihat, nem ihat? Vagyis: döntsük el, felnőttek vagyunk-e (vállalva minden felnőttséggel járó felelősséget), vagy neveletlen kölykök. Ez itt a kérdés... I Zs NAGY LAJOS
