A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-02-25 / 8. szám
o ■■■ laszország nemcsak a külföldi tuiisták számát tekintve áll az első helyen Európában, de a természeti katasztrófák számát tekintve is: itt fordul elő a legtöbb földrengés, vulkáni kitörés, árvíz, földcsuszamlás. Pedig a katasztrófákhoz nem lehet hozzászokni. A szenvedés mindig szenvedés marad, és a káosz meg a rettegés ugyanolyan mértékű Nyugat-Szicíliában a mostani földrengés után, mint bármely más korábbi katasztrófa alkalmával volt. Itália technikailag fejlett ország, de a segélyakciók ezúttal sem működtek. Palermo tartományban félig rombadőlt községeken utaztunk keresztül, ahol egyetlen darabka kenyér sem volt. Amikor néhány órával később a Montevago melletti sátortáborhoz érkeztünk, láttuk, hogy a hajléktalanok egész kocsirakományokra való tönkrement kenyérből építettek védőfalakat maguknak a szél ellen. A castelvetranói kórházba két paraszt érkezett, akik szamárkordéval nagyon sürgős gyógyszereket szállítottak. Más kórházak még mindig várták a hivatalosan bejelentett vérplazma- és panicilin-szállítmányokat. A hatóságok attól tartanak, hogy ezek az eltűnt gyógyszerszállitmányok is egyszerűen valahol a falvakban hevernek. Nem lehet áttekinteni, mennyi áldozat fekszik még a romok alatt. Háromszázra becsülik a számukat. Még mindig nem vettek jegyzékbe valamennyi katasztrófát átélt szeNincs bambatámadás, amely oly villámgyorsan kiradírozna ©gy várost a főid színéről, mint a földrengés: Gibeliinábon egyetlen ház sem maradi épségben. A városka lokálnak száma a katasztrófa előtt: 6500. A katasztrófa után: nulla. A romok között a megmenekültek holmijaik maradványai irtán kutatnak. mélyt. Naponta újabb és újabb halottakat szabadítanak ki a romok alól. Szörnyű rutin-munka lett ez már. A falu bírája állapítja meg a halott személyazonosságát a sokszor szörnyen eltorzult arc alapján. A katasztrófát átéltek napról napra keményebbek és elkeseredettebbek. A szicíliaiak tudni szeretnék, mikor és hogyan építik fel újra a városaikat? Ugyanazon a helyen vagy másutt építik fel őket? Ki fogja viselni a költségeket? Már most meg lehet állapítani, hogy Szicília nem lesz a rendszeres és nagyvonalú újjáépítés példaképe. 10 000 ház semmisült meg teljesen és ennél sokkal több sérült meg. Az emberek apatikusak. Különösen feltűnően mutatkozik ez a fiataloknál, mint pl. annál a fiatalembernél, aki naphosszat mozdulatlanul ül Montevagóban házának romjai előtt. Anyja a romok alatt lelte halálát, a család többi tagja kórházban fekszik. De még ő is kivétel. A legtöbben nem térnek vissza, hogy utána nézzenek, mi történt vagyonkájukkal, állataikkal. Maria Angello, egy fiatal, háromgyermekes asszony a háza előtt áll, amely csak megsérült. „Még csak tizenhat napja, hogy beköltöztünk - mondja. - Most szükségem volna a papírjainkra.“ De ő maga nem megy be a házba. A karabinierik hozzák ki az okmányokat, némi ruhát, egy koffert és egy nagy babát, amely mind aránylag sértetlenül megmaradt. Amikor a család éjsza-5 ka kirohant a házból nem volt rajta más, mint egy szál ruha. Mint akit üldöznek, menekül most újra az asszony a faluból az olivafák között felállított sátrához. Ott, mint mindenütt a vidéken, tüzek lobognak, s körülöttük melegednek a menekültek. Néhány kilométerrel távolabb a hotelokban és éttermekben, a tvképernyőkön, az ország többi részén megy minden a maga megszokott módján. A többiek alig beszélnek a szerencsétlenségről. Az olasz újságoknak igazán nem lehet a szemére vetni, hogy bármikor csak egyetlen pontban is egységes álláspontot foglaltak volna el. A szicíliai földrengést követő napokban megtörtént a csoda: Mintha egy azon toll alól kerültek volna ki, a cikkek, csaknem ugyanazokkal a szavakkal írtak az újságok Milánótól Palermóig vádoló cikkeket a káoszról és a szervezettség hiányáról a katasztrófa után, az együttműködés hiányáról a különböző segélyszervezetek között. A katasztrófa által közvetlenül érintett 15 000 személy és az 50 000 menekült hihetetlen nyomorúságáról, szenvedéseiről. Éppen a segítőkészség óriási hullámának kellett szükségszerűen nehézségekhez vezetnie. Karabinierik Nápolybái, rendőrök Messinából, tűzoltók Rómából, katonák Palermából, tengerészek Trapaniból, műszaki segédcsapatok Franciaországból: a feladat, ezeket a egységeket közös irányítás alá vonni, a legjobb szervezőt is meg kellett hogy izzassza. Kiderült, hogy senkinek sem volt felhatalmazása mindezeknek parancsokat kiadni. Ha valamiből sok van, akkor az a segítő kezek száma: A földrengés által közvetlenül érintett 15 000 áldozattal szemben 13 000 személy vesz részt a segélyakciókban. A palermói kereskedelmi kamara bejelentette, hogy élelmiszerszállitmányait azonnali hatállyal saját embereivel kísérteti a földrengés súlytotta területre „megakadályozandó, hogy a segítők mindent megegyenek“. (A hamburgi Stern nyomán) hét
