A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-02-18 / 7. szám
Kosík jűzsef rajza Ha nézem ezt a Makkal gyereket, látni rajta, hogy ő nem „tollasodon“ meg úgy, mint a többiek. Talán azért, mert messzire szállt a családi fészektől. Igaz, hogy nem él idegenben, de a föld, ahová költözött, szegényebb, nem fakaszt annyi termő gyümölcsöt, mint a hazai föld. ízért nincs modern bútorral berendezett háza s a gyerekei sem válogathatnak úgy az öltözékben, mint az unokatestvérek 0Ivánban. Csak négy gyerek van, de nagyobb gonddal neveli fel őket, mint édesanyja a tizenkettőt. Ilyen az élet, nem kedvez mindenkinek egyformán a szerencse, s nem adatik a földön minden kívánsága szerint az embernek. Neki is be kell érnie azzal, amije van. Dolgozik, ahogy ereje engedi, s így igyekszik könynyltenl létén. — Nemrég tértem vissza a régi foglalkozásomhoz. Nevelőnő vagyok a közeli intézetben. Szellemileg visszamaradt gyermekekkel foglalkozom. 6—15 év közöttiek. 15 gyermek van egy felügyelőre bízva. Szeretem a munkám. Érdekes és szép hivatás megtanítani a betűvetésre és a számokkal való bánásmódra ezeket a gyerekeket. Sokszor, ahogy elnézem őket, gondolatban megelevenednek előttem életem megrázó eseményei, és már nem is tűnnek olyan tragikusnak, ha egészséges, értelmes, szép gyermekeimre gondolok. tgy elmélkedik az az asszony, aki megbirkózott a sors kegyetlen csapásaival, és aki négy szép gyermeke mosolyából oly erőt tud meríteni, hogy kitartásával és a még mindig nem szűnő szorgalmával gyermekeinek könnyebb és gondtalanabb életet akar biztosítani. Két fiú, az egyik tizenhat múlt, a másik a tizenhatodikban. Mindketten az egyik ipariskola elsőéves tanulói, egyébként bt-hat éve a legtöbb barátok, éppen együtt unatkoztak a fiatalabbik szülei házának udvarán. Unaloműzőnek először egy deszkalapba lövöldöztek, de nem ám játékrevolverrel, hanem komoly 9 mm-es dobtáras ptsztolylyal. és tartalékban volt még egy ,J\atharmlncötösük'' is... Mikor már ez a játék sem szórakoztatta őket, viccelődtek, bolondoztak, ahogy már az Ilyen fiúk szokták, míg az idősebbik, nevezzük Péternek, gondoi egyet, fogott egy vlzeskannát és öntözni kezdte a fal tövét és a ház ablakát. Miért? A másik, hívjuk Pálnak, méregbe gurult. — Ezt hagyd abba, Péteri — mondta. Es mivel Péter nem engedelmeskedett, célba vette a pisztollyal. A töltött pisztollyal. Miért? Az első miértre sosem kapunk feleletet, Péter halott. Talán a másikra sem, mert Pál maga sem tudta. Meg akarta Pétert ijeszteni, egy pillanat volt az egész, egy nagyon rossz pillanat, nem akarta... Péter meg akarta szerezni a pisztolyt, ki akarta venni Pál kezéből, a többit elmondja a bűnügyi rekonstrukció mellékelt képsora. Tompa lövés, Pál orvosért rohan, lelőttem a pajtásomat, az istenért gyorsan, mire visszatért, látja, késő. Vége... ☆ Sajnos, nem egyedülálló eset. Annyi hasonlóról olvashattunk a lapok bűnügyi krónikáidban és annyi hasonlóról sohasem szereztünk tudomást. Ez az eset Havliökúv Brodban történt. Es főleg a következményeiben flgyelmre méltó. Az állambiztonságí szervek nem elégedtek meg csupán a körülmények kivizsgálásával, s azzal, hogy az trafókat átadták az ügyészségnek. A járásról márts röpült a körzetekbe az utasítás: járjanak végig minden Iskolát, és fordítsanak figyelmet különösen a 14—15 éves felsőbb osztályos fiúkra. Világosítsák fel őket, milyen veszedelmesek az Ilyen „játékok", s beszéljenek a szülőkkel Nézzék csak meg alaposan, mennyi fegyver gyűlt üzsze egyetlen járásban. Megtörtént eseményt rekonstruálnak a képek. Nem djstektivregSny-izgalomrúi van ezé, hanem, sajnos, tragikus történetről. És, sajnos, egyáltalán nem egyedülálló tragikus történet vált. A tragikus pillanatok rekonstrukciója: Pél (világot lakéban) igyekszik Péter kezéből kicsavarni a fogy' vert. Lövés dördül... Péter kiejti kezébél a fegyvert. Péter Is tőidre zuhan, Pél egy pillanatig értetlenül áll s akkor meglátja a pajtása szájából tolydogálé keskeny vércslkot. Még szölni Is bír: hívj orvostl Késő ... is. Népművelő előadást tartottak, és a vezetékes rádió is nagy segítségükre volt. Az akció eredménye pedig? Tizenhárom darab hosszúcsövű lőfegyver, harminchét revolver és pisztoly, négy boxer és mintegy ezer töltény ... Kész arzenál. Mindezt egyetlen tárásban szolgáltatták be az emberek, egyetlen tragikus kimenetelű eset következtében ... Egyetlen járásban, egyetlen tragikus eset következtében. Es az embeyr eltűnődik, hány öreg fegyver lehet a pajtákban, heverhet a padlásokon, kamrákban, pincék mélyén. Miért? Sok ilyen trófeát talán már soha többé nem lehetne elsütni. De zömükből lőni lehet még. Es a lövés itt-ott el is dördül. Néha semmi sem történik. Néha kárt tesz valakiben. Es néha életet követel. Az engedély nélküli fegyvertartás büntetendő. Lehetséges, azért is félnek az emberek beszolgáltatni ezeket a fegyvereiket, mert — ml lesz, ha megkérdik, honnét vette, miért nem adta le már régen. Azt gondolom, ha néhány napra általános amnesztiát adnának... ha az egész országban kihirdetnék, hozzák el, adják le a még zugokban megbúvó fegyvereket, nem történik semmi bántódásuk... Lehet, hogy lenne értelme. Nagyon is.
