A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1968-01-07 / 1. szám

Ézváró — évnyitó

Az elmúlt hetekben csaknem ötvenezer Csemadok-tag tanácskozott a helyt szervezetek évi tevékenységéről és arról, hogy a hosszú téli estéken a tagak hogyan elégítsék ki kulturális Igényeiket. Az évzáró közgyűlések szimbolikus befejezése Nyárasdon zajlott le, ahol a helyt szervezet tanácskozásán Lőrinci Gyula, a Csemadok országos elnöke és dr. Szabó Rezső vezető titkár ts részt vett,

Szalal Antal, akt már egy évtizede elnöke a nyárasdt helyi szervezetnek, beszámolójában többek között azt fejtegette, hogy nem minden a pénz, az anyagi jólét. Ezt sokan azok közül Is elfelejtik, akik —'részben a társadalom jóvoltából — a különböző fokú Iskolákon képezték magukat,

A beszámolóból és a hozzászólásokból kitűnt, hogy a gazdasági tekintetben élenjáró csallóközi falu sokkal többet tehetne a kultúra terén. Sokoldalúságra kellene törekednie, hogy a Nyárasdon élő 250 Csemadok-tag és a falu fiatalsága megtalálja az érdeklődési körének megfelelő tevékenységet.

A községben a Sarló nevű Irodalmi kör működik a legjobban. A kört, amelynek ma már 38 állandó tagja van, néhány fiatallal karöltve Esztergályos Gabriella alakította meg négy évvel ezelőtt. Eleinte a megfelelő helyiség hiánya okozta nektk a legnagyobb nehézséget. A probléma a közelmúltban oldódott meg, amikor a tűzoltószervezet a rendelkezésükre bocsátotta a szertára fölött lévő szobát. Így most a kör tagjai mtnden csütörtökön rendeznek kamaraelőaddsokat, s negyedévenként a nagy nyilvánosságnak is bemutatkoznak. A közelmúltban „A világirodalom szerelmesei" című összeállításukon kívül egy szovjet műsorral, valamint egy Ady- és egy Randnótl-emlékműsorral szerepeltek. Ogy tervezik, hogy az Irodalmi kör tagjai rendes Igazolványt kapnak, amelyben majd benne foglaltatik tevékenységük alapszabályzata.

Az évzáró vitájában fölvetődött a kérdés: mi volna fontosabb — tornaterem, művelődési otthon vagy a szolgáltatások háza? A hozzászólásokból kiderült, hogy a művelődést otthon már régen kész lehetne, ha a nyárasdlak nem hallgatnak a különböző ígérgetésekre.

Arról ts szó esett, hogy tévé több mint négyszáz van a faluban, újság pedig ezren felül tár az alig 3000 lelket számlaló Nyárasdra.

Több bíráló megjegyzés érte a bratlslaval magyar kulturális rendezvényeket. A Csemadok helyi szervezetének vezetői ugyanis feladatuknak tartják, hogy a magyarországi művészek fellépésére közönséget toborozzanak, dm helytelenítik, ha a nagyobb bevétel kedvéért az Ilyen rendezvényeket a célnak meg nem jelelő helyiségben tartják, ahol az előadást a közönség nemigen tudja élvezni.

LOrlncz Gyula, a Csemadok országos elnöke vitafelszólalásában a dél-szlovákiai magyarság múltját, jelenét, valamint a Csemadok Idei tevékenységét boncolgatta. Az 1195 Ismeretterjesztő előadás, 560 szerzőt est, Irodalmi színpadjaink 32 fellépése, a 848 szlnlelöadás és a mintegy 700 esztrádmüsor, továbbá a 10 000 szereplőnél ts nagyobb gárdát mozgató 32 Csemadok-nap mind azt bizonyltja, hogy a Csemadok eredményes esztendőt zár. A rendezvények legtöbbje sikeresebb volt, mint az előző évben. Talán csak a gombaszögi Országos Dal- és Táncünnepély nem sikerült olyan jól — legalábbis ami a közönséget Illeti. A jövőben ezért még nagyobb gondot kell fordítani a Csemadok kiemelkedő rendezvényeire. A Központi Bizottság már most tárgyal róla, hogy a Magyar Állami Operaház együttesét hívná meg Gombaszögre a „János vltéz’-zel. Lörlncz Gyula örvendetes tényként nyugtázta, hogy az évzáró közgyűlések Ideién a Csemadok-tagság létszáma csaknem háromezerrel emelkedett, s hogy az évzárók után a helyi szervezetek nagy lendülettel látnak munkához. Arról ts megemlékezett, hogy napjainkban a legfontosabb feladat a jórást konferenciák előkészítése, hogy az eredményes évzárás után az évnyitó Is jó legyen.

—th-I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

Bácskái Béla: Téli táj arkvarell (Prandl Sándor felvétele)

A minap Ipolynyltrán. jártam, Csemadok-évzárón. Nem hivatalosan, csak a barátaimat kísérve — Inkább a kíváncsiság vitt rá: nem nagyon Ismerem még Losonc környékét.

Szolgálati kocsival mentünk. Csodálatos este volt; dlmbek-dombok, csillagos ég, a völgyekben csillogó fények. Az útvonalat szegélyező települések közül Gulsára hívták fel a figyelmemet: ott lelkesen működik a Csemadok ...

Ipolynyitra. A falut az Ipoly szeli keresztül — a folyót épp szabályozzák. Az utca kanyargós, sáros, gödrös, nagyokat huppan a kocsi. Végre bekanyarodunk a Jednota udvarába: a kultúrháznak Is, raktárnak Is használt helyiség a fogyasztási szövetkezeté. A söröshordókat, ládákat, zöldségfélét tároló termet a fiatal Csemadok-tagok egy-egy rendezvény — például tea-est — előtt mindig kitakarítják. A helyiség 1948-ban került a Jednota tulajdonéiba; azóta nem tatarozza senki. Kis színpadának új kulisszáit a Csemadok helyi szervezete készíttette nemrég Füleken. Az egyik sarokban leszerelt, használhatatlan zeneszekrény lapul. A filmvetítő gép Is pihen, szekrénybe zárva — öt éve várja már, hogy Martinba szállítsák felülvizsgálás végett.

A gyűlés közönségének zöme iskolásgyerekekből állott: tanítójuk vezetésével ugyanis

ők szolgáltatták a műsort. Rajtuk kívül néhány nagyobbacska fiatal Is megjelent; két lány közülük a füleki gimnázium diákja, két fiú pedig a füleki gyárban dolgozik. Apukák, anyukák, a HNB elnöke és a tűzoltóparancsnok egészítették ki a képet

A beszámolóból kitűnt, hogy az ipolynyitra! helyi szervezet hatvan tagot számlál. Az elmúlt év legnagyobb akciója: betanulták s egyetlenegyszer előadták Mollére „Botcsinálta doktor“ című vigjátékát. Az emberben önkéntelenül felötlik a kérdés: miért nem járták be vele a környező falvakat?

Kérdezősködünk, de a beszélgetés valahogy nehezen indul. Körülnézek. Pára és cigarettafüst telepszik reánk. No meg a borzasztó hideg. A nagy termet a csöpp kályha nem tudja kifütenl. De jókora kandalló sem győzné itt meleggel: az ajtó nyitva, a zár nem csukódik, a küszöb felszakitva. Az ablakok is töröttek — a hiányzó táblák helyét papírral ragasztották be. Nem csoda, ha a jelenlévő férfiak ltókával melengetik magukat a sarokban.

Aztán fokozatosan feloldódik a hangulat. Igen — mondják —, előbb a kultúrház problémáját kellene megoldani. Amíg a jednota itt az úr, addig a HNB nem fordíthat pénzösszeget a helyiség rendbehozására. Az ügy régóta húzódik; több ízben sürgették a tulajdonjognak a községre való átruházását — hiába.

Négy fiatallal hosszabban elbeszélgetünk. Hol a többiek? — kérdezzük. A falunak négyszáz lakosa van... A válasz: — Ugyan márl Ilyen környezet csak elriasztja az embereket. A fiatalság Losoncra, Fülekre Jár be szórakozni.

Pedig falun is, Ipolynyltrán is lehetne értelmesebben élni. Tartalmasabban.

Mit mondjunk ennek a négy fiatalnak? Hisz lényegében mi losonciak is hasonló problémákkal küszködünk, a Korunk Ifjúsági Klubban: a Csemadok székháza, amelyben klubestjeinket tartjuk, a Járási Építkezési Vállalat tulajdona, takarítanunk magunknak kell, s eddig még nem sikerült rájönnünk, mikor Is fűtenek vajon ...

Össze kellene fognunk.

Nagyszerűi Irodalmi színpadunknak van egy népköltészeti műsora: klbővítjüik, s lejövünk vele Ipolynyitrára. Mit szólnak hozzá?

A szemek lelkesen csillognak, a legényeknek Is tetszik az ötlet. — Közönséget biztosítunk, meglátják, szívesen eljönnek az emberek — fogad'koznak. — A kulisszák mögötti kitört ablakot Is megcsináltatjuk addigra__

És még valami, most jut eszembe: teaestet rendez a Korunk, műsorral, tánccal, jöjjenek el, hadd ismerjük meg egymást jobban!

Meghívásunkat elfogadj áik.

Érdekes, már nem is fázom annyira. Kolléganőm is mosolyog. Az órámra pillantok: tizenegy. Hogy eltelt az ldől Pedig ma nyolctól moziba akartam menni.

Jakab Rózsa

A Tompa Mihály Klub életéből

A Csemadok rimaszombati helyi szervezete mellett működő Tompa Mihály Klub, a Csemadok járási bizottságával együttműködve, a közelmúltban jól sikerült beszélgetést rendezett Együd József feledi veteránnal, aki 1917-től 1920-lg vöröskatonaként harcolt orosz földön a fehérek ellen. A becses vendég, érdekes beszámolója után, balalajkáját és citeráját is megszólaltatta, s játéka még emlékezetesebbé tette a bensőséges hangú összejövetelt.